Karafiáth Orsolya

Tél, csopak

1. Kint

Mitôl óvhat meg az udvariasság?
Most például egy levestál maradt
szokott helyén. Néha nem mentség
a hirtelen felindulás, nincs jogos harag.

A gondoskodás is csak addig esik jól,
míg nem várnak érte túl sokat.
Kedélyeskedések: mi szél hozott erre,
mit nyújthat még a jó öreg Csopak…

S ha már itt tartunk: ez érdekelne
engem is - bár kétlem, hogy a családi ebéd az,
ahol megszülethet a helyes válasz.

Rokonaidat még óvja az udvariasság.
Mosolyom elég, hogy kérdéseiket semlegesítse:
Gyerekek, jó lesz ez így, felmelegítve?!

2. Bent

Milyen könnyû a víz helyén repülni:
alattunk csak kövek, fagyott iszap.
A tó a parkot, utcát is jelenti -
biztos talaj, amit padlónk kiszab.

Teát fôzünk, a gôz párája rebben
s a fáradtság olyan, mintha kint.
A százszor átsétált Csopak szemedben -
nem hittem, hogy szép még ilyenkor is.

A kertben pont hatévnyi tél havazgat
s a partot házunk fénye járja át.
Neked hagyom, csak így marad magamnak -

ebben már nem találsz iróniát.
Kézen fogsz, s én még most is szédülök.
Felfûtött, szûk szobánk a jég fölött.


Észrevételeit, megjegyzéseit, kérjük, küldje el postafiókunkba: beszelo@c3.hu
 


C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/