A határon túli magyarságot, minden kétséget kizáróan, manapság az úgynevezett státustörvény körüli viták foglalkoztatják leginkább. Mivel a kettôs állampolgárság kérdése több oknál fogva is keresztülvihetetlennek bizonyult, ettôl az okmánytól várjuk, ha nem is a magyar állampolgárral való egyenjogúsításunkat a kulturális, gazdasági és szociális, netán politikai jogok összessége területén, de legalábbis valamilyen pozitív megkülönböztetést a többi Magyarországra látogató külfölditôl.
Napjainkra befejezô stádiumához érkezett a végül is a címben megjelölt néven nevezett okmánytervezet különbözô szintu megvitatása. Közeli hetekben várható parlamenti elfogadása. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség kimaradt a tervezet vitájából. A Magyar Állandó Értekezletben (MÁÉRT) való közös munkálkodásra nem kaptunk meghívást. Önként jelentkezésünk válasz nélkül maradt. Talán ezért is érzem úgy, tartózkodnom illik a tervezet konceptuális szintu értékelésétôl, és mindössze egynéhány, testületi üléseinken megfogalmazódott észrevételnek adnék hangot.
A legtöbbet vitatott kérdés a kedvezményezettségre jogosult alanyok meghatározása, más szóval a támogatásokat igénybe vevô személyek kiválasztásának módja. Szerintünk alapjában elhibázott a kollektív, testületi zsurizés elvének az alkalmazása a személy „magyarságának" megállapításánál. Úgy véljük, bizalmas adataink kiszolgáltatása - egy hivatali titoktartásra nem kötelezhetô társadalmi testületnek - sérti személyi jogainkat, éppúgy mint a kérelemelbírálás objektív kritériumainak meg nem határozása, és a testület döntésének megfellebbezhetetlensége. Hogy aggályaink súlyát érzékeltessük, próbálja magát bárki azon személy helyébe képzelni, akitôl egy publikus testület, apelláció lehetôsége nélkül, bármi oknál fogva, megvonja a magyarsághoz tartozás jogát és lehetôségét.
Megválaszolatlan kérdést jelent számunkra, hogyan szándékozik a Magyar Köztársaság kormánya kijelölni azt a szervezetet, amely „képes képviselni az adott államban élô magyar nemzeti közösség egészét" [21. § (3)]. Amennyire kétséges számunkra az egész közösség képviseletének megoldhatósága, annál egyértelmubb az egész közösség kiszolgáltatása a kiválasztott szervezetnek.
Más elemzôk is rámutattak, hogy a törvénytervezet ilyen megoldása nem illeszkedik a magyar államigazgatás mechanizmusába, mivel államigazgatás hatálya alá nem tartozó személyek számára biztosít államigazgatási lehetôségeket. Egyetértünk azokkal, akik szerint ez a típusú megoldás már csak azért is felesleges, mert a jelenleg érvényes 1993. évi LXXXVI. törvényhez kapcsolódó 64/1994. (IV. 30.) kormányrendelet:
A bevándorlás egyes feltételei alóli felmentés 27. § (2) pontja szerint: „a tv. 17. §-ának (1) bekezdésében meghatározott felmentésre való jogosultság a kérelmezô születési, házassági anyakönyvi kivonatából, maga vagy felmenôi egykori magyar állampolgárságát igazoló vagy valószínusíthetô okiratból és a magyar nemzetiségre vonatkozó nyilatkozatából állapítható meg". Vagy talán a magyar jogrendben bevándorlás és magyar igazolvány megszerzésekor különbözôek a kritériumok az egyén magyarságának a megállapítását illetôen?
Érthetetlen számunkra, miért kell az igazolvány tulajdonosának ötévente a fent említett ajánló szervezetnél ismételten ajánlást kérnie, hacsak nem azt várjuk tôle, hogy periodikusan tanúbizonyságot tegyen a szervezet iránti lojalitásáról [22. § b)].
Jogszerutlennek véljük a magyar igazolvány visszavonását azokban az esetekben, ha annak tulajdonosát a Magyar Köztársaság területérôl kiutasították, vele szemben beutazási és tartózkodási tilalmat rendeltek el, vagy vele szemben Magyarországon büntetôeljárás van folyamatban [22. § (4) c), d)]. Egyrészt mert ez a magyarságból való kizárásként is értelmezhetô, másrészt, mert vétlen személyeket is sújthat. Például a vele (az igazolványától megfosztott személlyel) együtt élô nem magyar nemzetiségu házastársat és a közös háztartásukban nevelt kiskorú gyermeket, akik nem élhetnek a törvényben számukra mint családtag számára meglévô kedvezményekkel. Ez esetben nem egyértelmu, mit igazol az igazolvány, az egyén magyarságát, vagy erkölcsi feddhetetlenségét.
Végezetül egy általános megállapítás. A tervezet túlhalad más országok hasonló tárgyú törvényein. Ez elsôsorban a szülôföldön alanyi jogon igényelhetô szociális jellegu (nevelési-oktatási, valamint tankönyv és taneszköz) támogatásokra vonatkozik. Ilyen jellegu támogatást másik állam polgárainak, a létezô gyakorlat szerint, kétoldalú nemzetközi szerzôdések alapján szokás nyújtani.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu