Feleségem és a lányunk
a tévében a konyhában nézik kint a Lear királyt.
Én közben az ágyban
fekve rádión a szerelemrôl hallgatom Kornis Mihályt.
Szívembôl beszél a
szívrôl, a szerelmi fázisokról: száján
bölcsen cseng a szó.
Régi édes ízek jönnek,
összefut a nyál a számban. S a kintiek a konyhában?
Olyanok ôk, mint a só.
A cukrászdában a lányok
édesebbek voltak, mint a rendelt gesztenyepüré.
Még édesebbek az álmok,
amelyeket annyit fûztem alakjuk s arcuk köré.
Elhalmoztak annyi jóval, hogy a
rossz is tôlük jobban esett, mint mástól a jó.
Mennyi édes keserûség.
– És ez a sokéves hûség az életemben
a só.
Aki benne van a korban, tudja, hogy a legigazibb
szerelme cordéliás.
De a kor a bolondságtól nem
véd: lehetsz szoknyabolond, piás, munkamániás.
Sok évtizedes ízeket idehaza
idézgetek, szigetemen, Prospero.
Jóllaktam már rosszal-jóval.
– Stratford és Anna Hathaway: ti vagytok
a Globe s a show.
Észrevételeit, megjegyzéseit,
kérjük, küldje el postafiókunkba:
beszelo@c3.hu