3. Évenkénti országgyûlést Pesten

Petô Iván

Évenkénti országgyûlést Pesten, így hangzott 153 évvel ezelôtt a harmadik követelés – ez teljesült, sôt túlteljesült. De! Némileg más volt a helyzet 153 évvel ezelôtt, mint ma. Akkor a megfelelô népességnek, az akkor frissen bôvített lehetôség szerint is jóval kevesebb mint tíz százaléka rendelkezett választójoggal. A kormányzás is mást jelentett, mint ma, s az Országgyûlés feladata is erôsen eltért a mostanitól. Így nem lehetünk elégedettek, hogy ma van állandó Országgyûlés Pesten. Mert mi ma a helyzet?
A törvény azt írja elô: az Országgyûlés hetente ülésezik, de a hetente ma azt jelenti, hogy háromhetente van Országgyûlés Pesten, kivéve a szünetet.
A törvény szerinti évenkénti költségvetés azt jelenti ebben a pillanatban, hogy két évre fogad el az Országgyûlés költségvetést.
A költségvetés parlamenti módosítása ma azt jelenti, hogy az Országgyûlés utólag, a kormány beszámolója alapján  hagyja jóvá az évközi, illetve két év közi módosításokat.
A parlamenti vizsgálóbizottság, amely az Országgyûlés házszabálya szerint automatikusan felállítandó, ha a képviselôk legalább egyötöde kezdeményezi, nem szokott létrejönni ma a parlamentben, ha az ellenzék indítványozza. Mellékesen megjegyzem, a vizsgálóbizottság paritásos bizottság lenne, így abban az ellenzék számlájára lennének jelen a MIÉP és a függetlenek, vagyis a ma zömében független Független Kisgazdák képviselôi, vagyis garantált lenne a kormánypárti többség.
Ma az ügyrendi bizottság egyszerû többséggel értelmezi a Házszabályt, s ennek nyomán a jövendô jogászai valószínûleg jogtörténeti kuriózumként tanulmányozzák majd a Salamon (László, Fidesz bizottsági elnök)-féle értelmezési szisztémát, amely úgynevezett feles döntésekkel változtatja meg és írja át a kétharmados támogatást igénylô Házszabályt.
A parlament rendkívüli ülését ma a képviselôk egyötöde kezdeményezheti, és azt automatikusan össze kell hívni, de a Fidesz-féle értelmezés szerint az, hogy össze kell hívni, nem jelenti azt, hogy az ülést meg is kell tartani.
Az is a mai helyzetet jellemzi, hogy a kormány legfontosabb politikai bejelentései parlamenten kívüli színtereken hangzanak el, mint a Fidesz választmánya, a Vigadó és természetesen az úgynevezett szokásos szerdai, vagyis a miniszterelnöknek alanyi jogon járó reggeli rádiómûsor.
Az utolsónak említendô jellemzôje a mai Országgyûlésnek a lyukas Házszabály, amely nem azt jelképezi, mint az ’56-os zászló, hanem azt, hogy mivel az ellenzék nem fogadja el a Fidesz-MIÉP érdekei szerint módosítandó frakcióalakítási szabályt, nem hozható létre a Házszabályban frakcióalakítási szabály. És mivel az ellenzék nem fogadja el a hetenkénti háromhetenként értelmezését, nem lehet kellôen kidolgozott az Országgyûlés ülésrendje sem.
A technika ismert ma már az élet minden területérôl: ma, fideszmagyarul ami nem tételesen szabályozott, az nem szabályozott, szabadon értelmezhetô. Nincs hagyomány, nem létezik szokásjog. Ami mégis szabályozva van, az is átértelmezhetô, és átértelmezendô is, amennyiben szükséges.
A parlamenti többségi döntésekkel szemben természetesen nincs jogorvoslat, csak akkor, ha brutális alkotmánysértésrôl van szó. Az Alkotmánybíróság jobb esetben legfeljebb kilyukasztja a Házszabályt, rosszabb esetben azt mondja, hogy még mindig jobb a kizárólag kormánypárti kuratórium, mint a semmilyen – hiszen abból mégsem lehet kiindulni, hogy a kormánypártok betartják a törvényt. E testület jogszabályt alkotni ugyanis az Országgyûlés helyett nem tud.
A következmények.
A politikának ma mellékszíntere az Országgyûlés, amely nem több, mint  törvénygyár, feladatai rituálisak. A kormánypártok és frakcióik a kormány akaratát képviselik, régen úgy mondták, mamelukok, transzmissziós feladataik vannak.
A politikai nyilvánosság ennek nyomán beszûkült, az ellenzék lehetôségei a végrehajtó hatalom ellenôrzésére minimálisak, az érdemi politikai vitának nincs tétje.
A kormány és intézményei, ideértve természetesen az állami vállalatok bôvülô körét és az állam gyarapodó számú bankjait, ellenôrizhetetlenek. A miniszterelnök maga választja meg jól elôkészített fellépéseit, hogy ne kelljen improvizálnia és esetleg a rögtönzésekbe belezavarodni.
Mi mindennek a célja? Cél, hogy a miniszterelnök, mint egy uralkodó, de legalább, mint egy kormányzó lebegjen a közélet felett, a napi politikai konfliktusoktól függetleníteni tudja magát, s hatalmát autoritárius igényeinek megfelelôen alakíthassa. Az Országgyûlés kiüresítése a tekintélyelvû, elnöki rendszerû kormányzás egyik kelléke.
Csak igen korlátozottan egyik hatalmi ág ma tehát az Országgyûlés, hiszen nem a parlamentnek, illetve az ottani többségnek van kormánya, hanem a kormánynak, sôt nem is a kormánynak, hanem a miniszterelnöknek van parlamenti többsége.
A megértô politológiai elemzés azt mondja, hogy az Országgyûlés perifériára szorítása Magyarországon nem egyszerûen öncélú cezarománia, hanem a modern politika, a tömegdemokrácia, a tömegkommunikáció világában elkerülhetetlen folyamat. A miniszterelnök nem a képviselôkhöz, a nép képviselôihez akar szólni, hanem közvetlenül a néphez. A politikus nem programot képvisel, hanem a PR-tanácsadó által formált üzeneteket fogalmaz meg, s az elsô PR-lecke úgy szól: kisszámú, egyszerû üzenetre van szükség, ezeket sokszor kell elmondani, az ellenvetésekre nem szabad reagálni. A vita, az érvelés elhomályosítja a polgár tisztánlátását.
A politikát nem pártok, parlamenti csaták jelenítik meg, hanem üzenethordozó személyek.
A magyar gyakorlat azonban nem csak, sôt talán nem is elsôsorban az, aminek a megértô politológusok látni és láttatni akarják. Hogy a szokásjogot és a tényleges jogszabályokat negligálják, az egyetlen mintaként idézhetô nyugati demokráciában sem része a PR által kigyúrt, tömegkommunikáción keresztül üzenô politikus tevékenységének. S nincs olyan nyugati demokrácia, ahol olyan szûk csoport, mondjuk hat-nyolc fô tartaná kezében a politikai hatalmat, mint nálunk. Sehol nem fonódik össze a politikai hatalom olyan ellenôrizhetetlen gazdasági hatalommal, mint nálunk, amit mi sem jellemez jobban, mint hogy nem tudni: a Fidesz, illetve vezetôinek politikai hatalmát segítô gazdasági háttér mûködik-e ma Magyarországon, vagy egy gazdasági csoport mûködteti a maga igényei szerint kormányát.
Még egy ciklus, mármint ebben a felállásban, ugyanezekkel az alapelvekkel, és lehet, hogy megvalósul a ’48-as 3. pont: évenkénti országgyûlés – de ha a miniszterelnök a Sándor-palotába költözik, akkor nem Pesten, hanem Budán.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu