szituacionista:
Mindaz, ami a szituációalkotás elméletére vagy gyakorlati tevékenységére vonatkozik. Az az ember, aki szituációalkotásra törekszik. A Szituacionista Internacionálé tagja.

szituacionizmus:
Értelmétôl megfosztott szó, az elôzô terminus eltúlzott derivációja. Nincsen szituacionizmus, hiszen ez a létezô tények értelmezési doktrináját jelentené.
A szituacionizmus fogalmát természetesen az antiszituacionisták agyalták ki.

pszichogeográfia:
A tudatosan elrendezett vagy spontán földrajzi környezet pontos hatásainak tanulmányozása: hogyan befolyásolja ez a környezet közvetlenül az egyének érzelmi viselkedését.

pszichogeografikus:
A pszichogeográfiára vonatkozó. Ami megjeleníti a földrajzi környezet közvetlen hatását az érzelmi viselkedésre.

pszichogeográfus:
Aki a pszichogeografikus valóságot kutatja és értelmezi.

derivum:
Kísérleti viselkedésmód, amely a városi társadalom feltételeihez kötôdik: a különbözô hangulatok közötti korai átjárás technikája. Ennél speciálisabb értelme: e tapasztalat folyamatos megélésének idôtartama.

egyesült urbanizmus:
Annak elmélete, hogyan lehet a mûvészetek és technikák együttesét felhasználni egy környezet teljes, hiánytalan megalkotásához, dinamikus kapcsolatban maradva a viselkedési tapasztalatokkal.

eltérítés:
A következô formula rövidítésére használják: az elôre gyártott esztétikai elemek eltérítése. A mûvészet jelenlegi vagy régebbi termékeinek integrálása a környezet felsôbbrendû konstrukciójába. Ebben az értelemben nem beszélhetünk szituacionista festészetrôl vagy zenérôl, hanem csak ezeknek az eszközöknek szituacionista használatáról. Egy ôsibb értelemben az ôsi kulturális szférákon belüli eltérítés propagandaeszköz, amely bizonyítja ezeknek a szféráknak az elhasználódását és kiüresedését.

kultúra:
A mindennapi élet szervezôdési lehetôségeinek visszatükrözése és prefigurációja minden egyes történelmi pillanatban, az esztétikának, az érzelmeknek és erkölcsöknek komplex együttese, melynek segítségével egy közösség reagálni tud a gazdasági helyzet által objektíve diktált életre. (Ezt a terminust csak az értékteremtés perspektívájában definiáljuk, nem az oktatáséban.)

dekompozíció:
Olyan folyamat, melynek során a hagyományos kulturális formák szétrombolják saját magukat annak hatására, hogy megjelennek a természet fölött gyakorolt uralom felsôbbrendû eszközei, melyek lehetôvé teszik, sôt megkövetelik a felsôbbrendû kulturális konstrukciókat. Különbséget teszünk a dekompozíció aktív fázisa (az elavult szuperstruktúrák effektív lerombolása, ez 1930 körül ér véget), és az ismétlôdés fázisa (ami azóta is tart) között. A dekompozícióból az új konstrukciókba való átmenet megkésettsége a kapitalizmus forradalmi felszámolásának megkésettségéhez kapcsolódik.

Észrevételeit, megjegyzéseit, kérjük, küldje el postafiókunkba: beszelo@c3.hu