1963. augusztus 16-án a Vosztok–8 szovjet ûrhajón a világtörténelemben elõször egy nõ hagyta el az öreg Föld légterét, 48-szor megkerülte bolygónkat, és három nappal késõbb sikeresen visszatért. Az akkor már mind szertelenebbül (a szovjet újnyelv szerint: voluntarista módon) viselkedõ Hruscsov pártfõtitkár birodalmában egy szabályos arcú, átlagos termetû és ideológiai, valamint pártszempontok szerint gondosan ellenõrzött életrajzú lányt választottak ki az elsõ ûrhajósnõ történelmi szerepére, akit mindmáig példaképének tekintett, 27 éves korától özvegy anyja egyedül nevelt fel.
  Valentyina Tyereskova számára az ûrben töltött három nap bizonyos értelemben „a történet vége" lett: azóta egyszerûen nincs dolga. Pontosabban minden, amit – szovjet és nemzetközi nõszervezetek merev elnökeként, merõben formális bizottságok élén, hivatalos látogatások protokollját róva – tesz, az már a múltról és a múltnak szól.
  A bátor fiatal nõ ráadásul nem bizonyult egyéniségnek, és mindmáig nem tudja elviselni dicsõsége súlyát. Visszatérése után öt hónappal, az ünneplések csitultával hagyta, hogy – még mindig a Nagy Szovjet Biológiai és Társadalmi Kísérlet részeként – férjhez adják az 1962-ben repült Vosztok–3 ûrhajósához, Andrian Nyikolajevhez. Még azt is engedelmesen tûrte, hogy a pompás állami szertartáson az SZKP elsõ embere vezesse õt a võlegény elé. Magasabb államérdek vezette abban is, hogy gyorsan – amíg még rajta volt a „csillagok pora" – megfoganjon, és 1964 júniusában megszülje a földkerekség elsõ „ûrgyermekét". A házasság gyorsan felbomlott – akik jól ismerik, azt mondják, Nyikolajev durva fráter és még alkoholista is –, ráadásul tisztázatlan okokból a kislány sem szerepel a nyilvánosság elõtt.
  Tyereskova viszont a többi ûrhajóshoz hasonlóan bejárta a világot. Kísérõi kezdettõl ügyeltek rá, hogy ezeken a látogatásokon minél kevesebb emberrel váltson szót, mert rendszeresen kellemetlen helyzetbe hozta a szovjet küldöttség többi tagját. Utaztatni pedig kénytelenek voltak, mivel a magas rangú párt- és Komszomol-delegációknak évtizedekig kötelezõen tagja, mintegy szerves tartozéka volt egy-két ûrhajós. Közülük azonban a legtöbben megelégedtek a szovjet párt (vagy Komszomol) központi bizottsági intruktorok által megírt szövegek felmondásával. Nem így Tyereskova! A magyar VIT-küldöttség tagjait például borozgatás közben így uszította a prágai bevonulás elõtt: „Sózzatok csak jól oda a prágai revizionista Svejkeknek! Nemsokára majd rendet teremtünk a házuk táján!" Borisz Pasztuhov, a szovjet Komszomol másodtitkára – ma az orosz külügyminiszter helyettese, a karabahi válság rendezésének fõ apostola – így csitította a hölgyet: „Válja, miket beszélsz! Vigyázz, nem Moszkvában vagy!"
  Az idén 60 éves Tyereskova ma is sokat utazik a világban, és nyilatkozik is: egy idõközben szertefoszlott ideológia közhelyeit sorolja. Hõsi múltját igen magas poszttal honorálták: a kétszeres Lenin-díjas „Szovjetunió Hõse" ma az Orosz Kulturális Központok Szövetségének elnöke – miniszteri rangban, s ebbéli minõségében tagja az Orosz Föderáció kormányának is. Azért maradt valami a „csillagokból" is: 1995-ben elõléptették vezérõrnaggyá – az egyetlen nõ az orosz hadseregben, aki ilyen magas rendfokozatot ért el.

Észrevételeit, megjegyzéseit, kérjük, küldje el postafiókunkba: beszelo@c3.mail.hu