Az üstökös

Ez volna égi lépték?
Ha kicsit többet élek,
csak nyolcvanötször ennyit
(vagy volnék nyolcvanöt most:
harmincszor ezt elölrõl),
megint csak ott ragyogna
a fényes üstökös,
                mely
forogni körbe nem tud
vagy nem akar örökké,
s versenyt rohan magával:
egész a félútig,
félútról visszafordul,
mint duzzogó gyerek
vagy sérült lelkû költõ,
boldog: boldogtalan.

Fenséges égi szoknya:
látványodért szeretlek,
nem hasonlatokért.

A távozóhoz

Nem volt csillagos ég két hónapig, üstökösöm, hogy
érted föl ne kutattam volna az ég feketéjét.
Kétezerötszáz évig hogy bírjam ki hiányod?

Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: beszelo@c3.mail.hu