2 Felelôs minisztériumot Buda-Pesten
Magyar Bálint
Felelôs minisztériumot,
azaz felelôs kormányt Buda-Pesten – szól a negyvennyolcas
követelések második pontja. Ma egy kormány két
értelemben lehet felelôs: felelôs lehet az Országgyûlésnek,
és felelôs lehet a törvényeknek. Az elôbbirôl,
az Országgyûlésnek való felelôsségrôl,
nevezetesen arról, hogy a jelenlegi kormány miként
kívánja az Országgyûlésnek felelôtlen
kormány gyakorlatát kiépíteni, és ennek
céljából korlátozni a parlament ellenôrzô
hatalmát, funkcióját és szerepét – nos
errôl Petô Iván fog beszélni. Egy kormány
ugyanakkor felelôs a törvények betartásáért-betartatásáért
is. Ez már az áprilisi törvényekben is szerepel:
a miniszterek felelôsségre vonhatók az Országgyûlés
által, amennyiben a törvényeket nem tartják be.
Tehát törvénytisztelô kormányt kívánunk.
Egy törvénytisztelô kormánynak tudnia kell, hogy
vannak íratlan törvények is. S egy kormány csak
akkor tud igazán törvénytisztelô lenni, ha az
íratlan törvényeket, a szokásjogot is betartja.
A jelenlegi kormány egyik újdonsága, hogy az íratlan
törvényeket gyakorlatilag félresöpri, nem törôdik
velük.
De vajon mit csinál
az írott törvényekkel? A jelenlegi kormánynak
jogérzéke van, de szégyenérzete nincsen. Ezért
nemcsak a szokásjoggal nem törôdik, hanem a törvények
szellemével sem. Ahelyett, hogy felelôs kormányként
a joghézagokkal „szemben” képviselné a törvények
által világosan közvetített értékeket,
úgy gondolja, hogy feladata inkább hihetetlen jogérzékkel
megkeresni és saját érdekei szerint kiaknázni
a joghézagokat, félresöpörve a törvények
szellemét. Példa az autópálya építésére
szánt százmilliárdok átvitele a KHVM-tôl
az ÁPV Rt.-n keresztül a Magyar Fejlesztési Bankig.
Csak azért, hogy így ugyan törvényesen, ám
tisztességtelenül ki lehessen játszani a közbeszerzési
törvényt.
Ugyanakkor számos
esetben nem lehet joghézagokkal operálni, hiszen a törvény
szankciókat is tartalmaz. De kellô jogérzékkel
meg lehet találni, hogy melyek azok a törvényellenes
lépések, amelyekre ugyan a törvényben vannak
szankciók, de ezek a szankciók nem végrehajthatók.
Azokat aztán bátran át lehet hágni. Ilyenek
azok az esetek, amikor a kormánytöbbség gátlás
nélkül megszegi a parlamenti Házszabály egyes
rendelkezéseit, hiszen a magyar jogrendszerbôl hiányzik
az az intézmény, ahová a parlament eseti törvénytelen
döntéseivel szemben fellebbezni lehetne. Így van nekünk
háromhetenkénti Országgyûlésünk
hetenkénti helyett, így nem állnak fel a különbözô
ellenzéki kezdeményezésû vizsgáló
bizottságok.
A kormánynak ugyanakkor
pechje van, mert vannak olyan törvényi szakaszok is, melyeknek
egy korrektül mûködô rendszerben vannak érvényesíthetô
szankciói is. Az ilyen szerencsétlen esetekre kell meghirdetni
a „több mint kormányváltás, kevesebb mint rendszerváltás”
programját, és Pintért, Simicskát, végül
pedig Poltot kinevezni azoknak az intézményeknek az élére,
amelyeknek valamilyen módon a kormányzati szintû törvénytelen
vagy törvénymegkerülô tevékenységek
szankcionálásában szerepük lehetne. Ezek az intézmények
aztán leleményesek, ha éppen egyik irányba
kell kutakodni, és teljesen fantáziátlanok, ha a másik
irányba kell kutakodni. „Az én kommunistám nem kommunista”
politikája így egészül ki „az én bûnözôm
nem bûnözô” gyakorlatával. A kormány átszínezi
azokat az intézményeket, amelyek ugyan korábban is
kormányirányítás alatt álltak, de melyeket
korábban szakemberek vezettek. Ilyen például az APEH,
ahol semelyik korábbi kormány alatt sem merült fel,
hogy az adott intézményt pártkatona vezesse, és
a vezetô kormánypárt kétes ügyeinek eltussolására,
illetve a rivális klientúrával való leszámolásra
használja fel azt. És ha vannak olyan intézmények,
amelyeknek a jogrendben biztosított az intézményi
függetlenségük, akkor személyi politikával
kell elérni azt, hogy azoknál ez a függetlenség
megszûnjön. Ha a parlamentben nem lehet keresztülvinni
az ügyészség kormány alá rendelését,
mert kétharmados többséget igényel, akkor személyi
politikával kell ezt megtenni. Miután a legfôbb ügyész
megválasztása csak abszolút többséget
igényel, így lehet olyan egykori kormánypárti
képviselôjelölt legfôbb ügyészt választani,
aki aztán a parlamentben hosszan érvel amellett, hogy egy
kétmilliárd forintos adócsalással vádolt
egykori fideszes gazdasági mindenest miért nem kell gyanúsítottként
megpróbálni kihallgatni.
De ha megyünk tovább,
akkor elérünk egy olyan szintet, amikor már a bûnüldözô
szervek paralizálása is csak kis haszonnal kecsegtet. Ilyenkor
egyszerûbb saját erkölcsüket törvényi
rangra emelni. A legújabb példa erre a Magyar Fejlesztési
Bankról szóló törvényjavaslat, ahol egy
fideszes pénzfelhajtó erkölcsi normáit kívánja
a kormány törvényerôre emelni. Magyarul a szabad
rablást szentesíteni a törvény keretei között.
Ez egy feles törvény, akár meg is hozhatja a parlament,
s a kör bezárul.
Valóban törvénytisztelô
kormány csak az a kormány lehet, amely nemcsak betartja a
törvényeket, hanem az általa alkotott törvényekben
sem testesít meg olyan szellemiséget, amely a demokráciától
teljesen idegen. Tehát amit ma is kívánunk, az nem
más, mint valóban törvénytisztelô kormány.
Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu