Magyar Szocialista Munkáspárt
KB Adminisztratív Osztálya
Szigorúan bizalmas!
 

Folyó hó 4-én 2 órás beszélgetést folytattam Marosán elvtárssal. Ez idõ alatt néhány perc kivételével végig õ beszélt. A beszélgetés azzal kezdõdött, hogy közöltem vele:
Tudomásunkra jutott, hogy önéletrajzi regényével kapcsolatosan olyan lépéseket tett, illetve szándékozik tenni, hogy azt kiadás céljából Nyugatra kijuttassa.
Felhívtam a figyelmét, hogy egy ilyen esetleges lépésének politikai jelentõsége van, és törvényes következményei lennének.
Marosán elvtárs kijelentette: nem igaz, hogy ilyen szándéka van, és megkérdezte:
– milyen forrásból van az értesülésünk?
– a pártot, vagy a Belügyminisztériumot érdekli-e a probléma?
A következõket válaszoltam:
– értesülésünk több forrásból van, és õ tudja pontosan, hogy kikkel beszélt e kérdésrõl,
– a pártot érdekli a probléma.
Ezután Marosán elvtárs közölte, hogy világos a dolog, és kért, hogy mint kommunista a kommunistát hallgassam meg, elmondja az ügy rövid történetét. Ennek lényege:

1. Hruscsov elvtárs magyarországi tartózkodása alkalmával õt három nyugati újságíró megkörnyékezte. Közölte, hogy ezek közül csak egy személyrõl akar beszélni, egy holland újságíróról, aki a Régiposta presszóban Marosán elvtárs nõvérével találkozott, és közölte, hogy szeretne tárgyalni Marosán elvtárssal. Az újságíró e szándékát azzal indokolta, hogy Marosán elvtárs érdekes személyiség, Nyugaton is sokat foglalkoznak személyével, és ezért kíván vele találkozni.Ezt követõen Marosán elvtárs felesége is beszélt a holland újságíróval, és közölte vele, hogy férje önéletrajzi regényt ír. A holland újságíró közölte Marosán elvtárs feleségével, hogy férje regényét idehaza nem fogják kiadni. A holland újságíró ez év nyarán feleségével együtt újból Magyarországon járt, és újabb kísérletet tett Marosán elvtárssal való tárgyalásra. Ez alkalommal is Marosánné tárgyalt vele, és megnyugtatta, hogy férje nincs letartóztatva.

2. Készülõ könyvével kapcsolatosan ismeri a nyugati véleményt, és tudja, hogy érdeklõdés van a könyv iránt. Azt is hozzátette: „tudom, hogy nem az elsõ kötet érdekli õket, talán a 3. sem”.

3. Ragaszkodik hozzá, hogy a könyve idehaza jelenhessen meg, mert a magyar szervezett munkásoknak van mondanivalója. A könyv idehaza történõ megjelentetése érdekében minden lehetségest megtesz. Elmondotta, hogy önéletrajzi regénye négykötetes lesz. Jövõ év végére fog teljesen elkészülni, és akkor újból fog jelentkezni.

4. Kifejtette véleményét, hogy: „míg egyenlõ elbánást tapasztal és törvényességet, addig nincs joga másképp eljárni, mint ahogyan eddig eljárt”. Majd arról beszélt, hogy: „az elsõ kötet kiadásának elutasítása feljogosított felelõtlen lépésre, úgy érzem, hogymásodrendû állampolgárként kezelnek”. (Megjegyezte, hogy 12 hozzáértõ emberrel olvastatta el elsõ kötetét, és mindegyiknek nagyon jó a véleménye.) Kijelentette, hogy mindez mellett nem tett felelõtlen lépéseket, mert adminisztratív titkár volt, s õ nem Déry és Háy.

5. Kijelentette: kicsit sértõnek tartja, hogy róla olyan magatartást feltételezünk, mint amit bevezetõül közöltem. Õ nem lenne hajlandó ilyen eljárásra, mert „ha kiküldene is egy kötetet Nyugatra, egy másik kötetet ugyanabban az idõben a Központi Bizottsághoz is beküldene”. Ezután arról beszélt, hogy az 1956-os ellenforradalmat elõkészítõk könyvét kiadták vagy külföldön meg lehet jelentetni, neki viszont „megálljt mondtak”.

6. Foglalkoztatta az a gondolat, hogy „ellenrozsdatemetõt” ír, mert ha abban a huligánok és a lumpenproletárok nemzeti hõsök, akkor õ írhat olyat, ahol egy szervezett munkás a nemzetihõs. A fentiekre néhány szóban reagáltam:
– a bevezetõül mondottak ránézve nem lehetnek sértõek, s azok tények, megalapozottak. Utaltam a Központi Bizottsághoz írt levelére, melyben céloz az esetleges külföldi kiadóra. Emlékeztettem arra is: néhány perce kijelentette, ha egy kötetet kiküldene Nyugatra, azzal egy idõben a Központi Bizottsághoz is küldene egy kötetet.
– A Táncsics kiadó eljárása miatt nincs feljogosítva semmilyen felelõtlen lépésre, s hogy nem adják ki elsõ kötetét, ez nem jelenti, hogy másodrendû állampolgár. Tanácsoltam, hogy tanúsítson nagyobb megértést a kiadó véleménye iránt, mivel politikai mûrõl, a magyar munkásmozgalom történetérõl van szó.
– Azzal kapcsolatosan, hogy az ellenforradalom elõkészítõi „Nyugaton jelentethetik meg könyveiket” közöltem, hogy mint ahogyan õ is tudja, az ilyen illegális eljárást elítéljük, és ezzel ne példálózzék, mert az õ személyét sem azonosítjuk az általa említett írókkal. Megjegyzéseimet Marosán elvtárs elfogadta, illetve nem vitatkozott, és utána még elmondotta:

a) Nagyon sokan próbálják megkörnyékezni különbözõ irányból. Egy példát is elmondott, hogy legutóbb Illyés Gyula és Tamási Áron akartak hozzá közeledni. Említette, hogy az ilyenek között párttagok is vannak, akiknek õ azt szokta mondani, hogy forduljanak az illetékes pártfórumhoz, vagy „ha valami olyan dolgot akarnának, elküldi õket a fenébe”.

b) Többen kérdezték már tõle, hogy vállalja-e még a Nagy Imre-ügyet és az írók letartóztatását. Ilyen esetben õ mindig azt mondja: vállalja azt, amit a felszabadulástól 1949-ig a „kopasszal” tett, s hogy az ellenforradalomtól kezdve Kádár elvtárssal mindent vállal.

c) Közölte, hogy sohasem frakciózott, és hogy most is nagyon vigyáz, lakására sem szokott felengedni vendégeket. Ha letartóztatások vannak, mint például Nagy Sándor esete volt, akkor õ órákat sétál, hogy lássák az emberek.

d) Nevetve és zavartan mondotta el, hogy „õszintén megmondom, féltem is, hogy ha az elsõ kötetet kiadják, akkor külföldön az érdeklõdés megszûnik”.

e) Végül elmondotta, hogy ha külföldrõl jelentkezni fog nála valaki, azt tudni fogjuk, mert õ közli, vagy ha valamilyen lépést tesz a könyvével kapcsolatosan, azt is tudni fogja a párt, mert szintén jelzi. Azt kérte, tételezzük fel róla, hogy megmarad tisztességesnek, és kijelentette, hogy nem árt a pártnak.A beszélgetés végén közöltem Marosán elvtárssal:
– helyeslem, hogy óvakodik a különbözõ nemkívánatos személyektõl,
– feltételezem – és ahogyan ismerem, illetékes elvtársak is feltételezik –, hogy megmarad tisztességes embernek.
Marosán elvtárs a beszélgetés folyamán többször ellentmondásba keveredett önmagával. Például:
– A beszélgetés elején kijelentette, ahhoz neki semmi köze nincs, hogy Nyugaton tudnak az õ készülõ regényérõl, s meggyõzõdése, hogy szakmai, irodalmi körökbõl ment ki a hír. Késõbb kitûnt, hogy a holland újságíróval felesége közölte ezt a tényt.
– Kijelentette, hogy a nyugatiakkal semmilyen kapcsolatot nem tart, és ha keresnék is, elküldené õket. Ugyanakkor kiderült, hogy a holland újságíróval nõvére és felesége is tárgyalt.
– Fel van háborodva, hogy könyvének elsõ kötetét idehaza nem adják ki, ugyanakkor megjegyzi, hogy félt az esetleges itthoni kiadástól, mert ez esetben a nyugatiak érdeklõdése megszûnne.
Összegezve: az a véleményem, hogy Marosán elvtárs a figyelmeztetést megértette, és egyelõre elállt elsõ kötetének Nyugaton való kiadásától. Számolnunk kell azonban azzal – amennyiben az itthoni megjelentetéssel további problémák lesznek –, hogy újból olyan lépéseket fog tenni, hogy önéletrajzi regénye a párt tudtával ugyan, de Nyugaton kerüljön kiadásra.

Budapest, 1964. szeptember 5.

Észrevételeit, megjegyzéseit, kérjük, küldje el postafiókunkba: beszelo@c3.mail.hu