Allegro Moderato

Ma megtöltjük a Zeneakadémiát,
a földszintjét, az erkélyét, a páholyát
minden zegét-zugát,
ma megtöltjük a Zeneakadémiát.

Van, aki dörzsölgeti a kezét,
nyújtogatja a nyakát, mereszti a szemét,
halljuk a zenét, a zenét!
van, aki behunyt szemmel ingatja a fejét.

Ezt ismered? Ez jó? Ez jó neked?
Ha igen, ha nem, a taktust vered,
s ha hallod belépni a hangszered,
igen, azt hiszed, igen, ezt ismered.

Egymással összeérnek gömbölyû nõi térdek,
széttartanak a férfitérdek,
szépbõl és csúnyából van temérdek,
a zenészek zenélnek.

És telik az idõ presto, largo,
allegro, adagio, allegro moderato,
a zongorától mindenki bátor,
aztán kivonulunk a Zeneakadémiáról.

Éj lesz, éjszaka, majd egy új nap virrad,
a zongoránál egy újabb csillag,
ragyog a Zeneakadémia, csillog,
cserélõdik a parfümillat.

Észrevételeit, megjegyzéseit, kérjük, küldje el postafiókunkba: beszelo@c3.mail.hu