Két óra elmúlt.

Csak kapkodom a fejem,
túl gyorsan történnek
körülöttem a dolgok.

Elfáradtam.

Egy pillanatra, talán
ha lehúnytam a szemem,
egy percre se, és
el is telt a délelõtt.

A tornác felõl éles napsütés,
a fény a szemembe vág,
elvakít.

Meg kell, hogy igyam, lassan,
a délutáni teát.

Álmomban, mintha,
már meg is ittam volna,
és úgy emlékszem, megjelent
a nappaliban
Olga.

Beszélgettünk, sétáltunk is,
õ nagy ritkán a karomon pihent,
és az õszi napsütés alatt
az idõ, velünk, ott, a kertben,
csak alig-alig haladt.
Szép álom volt.

Most a napsütés,
miként a kés,
a szemembe vág.

Álmomban Olga öreg
szolgálóját is láttam
a ravatalon.

Sárgás, viaszos arca volt,
a szeme csukva.
Látszott, ahogy meghajolt
az ismeretlen erõ elõtt,
még közben is a száját
szorította.

Mint aki mindenkire haragszik ott,
valahol,
ahol ilyesmi megtörténhet.

Mint aki a Seollal már
ezerszer farkasszemet nézett.

Délután van. Teaidõ.
Kettõ is elmúlt.
Eltelik ez a nap is.
Ez a hét is.
Sok minden történt.
Késõre jár.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu