4. Törvény elôtti egyenlôséget polgári és vallási tekintetben
Kôszeg Ferenc
A 4. pont: törvény
elôtti egyenlôséget. 1848-ban a törvény
elôtti egyenlôségen azt értették, hogy
nemesek és „nemtelenek” legyenek a törvény elôtt
egyenlôk. Magyarországon ez a jogszabályok szintjén
1848-ban valósult meg, a nyugati országokban általában
sokkal elôbb. Ha ma beszélünk törvény elôtti
egyenlôségrôl, többrôl, bonyolultabb dologról
van szó, mint errôl a formális, jogi egyenlôségrôl.
Manapság mindenekelôtt kétfajta egyenlôtlenségrôl
beszélhetünk: a szociális helyzet szerinti egyenlôtlenségrôl
és a származás szerinti egyenlôtlenségrôl.
A szociális helyzet szerinti egyenlôtlenség nemcsak
az anyagi egyenlôtlenséget jelenti, hanem a társadalmi
státus, a kapcsolatrendszer szerinti egyenlôtlenséget
is, de maradjunk ezúttal pusztán az anyagi egyenlôtlenség
tényénél és a törvény elôtti
következményeinél. Tudjuk, mennyivel jobb helyzetben
van a büntetôeljárásban az a gyanúsított,
akinek van meghatalmazott, „fogadott” ügyvédje, azzal szemben,
akinek nincs. Elég utalnunk az állampolgári jogok
országgyûlési biztosának erre vonatkozó
vizsgálatára. Ez a vizsgálat számadatokkal
igazolta, mennyivel késôbb kerül kapcsolatba az elôzetes
letartóztatásban lévô gyanúsított
a védôjével, ha csak kirendelt ügyvédje
van, ha nincs pénze meghatalmazott ügyvédre. A kirendelt
ügyvéd, ha nem akarja a saját vagyonát áldozni
a védencére, többnyire – tisztelet a ritka kivételnek
– nem is tudja a feladatát a magas szintû szakmai követelményeknek
megfelelôen ellátni. A jogszabály megállapította
csekély javadalmazást sem kapja meg például
arra az idôre, amikor találkozni szeretne a gyanúsítottal,
hogy megbeszélje vele a védekezés taktikáját.
Csak arra van módja, hogy a nyomozati cselekménynél
jelenjen meg, de hogy elôtte megbeszélést folytasson
a védencével, arra nincsen. Még súlyosabb az
egyenlôtlenség, ha a gyanúsított külföldi,
és tolmácsra volna szükség. A büntetôeljárásban
arra az idôre fizetik a tolmácsot, amíg a rendôrségnek
tolmácsol. De ha a gyanúsított és az ügyvéd
közötti kapcsolathoz volna szükség tolmácsra,
a tolmácsolás díját nem fizeti meg senki. A
Magyar Helsinki Bizottságnak volt egy büntetôjogi programja,
amelynek keretében az általunk megbízott ügyvédek
alkalmanként elvállalták elôzetes letartóztatásban
lévô, anyagiakkal nem rendelkezô gyanúsítottak
védelmét. Magunk is meghökkenve tapasztaltuk, hány
esetben fordult elô, hogy mihelyt az ügyvéd beadványt
készített, és kérte a – többnyire fiatalkorú
– gyanúsított szabadlábra helyezését,
megszüntették az elôzetes letartóztatást.
Egyszerûen csak annak a ténynek a következtében,
hogy volt egy ügyvéd, aki felsorolta a jogi érveket,
hogy miért nem indokolt az elôzetes letartóztatás.
Ha nincs ez a véletlen, hogy sok ezer gyanúsított
közül éppen ôk kerültek bele a mi oktatási
célú kísérleti programunkba, ezek az emberek
még hónapokat töltöttek volna elôzetes letartóztatásban,
és valószínûleg annyi hónapot szabnak
ki rájuk büntetésként, amennyit elôzetes
letartóztatásban töltöttek.
A másik és
talán még súlyosabb, s feltétlenül ijesztôbb
vonatkozása a törvény elôtti egyenlôség
kérdésének, a származás szerinti egyenlôtlenség.
Felteszem, mindenki sejti, arra gondolok, hogy a cigány származású
emberek a büntetôeljárásban rosszabb helyzetben
vannak, mint a nem cigány gyanúsítottak. Ezzel kapcsolatban
csak feltételezések vannak, különféle, olykor
szélsôséges álláspontok, de a fenti hipotézist
objektív vizsgálatok még nem támasztották
alá. Ezért próbálkozik most a Magyar Helsinki
Bizottság azzal, hogy nagyobb számú esetet elemezve
képet alkosson arról, befolyásolja-e a jogegyenlôség
elvének érvényesülését a gyanúsítottak
származása a büntetô igazságszolgáltatásban.
Két évvel ezelôtt Genfben az ENSZ Kínzás
Elleni Bizottságának ülésén a bizottság
egyik tagja felvetette, vajon mi az oka annak, hogy Magyarországon
a lakossági számarányhoz képest kilencszer
több cigány van börtönben, mint ahány nem
cigány. A bizottság négyévenként megvitatja,
hogyan hajtja végre egy-egy ország az ENSZ kínzás
elleni egyezményét, amelyhez Magyarország 1988-ban
csatlakozott. Az ülés résztvevôi ez alkalommal
a magyar országjelentést vitatták meg. A kérdésre
a magyar küldöttség vezetôje azt válaszolta,
ilyesmirôl nem is lehet beszélni, Magyarországon törvény
tiltja az etnikai, nemzetiségi hovatartozás nyilvántartását,
tehát senki nem tudja, hogy ki cigány és ki nem cigány.
Ugyanezt a választ kaptuk az egyik megyei bíróság
elnökétôl, amikor segítségét kértük
az elôbb említett vizsgálathoz. Egyáltalán
hogyan vetôdhet fel ez a kérdés – kérdezte a
megyei elnök –, hiszen Magyarországon senki sem tudja, hogy
cigány-e a vádlott, vagy nem az. Ilyen adat egyetlen aktán
sem szerepel. Nos, ezt az utóbbi állítást a
vizsgálatunk, amelynek még az elején vagyunk, máris
megcáfolta. Eddig nem nagy számú, mintegy 150 aktát
elemeztünk, fele részben cigány, fele részben
nem cigány gyanúsítottak aktáit. A cigány
gyanúsítottak aktáinak több mint 70 százalékában
találtunk vagy a feljelentésben, vagy a nyomozati iratokban
határozott utalást arra, hogy az illetô cigány.
Ezek a nagyon kezdeti eredmények is valószínûsítik,
hogy a hipotézis – az egyenlôtlenség feltételezése
– nem alaptalan. Nem mernék még számokat mondani,
mert ahhoz az elemzés még nem volt részletekbe menô,
a vizsgált esetek száma még nem elégséges,
de már eddig is úgy tûnik, hogy a cigányok jóval
hosszabb idôt töltenek elôzetes letartóztatásban,
ügyükben jobban elhúzódik az eljárás,
hosszabb idô telik el az egyes eljárási cselekmények
között, és azonos súlyú bûncselekmények
esetében hónapban, évben kifejezve súlyosabbak
az ítéletek. Ha a következô egy-másfél
évben a vizsgálat igazolja a hipotézist, akkor szomorúan
kell elmondanunk, hogy a törvény elôtti egyenlôség
elvét nem csupán a szegény és a gazdag közötti
egyenlôtlenség csorbítja – ami sajnos nagyon sok demokráciában
elmondható, bár a jóléti társadalmakban
sok mindent próbálnak tenni az esélyegyenlôtlenség
csökkentésére –, de bizony a legdurvább faji
megkülönböztetés is érvényesül.
A származás szerinti különbségtétel
nagyon távol áll 1848 eszméitôl, az egyenlôség
és testvériség eszméjétôl. Ha
valóban a helyünket keressük Európában,
a magyar társadalomnak, a magyar politikai elitnek szigorú
önvizsgálattal kell szembenéznie a saját elôítéleteivel,
melyeknek a törvény elôtti egyenlôtlenség
csak egyik megnyilvánulása.
Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu