Zilahy Péter
http://www.zilahy.net

Az utolsó Ablakzsiráf

K–ZS
folytatás


Jegyzetek
k

  A könnyezõ tiszt oszlásra szólít fel, hagymatalálat érte a kordont. Félig a megafonba, félig az adóvevõbe mondja, kérem oszoljanak. Oszoljon maga, ordít a mellettem álló néni, papírcsákóján felirat: "én egy véletlen járókelõ vagyok". Többé nem oszlunk. Hátszelünk van, és a rendõrök szemébe süt a nap. Az idõ a mi oldalunkon. Szembejön a magyar tévé, és felvesznek mint belgrádi diákot. A tüntetés nyolcvanadik napján a hangulat töretlen, külföldi tudósítónk jelenti a Duna–Tisza–Dráva–Száva-sokszögbõl. A belgrádi diákok kotonnal dobálták a bíróság épületét. Ebbõl a szótárból sok érdekes dolgot tudhatsz meg Belgráddal kapcsolatban. Az õserdõrõl az elõzõ szám 54. oldalán olvashatsz.

  Brazil zászló alatt vonul a kemény mag dob és dudaszó kíséretében. Mögöttük a körmenet, szentek és politikai vezetõk képeivel. Szent Száva és Draskovics közt alig néhány lépés. Nyilatkozik az aktivista, akit visszahoztak a halálból. Továbbra is kész meghalni az ügyért. Nem lõhetsz kétszer ugyanabba a fejbe. Két rongybábu összeakadva a karneváli menetben, az egyik egy vörös majom, a másik Milosevics rabruhában. A kordon elõtt három generáció táncol kéz a kézben elsõ bálozók izgalmi fokán. A büntetés közvetlen lehetõsége erotikussá teszi mozdulataikat. Kidobálós rock and rollra pörgõ tinik és lágyan összesimuló valcerozó hetvenesek. Csak a másodperc töredékére távolodnak el a párok, nem engedik el egymást. Sötétedik, öngyújtóval világítanak, a lángok tükrözõdnek a rendõrök szemellenzõjén. A környezõ lakásokban fel-le kapcsolgatják a villanyt, vörösen ragyog a csillag az önkormányzat tornyán. Belgrád a fények városa.

  Szerbiában komának lenni a vér utáni legfontosabb kötelék. A szokásjog szerint a komaságot életre-halálra kötik. Karadzsordzsét, a törökellenes felkelés vezérét a komája ölte meg. Milosevics Sztambovics komája, Vuk Draskovics Seselj vajdával komázott össze, aki ma Zimony polgármestere. Ha Seselj hatalomra kerül, a szeretteim emigrálnak. De hol lesz a komája? Jön Vuk, és elnevezi a szerb tévét Bastille-nak. TV-Bastille. A komája nyilatkozik, arra kér, maradjunk otthon, ne higgyünk az uszításnak. Megérteni a belgrádi komaságok szociometriáját, átlátni a Balkánon.
  Jön Vuk, és szívbe markol, azt mondja, síró nénivel találkozott tüntetésre jövet. Megkérdezte tõle, miért sír. Miért sír anyóka, kérdezte Vuk Draskovics a nénit. A bába (anyó) azt felelte, azért sír, mert a szabadságról álmodott. Azt álmodtam, mondta anyó (bába), hogy nincsenek többé kordonok, szabadon járhatok-kelhetek, ahogy tetszik. Ezt mondta a bába, könnyek közt, és Vuk most megosztja velünk, körbehordozza a láthatatlan nénit, meglóbálja a tömeg felett.

  kontramíting, Karadzsics, kettõs személyiség, kóma, köd, kordon, karnevál, koton, kemény mag, konfettiesõ, kollektív mámor, körmenet, kínai sárkány alól kacsingató diáklányok

  Milosevics karácsonyi beszéde után a tüntetõk "Én is szeretlek" feliratú kartonpajzsokkal álltak a rohamosztag elé. (1) Belgrádnak van humora. A rendõrök elbeszélgetnek az öreg partizánokkal, viccelõdnek a lányokkal, megmutatják a gázmaszkot. Aztán öt perc múlva szétkergetik õket. Rádión szólnak, ha ütni kell. A kordonok váratlanul felszívódnak, nem tudni, máshova mennek, vagy elfogyott a napidíj. A rendõrök megállítanak, aztán továbbengednek, két utcával arrébb újabb kordont állítanak, de ez is csak néhány óráig áll, végül elvonulnak a civilek egyujjas gesztikulálása mellett. Estefelé a Terazijén megint feláll a kordon. Belgrád fékezi önmagát, a kordonnak játéka van. Száz métereket csúszkál ide-oda. Kicsit engedik, kicsit nem, kicsit engedik, kicsit nem. 88 napos petting egyetlen halottal. De sehol egy túlélõ. Belgrádot állandóan lerombolják, nincs benne semmi végleges vagy helyrehozhatatlan, a díszletek cserélõdnek, a kellékek összetörnek, az elõadások megismételhetetlenek. Mindenki nézõ és szereplõ egyben. A színpad méreteibõl adódóan a teljes elõadást senki se láthatja, csak részleteket – egy készülô mû állandó fõpróbája folyik –, egy forradalom, mely sohase jut el a drámai végkifejletig, állandó elfojtás, késleltetett ejakuláció, egy város az elélvezés határán, miközben lakói korra és nemre való tekintet nélkül önmaguk határán állnak, és hiába próbálnak különbséget tenni az eufória és a kimerültség közt. Belgrád az ország szíve, ahol a kordonok összeérnek. Diákok és rendõrök, Európa és Balkán, utca és színház, Duna és Száva, eklektika és modernizmus, a Monarchia néz farkasszemet a törökkel.

I

  lábak, a rohamrendõrök lábai, a tüntetõk lábai lábamon, a Sztálin-szobor lefûrészelt lábai, Münnich Ferenc lábai pirosra festve, lábbal tipor, lábadozik

  Kevés a jó láb, a lábakat elnyüvik, bedarálják. Belgrádban a tér mindennap megtelik lábbal. Újév napján egymillió láb áll a Nemzeti elõtt, helyetted lépnek, együtt emelkednek a fejek, mint egy hullámmedencében. Ez a tér maximális kihasználtsága, nem férne el több láb. A földön nem. Lábujj szõnyegen gördülök elõre. Alattam is láb, felettem is láb, mégis járok, mintha tésztában gyalogolnék. Egy lábfejjel mindenki felett. Éjfél felé kiszakítom magam, áttöröm a felszínt, és koccintok a súlytalanság állapotában. Feldob a tömeg, mint lufi szállok a közeli erkélyre, megölelnek, boldog új évet! Felfelé török, mint pezsgõben a buborék. Belgrád 1997: Tanulj lebegni!

  Behajtunk a belvárosba, és lerobbanunk a Forradalom útján. Éppen a Parlament elõtt, beljebb már nincs hely, elõttünk több kilométeres autósor, felhajtott motorháztetõk. Utasok és sofõrök fejcsóválva járkálnak, égre emelt kézzel, lerobbant ez a dög ebben az embargós alkatrészhiányban. Szerelõ helyett körbejár egy tábornoki egyenruhás férfi, nyakában sztetoszkóppal. Aggódó tekintettel a motor fölé hajol, ennek annyi, a szívvel van a baj. Otthagyjuk a kocsit, és végigmegyünk a soron, az egyik kisbusznak lejöttek a kerekei. Van olyan nap, hogy minden összejön. Egy teherautóból pont az Opera elõtt fogyott ki a benzin. Néhány rendõr verekedni kezd, eltávolítanak egy velorexet a keresztezõdésbõl, benne a hevesen gesztikuláló mozgássérülttel. Minden elromlik, elszakadnak az ékszíjak, nem fog a sebváltó, lötyög a kormány, a trolinak lejön az áramszedõje.

  A belgrádiak különbözõ nemzetek, multik és szubkultúrák zászlai alatt tüntetnek: brazil, kanadai, francia, olasz, Ferrari, Fiorentina, Senna, Bob Marley, Coca-Cola.

"A zászló lobog a szélben. Ezért hívjuk lobogónak is.
Sej, a mi lobogónkat fényes szelek fújják
sej, az van arra írva: Éljen a szabadság!" 

Liza , tüntetésre szakosodott kékharisnya. Ha meglát egy külföldit, azt hiszi, Nyugaton van, és keresztbe rakja a lábát. Olyan miniszoknyában jár a sajtóirodán, hogy nem engedik még fénymásolni sem. Lemegy tüncsizni öt percre, és három olasszal a nyakában jön vissza. Azt mondja, minden tüntetõ szép. Rászólnak, öltözzön fel, mert eltereli a figyelmet. Nagy szemekkel visszakérdez, miért, nem õ hozta az olaszokat is.

ly

m

  Hajnalban ébredek, nem szól madárdal. Felülök a karosszékben, figyelek, nem csipognak. Régi maoista trükk, a madarak nem bírták idegekkel. Elmenekültek az állandó fütyülés és dobolás elõl. Belgrád néhány nap alatt modern város lett: információrobbanás, tömegjelenetek, közlekedési dugók, külföldi tudósítók, videokamerák. Mindent rögzítenek, kamerák veszik az utcát minden oldalról, a résztvevõk tudják, hogy tévébe kerülhetnek, kialakult egy cirkuszi stílus, az elõadó körbeforog, közvetlen reakciót vár a közönségtõl.

  Mogyoróval tüntetni. Áll az ember, és rág. Közben kénytelen a fejét használni. Gondolkodik. Azt gondolja, te nem csak tüntetsz, mogyorót is eszel, függetleníted magad az eseménytõl. A mogyoró megakadályoz abban, hogy skandálj, tapsikolj, vagy valamit a kezedbe adjanak. Enni kell, fél kiló mogyi életben tart a hidegben. Beolajozza a belsõ szerveket. Profiknak a mogyoró, szivar és laposüveg és selyemsál. Reggel feltölti a zsebeit, korán indul, forgatja a szemeket, mintha rózsafüzéren. Menet közben a markában morzsolgatja, mormogja a mogyoró-mantrát. Hosszabb kortesbeszédek alatt, rendõrök sorfala elõtt, közlekedési dugókban kitartóan rágni. Unalmasabb idõszakokban a mogyoró kipiszkálása a fogak közül mint rekreációs tevékenység. A mogyoróhéj szerves hulladék, politikailag semleges, mogyoróval tüntetni világnézet. Mogyoróval ismerkedni. Kérsz egy kis mogyit? Már látott téged. Te vagy az a srác a mogyoróval. Identitás. Rágni a tüntetésen. Feltöri a lánynak, a tenyerébõl eszik.

  Rögtönzött színpad a Szerb Fejedelmek útján. Az egykori filmcsillag a múlt áldozatairól beszél szenvedéllyel. Antigonéra veszi a figurát, öszszesúgnak az emberek, milyen jó mellei voltak hajdanán, amikor még a filmekben játszott. Néma csendben hallgatjuk, kicsit összébb húzódunk, és nézzük sajogva az örök jugoszláv nyárban, mint lobognak büszkén, szabadon a szélben. A férfi arca elmosódott, lehetne bármelyikünk, gyengéden átöleli a csípõjét, montenegrói sört isznak a katari öbölben, Dubrovnikba hajtanak, és szeretkeznek a naplementében.
  Újabb kordonba futunk, válogatott diáklányok állnak az élre, hogy eleven ütközõként tartóztassák fel a rendõröket. A válogatás szempontjai ennek megfelelõen érzékelhetõk. Nagyot domborítanak a külföldi stábok elõtt. Kitüntetett pillanatai közé tartozik ez a belgrádi napoknak, a rendõrök is élvezik, a lányok is, körülöttünk piros-sárga-zöld közlekedési lámpák, villogó vakufényben összeakadó tekintetek.

  Montenegro , szimpatikus nevû ország, vesztett csaták emléke dereng. A történelem Kelet-Európa ópiuma. Ettõl megy fel az adrenalin. Montenegro Szerbia tengere. Ha elveszti, bezárul körülötte a Balkán. A diákirodán egy montenegrói srác: nem nacionalista, nem akar senkit se bántani, de ha meglátja a katari öblöt, elszorul a torka (Crna Gora). Az én generációm nem harcolt Erdélyért, sem a lengyel–magyar határért. Azt sem mondanám, hogy a Balatont, ha kell, fegyverrel védeném meg. Magyar vagyok, szakmai önérzet, ha a katari öblöt meglátom, elszorul a torkom. (Cérna volna, selyem volna…)

  MDF-zászlót látok, aztán Lezsákot, integet, mintha lassított felvételen játszanák. Vagy nem CIF-fel mosna ablakot. Nosztalgiázik, egy pillanatra õt ünnepli az egységes tömeg. Vuk Draskovics oldalán a traverzen, picit még a haja is lobog, és a tulipános zászló, jobbra-balra lengeti egy megbízható ember, testõr vagy küldött. Lezsák félszeg farkasmosollyal, szintén irodalmár, de már nincs mitõl félnie. Integet, karból és csuklóból egyforma lassan, a múltat végképp eltörölni. Nem jön ki a keze a teflonból. Pártja és népe nevében egy emberként üdvözli és támogatja, gesztusértékû ölelést hoz.
  Hazafelé megállítanak, hallották, hogy beszédet mondtam Vukkal, én vagyok "a magyar" egy emberként, tehát kicsit Lezsák is. Innen nézve egy oldalon állunk, a magyarokén. A szerbek viszonozzák a gesztust, buliba hívnak. Miletáék az ajtóban várnak, nem kell magyarázkodnom, õk is hallották a beszédem Vukkal.

  madarak, mogyoró, mellek, Montenegro, magyarázatok, minden nap, monarchia, milícia, magyar, messiás, mezítlábas

n

  Kávéval kínál Babics, a magyar tanszék vezetõje, ki akarja szedni belõlem Lajost. Gyakori-e a Zilahy? De õ nem mondaná, hogy õ az a Babics, pedig tudom, mert a Márton Laci megmondta. Lajos minden mûvét lefordították, õ a legismertebb magyar író a Balkánon. Komolyabb polcokon az összes Lajos, bõrkötésben. Gyakori név.
  Szvjetiszláv Baszarát a legnagyobb szerb íróként mutatják be, a gyermekkorát meséli Lajossal, Budapestre vágyott, a két világháború közé, abba a miliõbe, A Halálos tavasz ba, a Két fogoly ba, a Valamit visz a víz be.
  Baszara royalista, leszokott az alkoholról, miután ikrei születtek, úgy néz ki, mint egy kamasz, akinek tervei vannak. Tervei egy királlyal.

  A helyi naptár szerint a tüntetés 76. napját írjuk. Cserélik a számokat az eredményjelzõ plakátokon. Relatív idõszámítás kezdõdött. Belgrád a harmadik hónapban van, a gyereket mindenki sajátjának tudja, és megtartaná a kényszerítõ körülmények ellenére. Lábai megduzzadtak, kissé émelyeg, könnyen elfárad, elalszik és gyönyörû.

  Nándorfehérvár, Nagy-Szerbia, nosztalgia, Naszreddin Hodzsa

  Néha, egy esõs februári délután, egyedül állsz a tömegben. Néha túl nagy a távolság, néha magányos vagy százezer ember közt, fáradtan kullogsz hazafelé. Minden nap lent vagy – már a századik napja. Úgy fog véget érni, hogy észre sem veszik. Amikor már senkit se érdekel. Jeltelenül múlik el az elsõ tüntetés nélküli nap.

ny

  A szerb, a horvát és a bosnyák a háború óta három nyelv. Felosztották egymás közt, mint Boszniát. Mindenki ragaszkodik az anyanyelvéhez, a horvátok külön tolmácsot fizetnek. Elképzelhetetlen, hogy egy szerb horvátul beszéljen egy bosnyákkal. De milyen nyelven fog beszélni az a vegyes házasságban felnõtt gyerek, ahol mindkét szülõ az anyanyelvét használja. (3)
  A "Város kapija" étterem mellett lakom. A nyelv csudákra képes: sunka, puska, csunak…
  Szerb ikonosztáz. Radovan, a happy. Szlobodan, a szabad. Mira, a béke.

o

  Tavasz és tél küzdelme, évszázados hagyomány elevenedik fel a karnevál idejére. Belgrád ostromának színpadi mûve egyben a korábbi ostromok történetének összegzése. A játéktér magába foglalja a teljes belgrádi arénát. A város két csapatra oszlik a farsangi versengésben. A védõk feladata a régi értékek, a várúr jogkörének fenntartása, a támadók célja a lehetõ legnagyobb felfordulásban új szabályokat hozni, és bejuttatni embereit a várba. A tél jelmeze komor, szürke uniformis – a halál allegóriája. A támadók tarka, egyedi darabokba öltöznek, õk a tavasz, az új élet, a változás megszemélyesítõi. A koreográfia nagymonológokra, ütközetekre és tömegek mozgatására épül. A statikus elem, a lesben álló halál, a sisakok mögé bújtatott koponyák sora. A tél katonái páncélt viselnek, archetípusok, mint a teknõs és a krokodil. Páncélos õslények védik a tél hercegét. A táncoló báli csoport maszkkal vagy túlsminkelt természetellenes vigyorral hergeli a felfegyverzett õröket. A maszkok és sisakok párviadala a fesztivál idejére megbénítja a városi közlekedést, bevonva ezzel a járókelõket és a külföldi vendégeket a cselekménybe. Mindenki maga dönthet, melyik oldalra áll, de nem maradhat ki a versengésbõl. A sisakosok mozgása nehézkes, ugyanakkor lassúságában fenyegetõ, szabályos koreográfia. A maszkosok mozgása, rendezetlen, szeszélyes kavalkád. Ennek következménye, hogy a támadók megszámlálhatatlanok. Dinamikai szükségszerûség szerint a támadók többen vannak, õk azok, akik a változást akarják, lerombolni a régi falakat, zajt csapnak, sípolnak, dobolnak, trombitálnak, uffognak, rikongatnak, hogy ráijesszenek a statikus helyzetükbõl fakadóan kussoló védõkre.

  Az o betû a magyar ábécé közepén található szabályos kör, melynek minden pontja egyenlõ távolságra van a középponttól.

  Egy büntetõjogi bíró a kordon elé áll, és olvasni kezdi a törvényt a rendõröknek, mennyit kaphatnak ezért, mert tudniuk kell, hogy ez jogellenes, tehát a BTK ilyen és ilyen cikkelye erre azt mondja, és felolvassa az illeszkedõ paragrafusokat. Elfogulatlanul tanácsokat is ad, milyen védelemhez fordulhatnak, ha arra kerülne sor. A parancsnok int az embereinek, vigyék el az agitátort. Megindulnak felé, de a bíró, mint egy amerikai filmen, elõkapja igazolványát, és felmutatja. A rendõrök megtorpannak, de a parancsnok rájuk szól, azonnal távolítsák el azt az embert. A rendõrök újra megindulnak, de abban a pillanatban hét-nyolc másik bíró ugrik elõ szintén igazolványokkal, és ellentétes parancsokat kiabálnak a rendõröknek, többek között, hogy tartóztassák le a feljebbvalójuk. A megzavarodott rendõrök mozdulatlan állnak az igazolványok kordona elõtt, továbblépni nem mernek, tisztázatlanok a hatáskörök, káromkodva visszatérnek a többiekhez.
  Ha mindenkinél lenne igazolvány.

  Az Albánia-palota Belgrád origója. Itt áll a képzeletbeli 0 kilométerkõ, innen indul a házak számozása, innen erednek a belgrádi sugárutak. Itt kezdõdnek minden nap a tüntetések. Itt áll fel a rohamrendõrök kordonja, a fõváros nullpontjában, több ezer rendõrbõl álló eleven nulla.

  oké, ország, orgyilkos, olvad, olimpia, ostrom, osztály, oszmán, opponál, obstruál, oktrojál, nagy októberi, ólomkatonák

  Osztrák–Magyar Monarchia. Jó nagy országban élni, jobb, mint sok kicsiben. Vonatból figyelni a változó tájat, több nyelven beszélni, vegyesházasodni, tengerparton nyaralni, kúrogatni az etnikumot, elnyomni magunkban másokat, lemenni a kocsmába, relatívnak lenni, meggyónni, megbocsátani, a szabadság ízével ébredni ajkadon. (4)

ó

  Az utolsó történelemóra gimnáziumból, amit emlékeimben õrzök, az elsõ világháborúról szólt. Porogi András érzékletesen ábrázolta a politika és a hadi események változó mozgásterét. Ebbe az egy órába5 sûrûsödött Szarajevó, Masaryk, Fosch marsall, Bosznia és Besszarábia. A monarchia széthullása fizikai élmény volt mindannyiunk számára. Porogi megállta nevetés nélkül. Akkor valamit megértettem a történelemrõl.

  A volt Tito sugárúton lépdelek, mögöttem menetelõ rohamrendõrök sorfala, ha én megállok, õk nem fognak, nincs kimondva, mégis mindenki érti a szabályokat, erõ–ellenerõ, a kordon elõtt torlódik a tömeg, ha többen leszünk, megfordulunk.

  történelemóra, ólmosbot, ódium, ólomkatonák, óvintézkedések

ö

  A hetvenes évek népszerû slágere volt a Kõ Kövön együttes Titóról írt dala. A pop szövege szerint: "Ha van örökkévalóság, és van neve, akkor az Tito neve."
  ölni

hosszú ö

  lásd rövid ö.

õ

  Õ betûvel kezdõdik az õsember és az õserdõ szavunk. Õserdõ: lásd Az utolsó Ablakzsiráf A–K, Beszélõ, 1997. április, 54. oldal. Az õsember pedig nem volt mindig olyan, mint mi. (6)

p

  Milorad Pavics irodalmi bûvészmutatványaival szórakoztat, tarokkregényérõl beszél, étlap-drámájáról, és a kazár szótárról. Pipa a kézben, õsz bajusz, fölényes, de szeretetteljes mosoly. Szerb Sherlock Holmes. Fél éve még a háború és Milosevics híve, tegnap éjjel a diáktüntetésen szónokolt a kordon elõtt. Dedikál egy könyvet, a szöveg érthetõ, de az írásából egyetlen betût sem tudok azonosítani. Mire következtet ebbõl, kedves Watson?

  partizán, párttag, pátriárka, politika, piknik, provokáció, két p-betûs park: Pionyírszkij park és Pina park

  Háromezer rendõr az Albánia elõtt. Pajzsot a yugoszlávszkie knyigi feliratra szegez. Belöknek egy srácot a kirakatba, betöri az üveget, belegabalyodik a Philips reklámszalagba: "Let's make things better"

q

  A magyar ábécé huszonkilencedik betûje a Q. Q betû egyetlen magyar szóban sincsen.

  Gavrilo Princip a kurvák utcája. Lehet, hogy a kis Gavrilo is lejárt, mielõtt megszakította tanulmányait, és Szarajevóba ment. A szimpátia apró jelei, mint a közönségszavazat a Ki mit tud?-on, melyik szobrot nem szarják le a galambok. Talán a szabadsághõsök vonzzák lányokat. Félbehagyott álmok. Kellene egy összmonarchikus urbanisztikai elemzés. A prostitúció és a Habsburg-ellenesség viszonya. Nem mindenkibõl lesz Rákóczi tér.

r

  Rigómezõ, rianás, rendszerváltás, reklám, rohanás, resti, rektor, rituálé, rohadt krumpli, rendkívüli állapot

  Összekoccan két üveg, vigyorgó rohamrendõrök, elfelejtették, hogy sisakban nagyobb a fejük. Barátkozunk, de azért megkér, ne fotózzam ellenzéki lappal. Óva int, vigyázzak a köpcössel, aki a tenyerét csapkodja a gumibottal. Becsúsztatja a Demokráciát a tökvédõbe, felhajtja a sisakot, és rágyújtunk az enyémbõl. Az elsõ napon felhívták a figyelmem, hogy a város nem biztonságos, tele van rendõrrel. A rohamosztagoknak külön kaszárnyát építettek – janicsár sátortábor. Álmatlanságban szenvedõ belgrádiak rohamrendõröket számlálnak elalvás elõtt.
  Eltérõ divatáramlatok a kifutón. A pajzs-bot-pisztoly triász az állandó viselethez tartozik, de a golyóálló mellény és a kiegészítõ gázálarc már elit alakulathatását kelti. Látszólag semmitmondó, mégis fontos eltérések a különbözõ hosszúságú gumibotok, a rohamsisak plexivel vagy plexi nélkül, felcsapva, lehúzva, néhány esetben könnyedén homlokba csúsztatva. Rohamrendõrnél elõnyös a szexis áll, mert teljes fegyverzetben csak ennyi látszik belõle. Egyéb kiegészítõk lehetnek még a géppisztoly, a gránátvetõ puska, nagyon macsó, vagy az egyre elterjedtebb adóvevõ. Az új, hosszabbított golyóálló mellény terepszínû otthonka benyomását kelti. Kötényszerû tökvédõ része felhajtva mindenféle rendõrcuccok tárolását teszi lehetõvé, lezser, alkalmi jelleget kölcsönöz viselõjének, vagy adott esetben muffként védi a didergõ rendõrkezet. A gumibotjától és adóvevõjétõl megkönnyebbült közeg a mellény felsõ, ujjatlan részébe csúsztatja hüvelykujját, hózentróger-jelleggel. A hetyke, gigerlis beállás a gazdaságilag felemelkedõ karhatalom igényét jelzi a polgársághoz való felzárkózásra. A manökenné avanzsált közalkalmazott a divat diktálójaként a társadalom haladó rétegeihez tartozik. Már nem marcona õr, egy helyben is sétáló benyomását kelti.

  Szerbül a " recs ": szó. Recseg a rádió. Milosevics felesége Mirjana Markovics. Van egy lányuk: Maria. Mariának van egy rádióállomása. Övék a Média. Recs, recs, recs.

s

  Szerezni kell egy sípot! Az enyém bádogból van meggymaggal. Fújni kell a sípot! Szakadjon a dobhártyád. Elõször fájni fog, aztán megmozgat, kiszakít a passzív figyelembõl. Hogy ne süketülj meg, hangosabban kell fújnod, mint a többiek. Az irritáció megfelelõ mederben gyönyör forrásává válik. Ha ez nem sikerül, még mindig vehetsz egy füldugót. Személyes ritmusra van szükséged. Hangszálaid rezegtetésével állathangokat is elõcsalhatsz. Sípok töltik ki a tüntetõk közti teret, nem hagyva helyet a kételynek, ugyanakkor önkifejezésre alkalmas hangszer, mindenki a saját szája íze szerint fújja. A gazdasági csõd és a sorra leálló gyárak mellett be kell számolnunk a sípipar fellendülésérõl. Fröccsöntött tömegcikkektõl egyéni kidolgozású darabokig kedvére válogathat a tüntetõ. A síp mellé érdemes a gyereknek lufit venni, ami bójaként jelzi elakadását a tömegben. A gyerekre kötött lufi segítségével elkerülhetjük, hogy órákon át a földön húzzuk, segélykiáltását úgyse hallanánk meg.
  Ne beszéljünk, csak sípoljunk, mondja egy barátom, addig nem derül ki, hogy mindenki másra gondol.

  sárcipõ, sisak, sajtószabadság, slepp, sajkacsa, slivovica, sárga forradalom, sárkány7

  Megint havazik, késik a tavasz, a dékán szabadságon síel. Leváltásáért naponta harmincezren tüntetnek. A hatalom önbizalma. Elindul lefelé a hegyrõl, miközben harmincezren drukkolnak, hogy kicsússzon a kanyarban. Egy életet végigsíelni, kerülgetni a tüntetõket, forralt bort inni, két kordon közt nyílegyenest siklani hazáig. Olyan országban szeretnék élni, ahol a síoktatók tüntetnek.

  Tüntetésen csókolózó párok, felajzza õket a tömeg, csukott szemmel smárolnak , menetirányban sodródva, nekiütõdnek az oszlopoknak. Félszemmel felnéz, megvan-e még a város. Felém gördülnek, síp a számban, mogyoró a markomban, már nem tudom kikerülni, az utolsó pillanatban az oszlopnak vágódnak. A tömeg a pároktól újabb lendületet kap, van aki lesmárolja a smárolókat, making love not war in Serbia. Tüntetni csókálló rúzzsal, tüntetésen találkozni életed párjával, kelet-európai történet hollywoodi forgatókönyvvel. (8) Draskovics alatt fogtam a kezét, Dzsindzsics alatt vállára tettem a kezem, Veszna Pesics alatt gyengéden magamhoz vontam. Zájedno!

  Belgrádi graffiti: Minden sikeres férfi mögött egy nõ áll. Minden sikertelen férfi elõtt egy nõ áll.

sz

  A tüntetés elõtti aprómunkák, unott rendõrök hallgatják az újságárus politikai elemzéseit. Tisztaságmániás rohamrendõr akkurátusan törölgeti sisakvédõje üvegét. Elkéne a gondos nõi kéz. Rendõrt elcsábítani állandó téma a csajok közt. Hazavinni és bemutatni a szüleidnek. A fiúk kevésbé lelkesednek, az AIDS világnapján kotonnal dobálták a kordont szóviccbõl, ez szerbül jobban hangzik, ahogy a safe sex is lefordíthatatlan magyarra. A rendõröknél legalább van gumi.
  Az éjjeli kordon alatt szépségversenyt hirdetnek mindkét oldalon. A kordonban állók automatikusan nevezve vannak. A Mr. Police díjat a nõi szavazatokkal egy bajszos rohamrendõr nyeri. Miss Student Protest egy rövid szõke. A kísérlet a két gyõztes összemelegítésére kudarcba fullad, a sztereotípiák kibékíthetetlenek.

  A szabadság mindnyájunk ügye. A szabadság nem üres szó. Szabadon jár-kel, szabad, mint a madár, megrészegül a szabadságtól. A szabadság egy állapot. A szabadság egy érzés. A szabadság egy köszönés. A szabadság egy hegy. A szabadság egy újság. A szabadság szellemi szabadság, világszabadság, sajtószabadság. A szabadság egy autó, ja nem: az a gyõzelem. A szabadság egy rádió, a szabadság egy víkend, szabad vagy hétvégén? Fizetett szabadság, szabad szombat, kiveszi a szabadságát, kiszabadul a szabadba, menjünk Szabadiba, engedd szabadjára a gondolataidat! Szabad asszociáció, költõi szabadság, fizetés nélküli szabadság. Szabadság oroszul, szabadság süketnémául, testi szabadság, szabadfogás, szabadláb, szabadalom, szabad a csók, szabadszáj, szabadúszó. A szabadság egy szabadrúgás, a szabadság szabadjegy, a szabadság szabadidõ, a szabadság szabadnap, szabad kikötõ, szabad királyi város. A szabadság szabadtér, szabadesés, szabad levegõ. A szabadság hírnöke, a szabadság íze, a szabadság édes maradi. Jól áll neki a szabadság, szûkre szabott a szabadsága, a szabadság korlátai, nincs egy szabad perce. Szabad ez a hely? Rá szabad gyújtani? Ez már a Szabadság tér? Beleszagol a szabadságba, nem tud mit kezdeni a nagy szabadsággal, rámegy a szabadsága, meg akar szabadulni tõle, fiatalon eldobja, eladja, elcseréli, átruházza, megváltja, szabad elvonulást kap, szabadon bocsátja, sérti a szabadságát, megnyirbálják, csorba esik rajta, sárba tiporják, jól jönne egy kis szabadság, a szabadság szabadjelzés, a szabadság szabadságszobor, a szabadság szabadságvesztés. A szabadság nem sajátítható ki, a szabadság mindannyiunkat megillet, egy szabadság, két szabadság, népszabi, Szabadka, találkozunk a Felszabon. Elszabadul, rászabadul, felszabadítja a várost, a szolgáit, a kalóriáit. Mennyire szabad a szabadság? Meg szabad fogni? Rá szabad ülni? Meg szabad simogatni? Szabad belõle enni? Szabad egy pohárkával? A szabadság rá van írva a cimkére: tax free, fat free, duty free, sugar free, alcohol free, care free. Free your mind! A szabadság egy szabadságos levél, a szabadság egy igazolvány, a szabadság egy beutaló. A szabadság becézve: szabi, szabin vagyok, a Szabin nõk elrablása, szabad a pálya, szabadon hagyja a testét, szabadon védekezik, megszabadul a ruháitól, elszabadulnak az indulatok, szabad folyást enged, börtönébõl szabadult sas lelkem, jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet. A szabadság szabadágy, szabad vers, szabadegyetem, szabadkõmûves páholy. A szabadság egy könnyû, száraz érzés, egész nap olyan szabadnak éreztem magam. A szabadság véres zászlói. Szabadon lóg, szabadon nõ, szabadon válogat, szabadon enged. Mi a szabadság? Szabad a gazda? Szabad szappanozni? Szabad szex, szabad szerelem, szabadkezet kap, szabadságában áll, ráerõlteti a szabadságát, megfosztja a szabadságától, elszabadul a pokol, kiszabadítja magát az ölelésbõl, megszabadul édes terhétõl, szabadon dönt. Személyes szabadság, szabad akarat. A szabadság szabad rablás, szabadságharc, szabadcsapat, szabad csak az, szabad egy táncra, szabad egy percre, szabad elrabolnom, szabadkozik, szabados, elveszti a szabadságát, visszakapja, nincs számára, szabadság, szerelem, szabadíts meg, Szlobodan Milosevics.
  Szabadnak nevezni gyermeked. Annyi név közül, a kis Szabadság: szerelemgyerek. Szlobo, puha ujjacskáival, fogatlanul mosolyog egy fotón. A szabadság gyermekkora.

  A nyolcvanhat éves angol tolmács, kinek balkona éveken át sorozatban nyerte a legszebb belgrádi erkély címet, Olga, a forradalom jelképe lett. Ablakánál megáll a tömeg: szupernagyi, szupernagyi, skandálják, Olga lengeti a zászlót, és csókot dob, és integet, ha elmegyünk alatta, Olga sír, és potyognak könnyei ránk, és beletörli szemét a trikolórba, és virágot szór a fejünkre. Olga, a legszebb erkély Belgrádban.

  szótár, Szerbia, Szarajevó, szupernagyi, Szokol rádió, színház, szépségverseny, szerelmesek, szalonrendôr

  Ki volt a legnagyobb szerb? Szokolovics Mehmed basa, nagyvezír, Szigetvár és Tripoli gyôzõje. Balkáni sikertörténet, a boszniai Szokol városában született, tizennyolc évesen adóként befizetik Isztambulba, törökül tanul, felveszi az igaz hitet. Felfigyelnek szervezõi képességeire. Miután befut, kihozattatja a családját. 1546-ban a földközi flotta parancsnoka. Valóra váltja Reagen álmát, beveszi Tripolit. A következõ években a birodalom különbözõ pontjain bukkan fel, Lepantónál, a Donnál, Egernél, Jemenben, õ építette a Drinán a hidat. 1549-ben Rumélia beglerbégje, ott van a temesvári védõk felkoncolásánál, Szigetvárnál nagyvezír, a halott Szulejmánt bábuként használja fel az ostrom folytatására. A túlerõvel szemben Zrínyinek ki kell rohannia, és darabokra vágják. Több küldöttség érkezik Zrínyi testrészeinek kiadatásáért Szokolovicshoz, aki húzódozva bár, és ha csak részben is, de végül enged a magyar kérésnek.

t

  Valahol tüntetnek, vernek egy embert, a vacsora alatt zümmög a híradó. A gyerek beleordít, nem hallani kik, hol, miért. Amatõr felvételen egy ember fejét rugdossák. Burma? Biafra? Belgrád? A hullámzó tömeg nekiütõdik a pajzsoknak, aztán a bemondó kisimult vonásai, a kaliforniai partokon egy delfin partra vetette magát, lelkes természetvédõk visszavonszolják a vízbe. A kettesen dokumentumfilm, valahol minden másodpercben megölnek egy embert. Vagy csak egy film a tévében.
  A belgrádi tüntetés három hónapig ment folytatásban a CNN-en. Soha ilyen olcsón szappanoperát nem forgattak még. Árulás, erõszak, szerelem, országos remény egy város hétköznapjain keresztül. Kuncogó gyereklányok, tömegjelenetek, amatõr epizodisták nagy alakításai. Milosevicsék hibáztak, amikor levették a mûsorról. Sokan kerültek kíváncsiságból az utcára, mert nem tudták a karosszékbõl nézni. Az új graffiti: gondolkodom, tehát kikapcsolom. Belgrádban mindenkinek egyenlõ esélye van a képernyõre kerülni. Élõben megy a híradó, minden tüntetõ külön csatornán. A tüntetések zárónapján a vizuális mûvészetek tanszék diákjai húszméteres guriga vásznakat eresztettek a tetõrõl a dékáni hivatal ablakai elé, a vásznakra feketével felírták: to be continued. Folytatása következik.

  Mikor már harmadszor löknek fel a rendõrök, elkezdek többes számban beszélni.
  Többes számban beszélünk, mint a hetvenes években, de most tényleg együtt vagyunk. Együtt táncolunk, együtt futunk, együtt löknek fel, akár elvtársak is lehetnénk. (9)

  A transzparens, mely alatt minden reggel elmentem, és késõbb kitûzõ formájában is láttam, egy töredék töredéke a Talmudból: "Ha nem te, akkor ki? Ha nem most, akkor mikor?" Emlékeim szerint a töredék eleje így szól: "Mindanynyian, ha csak egyszer is, eljutunk azokhoz, akiknek szüksége van ránk."

  tüntetés, tojások, Belgrád töke, Tito, Tudjman, tévé, trafik, tér, történetek, tömeg, többes szám, telefon

  Két háziasszony összenéz a tüntetésen, elõször látják egymást. Hasonlóan öltözködnek. Egyikük az ablakból integet, a másik a férjével vonul. Néhány nap múlva szembejönnek az utcán, ugyanaz a mosoly, ugyanaz a kalap, együtt olvassák az ellenzéki lapokat. Barátnõk.

ty

  A ty és a cs betû a szerb ábécében ugyanaz a jel. Petrovity vagy Petrovics fordítói kérdés, lásd tyuhaj és csuhaj (bosnyákul: Ihaj).
  Mirjana Markovics, a diktátor felesége és jobbkeze naplójában azt írja, éjszakánként leginkább Shakespeare és Csehov regényeit olvassa. Ennek a nõnek nincsenek gyengéi, mondta egyszer egy ellensége.

  "A tyúk madár. Háziállat. Nagyon rosszul repül.

  Ejh mi a kõ! tyúkanyó kend
  a szobában lakik itt bent?" (10)

  A tyúk tojja a tojást, a forradalom szimbólumát.

u

  Ha az USA a népek kohója, akkor Kelet-Európa a népek roncstelepe, ott mindenbõl egy kicsi, itt semmibõl sem elég. Ma este együtt ittunk egy horváttal meg egy bosnyákkal. Angolul beszélgettünk, a nyelvi nehézségek áthidalásaként ki-ki az anyanyelvén káromkodott. Nosztalgiáztunk egy elsüllyedt országról, ahol a csillagok vörösek voltak, a lányok rózsásak, a legények tüzesek, és a hegyi pásztorok gyorsabbak, mint a hegyi zergék. Ma este, itt, az egyesületlen államok fõvárosában a párhuzamos kordonok a végtelenben találkoznak. A két legvidámabb barakk ivócimborái hazafelé kanyarognak a fekete hóbuckák közt. Láncos kutya ugat a sötét udvarban. Nincsen olyan messze, mondja barátom bölcsen, ahova ne lehetne elõbb-utóbb odaérni.

  utca, uccu, ugrálunk, Underground, ujjongó emberek, három ujj, unoka, usztasa, utcalány, urna, utód

  Megtalálom a tömegben Márton Lacit, aki figyelmességbõl vásárolt két üveg unokát, (11) bevetjük magunk a tömegbe, és tüzes szerb népdalokra táncolunk kigombolt kabátban. A forradalom indulója egy bosnyák cigányrumba az Undergroundból. Mileta szerint minden ebben a pillanatban nyeri el értelmét. Belgrád most van. Az ablakok azért készültek, hogy ünnepeljék a tömeget, az utcákat azért építették, hogy tüntessenek rajtuk. Ha minden ezért volt, akkor Trianon is jó volt valamire. Gavrilo Princip arra, hogy meghúzza a ravaszt. Minden ki volt találva, a hideg napok, a partizánok, Tito. Mindennek megvolt a szerepe, '56-nak, a keleti blokknak, a gyermeklexikonnak, a Móra Ferenc Könyvkiadónak. Áll még az utolsó Ablakzsiráf, ahol szavakból összerakható egy ország, és arcokból összerakható egy város, ahol érdemes a vízágyúk elé állni, megveretni magad, röpiratokat szórni a szélbe, mozgolódni a föld alatt, szervezkedni, lebukni, felszabadulni. Mindennek meg kellett történnie, a szarajevói orvlövészetnek, a boszniai fejvadászatnak, a koncentrációs táboroknak, a tömegsíroknak, Daytonnak, Milosevicsnek, még Mira Markovicsnak is ebben a pillanatban van valami értelme. Ezért szenvedtünk hát. Most pedig, kedves gyerekek, fogjuk meg egymás kezét, és nézzünk egymás szemébe. Vagy minden arc vagy egy sem, csak együtt juthatunk át a golyóálló üvegen.

ú

újév, újoncok, újságírók, úttörôk, útvesztõ, úgy átvertek

  Mint utolsó Havannám a csillebérci diszkó elõtt jugoszláv pajtásnõkre várva, úgy ragyog fel a kor, melyben tudatlanul bár és vakon, de utat törtünk egy szebb jövõ felé az internacionalizmus jegyében, és a pajtásnõk sorra jöttek lassúzni, az idegen táj megoldotta nyelvük, és az ablakon másztunk be éjjel a nyolcas barakkba. A vakációnak vége szakadt, hát leveleztünk a külfölddel, és bíztunk benne, hogy egy napon meghív a testvérraj, és kiderül, nagyot nõttek a pajtásnõk, és szól majd az ABBA és a BONEY M. Akkor még az utazónak lehetett mire számítani, mert ott a térkép rózsaszín felén egységben állt a béketábor, egy pártba léphetett az ember, egyforma házakban lakott, egy farkastól nem félt, egyformán szolgálták ki a boltban, ugyanazzal az alumíniumkanállal mérték a levest, ugyanazt a levest, és valahol különbözõségében is hasonlított a hamburger, a kimondhatatlan zmrzlna, a bõrös virsli az Alexanderplatzon, a román whisky és az albán kagylókonzerv. Mindegyikben benne volt az a jellegzetes izé, ami nem a dolgok sajátja, valami ellenállhatatlanul második világbeli, ami, bárhogy rágtuk, egyetlen blokká állt össze a szájban, mígnem a szocializmus fátyolán át ízzé nemesült, és megszûntével értékhordozóvá vált.
  Az úttörõmozgalom Jugoszláviában is népszerû volt. De azért voltak kis különbségek, például az ûrhajósok szekciója, a szelenicek, akik az ûrrel, ûrhajókkal, ûrkutatással, ûrkutyákkal foglalkoztak. A szelenicek évenkénti vetélkedõn mérték össze az erejük. Egyszer egy montenegrói suli nyert a hegyekbôl, kaptak egy vadiúj Cesnát üzembiztos állapotban. Mivel nem volt repterük, önerõbõl tolták fel a nyereményt a hegyre, egy egész rajnyi tízéves úttörõ görgeti a Cesnát a montenegrói sziklákon, kis sziszifuszok. Ott áll a gép azóta is, rendszeresen tisztogatják, a gyerekek már felnõttek, de a Cesna még nem repült, végül is, nem ilyen lovat akartak.

ü

  Lefordították a színházi beszédem, benne van, hogy Milosevics meg fog bukni, de nem ez a fontos. Az urbánt tévedésbõl überre cserélték, ezzel sikerült elegánsan érthetetlenné tenni a szöveget. A sajtóvisszhangban a legnagyobb kormánylap naivnak és szentimentálisnak nevez, a legnagyobb ellenzéki lap megdicsér kiállásomért. Csak azt akartam mondani, vétek elszalasztani egy ilyen alkalmat, amikor a színház visszatér a rituáléhoz, és hogy a polisz nem csak rendõrt jelent. A sajtótájékoztatón egy újságíró megkérdezte, nem történt-e félreértés a nevekkel, a Zilahy stimmel, de hol a Lajos?

  ünnepek, ürügy, ülésezik, ügynökök, ütnek, elõször kicsiket, aztán nagyobbakat, szolgál, véd, üt, vág, ütött-kopott vízágyú, ütemesen skandáljuk, ügyetlen, hírügynökség, Tanjug

û

  Cigiért indultam, de az orrom elõtt lezárják a sétálóutcát. Párhuzamos kordonok egymásnak háttal, köztük pár lépés senki földje. A senki földjén egy trafik elérhetetlenül, mintha nagyítón nézném az üvegpajzson át. Egyszerre több dolog is történik, rám tör a nikotinéhség, és megkívánom a piaci értelemben vákuumba került trafikosnõt. Csak a feje látszik ki, annyira, hogy nõ. De ettõl annyira. Nem mozdul, mint aki attól fél, hogy felfedezik, miközben sokasodik körülötte az idegen anyag. A szemünk láttára születik a belgrádi rohamrendõrök eddigi legszínvonalasabb installációja. Önkényesen kivágnak egy szeletet a városból, amit nem használnak fel, csupán display-jelleggel, kiállítási tárggyá válik az ellenõrizhetõ terület, melyet megtisztítottak a tüntetéstõl. Az üres tér mint akció hangsúlyos ellenpontja a tüntetõ tömegnek. A rohamrendõr nem része, csak határa ennek a képzeletbeli világnak, csak kijelöli az ideális teret, mely mostantól köztéri mivoltából felmentesül, molekulái másként rezegnek. A kordon art közepén elérhetetlen objektum, a trafik, lebeg a konzumer ûrben, anélkül, hogy egyetlen gyufásdobozt eladna. Ebbe a kitöltésre váró ûrbe vágyódik minden tüntetõ, sóváran nézi, mintha a tilalom gazdag rétté változtatta volna, rousseau-i kiskert az urbanisztikus miazmában. Benne cigaretta, szivar, színes filmek, slivovicák, képes újságok, csoki, rágó, cukorka. Ahogy a tüntetõ tömeg vásárlóigénye növekszik, úgy válik antikapitalista performance-szá a rendõri védelem alá került szimbolikus tér, benne a trafikosnõvel, aki a kordonon túli élet eleven bizonyítéka. Az ûrben egy magányos trafik kering. Váratlanul egy léggömb úszik a légtérbe, és leereszkedik a kordon art kreálta köztéri vákuumba, kihangsúlyozva az üres tér ürességét, és a tér lezárhatóságának problémáját. Az ûrt ûr tölti ki, hiszen a lufiban nincs semmi, mégis tele van. A lufi ugyanakkor információt hordoz, fekete tussal rá van írva: "Éljenek az elesett hõsök!
  Zárjátok le a repteret! Kollégák, tartsatok ki, már majdnem találtam csajt!"

v

  Hét harminckor kezdõdik a híradó, kivonulunk Filip erkélyére síppal, lábossal és fakanállal felszerelve. Bilbó a tüntetés hivatalos kutyája lett. Verjük a zománcot, Bilbó két lábon állva ugat, hárman megvadulva szellemûzõ voodoo táncba kezdünk, szemben nyílik a terasz, kilép egy férfi fakanállal és lábossal, az Gyilasz fia, mondja Filip. vvooddooo! A szabad sajtóért vuduzunk, kiûzni a tévébõl a szellemeket, az ördögöket a pokolból, a ciánkáliból a mérget, a villamosból a csengetést, a mackósajtból a brummogást, a felhõkbõl az esõt, a mellbimbókból az anyatejet, a tengerbõl a halált.

  A török kori háborúknál feltûnt, hogy a várakat akkor említik, amikor lerombolják. A védõket általában kardélre hányják. Vár és védõje abban a pillanatban jelenik meg, amikor elpusztítják. A vár védõi a halálukat várják. Mindebbõl arra következtettem, a várakat azért építik, hogy késõbb lerombolják. Ez a jelenség tisza formájában a strandon figyelhetõ meg. Homokvárak, kártyavárak, légvárak. Az általam épített várak egyike sem áll. A vár a rombolás építészete, nem véletlenül építik õket víz mellé. Nándorfehérvár két folyó találkozásánál egy dombon áll. A várban van egy tankmúzeum, de a kilencvenes évek elején tankokat a városi közlekedésben is meg lehetett figyelni. Akkor vetették be elõször a vízágyúkat is. Budapesthez legközelebb mûködõ vízágyút Belgrádban lehet látni. Nulla fok alatt a víz megfagy és kikristályosodik. Ilyenkor sok szakállon figyelhetünk meg jeget.

  város kapija, vértócsa, voodoo, vízágyú, visszalõni, vörös csillag, Vuk, vadászom, utamból kotródj!

  Ez a szótár a belgrádi választásokról szól. A választás hiányáról. Választás akkor is van, ha nincs kit választani. A tüntetések slágere egy szóviccre épül: Nem bírok dalolni, mert ellopták a hangom. A hang és a szavazat ugyanaz a szó a szerbben. Magyarul az urnába dobjuk a szavazatokat

w

  A rendõrkordon elõtt Winston-óriásplakát – a szabadság íze – csábító fotótéma kordonnal a háttérben. De amikor már századszor látod a kordont, és századszor a plakátot, a reklám hírértéke eltûnik. Már csak egy idegesítõ mondatocska szúr szemet a kép alján: A dohányzás káros az egészségre!

  Whiskysüvegek járnak körbe, lejönnek a gengszterek tüntetni. Az embargó királyai szivarral kínálnak, kérdezgetnek, mint külföldi tudósító, milyennek találom a várost, great, mondom! Meghúzzuk a whiskyt, és hátunkban a kuncogó diáklányokkal füstkarikákat eregetünk a kordonon át. (12)

x

  Az x-edik felszólaló neves szerzõ, korábban Milosevics, késõbb Seselj, jelenleg Draskovics híve. Éberségre szólít. Az a híre, nagyon gyors, és könyörtelenül leszámol ellenségeivel. Úgy érzem magam, mint új fiú az ivóban. Gyors, gyors, de vajon Szókratésznél gyorsabb-e X úr ?

  xerox, x-láb, ikszedik eset, x úr, x = h, túl az ötödik ikszen

y

  Yugoszlávia fantázianév. A\ Négyrészes konyhabútor. B\ Huszadik századi ország. C\ Faelemes építõjáték. Csak egy megoldás jó. Fantomnév. Mögötte táborok, tömegsírok, személyi kultusz. Tito halála után felmerült az ország újrakeresztelése a vezér nevérôl, mások exhumálni akarták, hogy karóval szúrhassák át szívét. A hatvanas években elterjedt ideológiai áramlat a Jugoszlávot a szovjet eszme reformációjának tekinti, mely mint liberalizált változat elvezet majd a jóléti társadalomba. Ám a protestáns Jugoszlávia a harmadik világ vezetõ szerepére tört, Tito maga indítja el az ellenreformációt Kim Ir-Szennél tett látogatása után. Magával ragadta az örökkévalóság.

z

  Zaj: Megyünk tüntetni síppal, dobbal, nádihegedûvel, kulcscsal, kólásdobozzal, aprópénzzel, füstölõvel, csillárral, gyertyával, ikonnal, zászlóval, zseblámpával, wécéülõkével, pampersszel, esti újsággal, tojással, paradicsommal, okarínával, téglával, dudákkal, kürtökkel, gonggal, ezüsttálalóval, merítõkanállal, háromszöggel, hangvillával, elakadást jelzõ háromszöggel, lábossal, fakanállal, csörgõvel.

  Már egy hete a Lajosra gondolok. Naponta ötször megkérdik, nem vagyok-e valaki. De mintha egészen mást kérdeznének*

  záptojás, zuhé, zûrzavar, zárva, zavarják a rádiót, állunk a zajló Dunánál, befagyott csunak, ez az oldal a másik oldal, szemben a Monarchia utolsó bástyája, a zimonyi vár

zs

  Tudjman a horvát tévébõl, a szerb híradón mondja szerbhorvátul: külföldi összeesküvés áll a belgrádi tüntetések hátterében, és a Soros Alapítvány. A zs, a magyar ábécé 44. betûje.

  P. S.: Évekkel késõbb, a kivégzõosztag elõtt, Aureliano Buendía ezredes visszagondolt arra a nyári délutánra, amikor az apja megmutatta neki a jeget.

Jegyzetek

1     Lásd: Az utolsó Ablakzsiráf, K: kontramíting. Beszélõ , 1997. április, 57.o.

2     Zsiri , 1971, 92.o. és 157.o.

3     Ha a szájamba veszem az ennivalót, a nyelvemen érzem az ízét. Tudom, hogy édes, sós, savanyú vagy keserû. A nyelv érzékszerv. Beszéd közben mozgatom a nylevemet. ( Zsiri , 1971. 107.o.)

4     Minden olyan országot, amely nem a hazánk, külföldinek nevezünk. ( Zsiri , 1971. 87.o.)

5     Az iskolai órák csengetéstõl csengetésig tartanak. Két óra között szünet van. ( Zsiri , 1971. 108.o.)

6     Mi, emberek, nem voltunk mindig olyanok, mint most. Százezer évvel ezelõtt az ember még õsember volt. ( Zsiri , 1971. 113.o.)

7     Ha nem tudnánk, hogy csak a mesében van, félnénk tõle. ( Zsiri , 1971. 112.o.)

8     Aki kelet felé megy, annak a háta mögött van nyugat. ( Zsiri , 1971. 109.o.)

9     A "mi" szóval kérdezünk. ( Zsiri , 1971. 101.o.)

10     Zsiri , 1971. 147.o.

11     Szerb grappa decis kiszerelésben. Minden trafikban kapható. 12     Howard Hueys in blue suede shoes, talking to the majorettes, smoking Winstin cigarettes. (Észak-amerikai gyûjtés)  


Észrevételeit, megjegyzéseit, kérjük, küldje el postafiókunkba: beszelo@c3.mail.hu


C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/