Szabó Miklós, noha írja, hogy Pongrátz Maléter Pál deheroizálására jelentette meg a kötetét, ellenôrizetlenül elfogadja a valótlan állítását is. A Kilián–Corvin közötti szórványos harcokban ugyanis nem estek el felkelôk. Nem kellôen árnyalt az a megállapítás sem, hogy a Corvin köziek nem akarták elfogadni Malétert miniszternek. A corvinisták nagyobb része – mint ahogy ez fôleg november 4-e után kiderült – Maléter feltétlen hívének számított. Ez is egy bizonyíték, hogy Pongrátzot nemcsak a felkelôk, de még a Corvin köziek egészével sem lehet azonosítani. Szabó látszólag figyelmen kívül hagyja, hogy a Corvin köz 1956 szerzôje nemcsak Maléter, hanem két mártír harcostársa (Iván Kovács László és Renner Péter) emlékét is alaposan kikezdi, tehát háromszorosan is „kínos szerepet vállal magára, amikor túlélôként gyalázza” a kivégzetteket.
Ez, valamint a torzítások, az agyonhallgatások egész sora miatt – Szabóval ellentétben – nem értem meg Pongrátz háborgását: sokkal inkább ô „lopja el a barikádot” harcostársaitól, mint a „pártellenzékiek” tôle.
Észrevételeit, megjegyzéseit,
kérjük, küldje el postafiókunkba:
beszelo@c3.hu