Haraszti Miklós

Mit kíván a magyar nemzet? Azt tudjuk, hogy mit kíván a Magyar Nemzet. Valószínûleg a MAHIR választási gyôzelmét. De ha a magyar nemzet nem kíván engedni a 48-ból, akkor azt kívánja, hogy az új Magyar Köztársaságban ne lehessen közpénzbôl sajtóterméket ajándékozni az uralkodó párt választási kampánycégének. Sem Magyar Nemzetet, sem Szabad Földet. Vonják felelôsségre a privatizációs szervezet és az új Postabank sajtóelkótyavetyélôit, akik politikai alapon döntöttek az állami tulajdonú sajtótermékek gyakorlatilag ingyenes magánosításáról. Tiltsák meg az állami ügynökségeknek, szerveknek, hogy bármiféle sajtótulajdonuk legyen. Tiltsák meg, hogy egyáltalán adófizetôi pénz lehessen bármely sajtótermékben, kivéve a közszolgálati médiumokat és a hivatalos közlönyöket. De az se lehessen a politikai hatalom zsákmánya, amelyben van elôfizetôi pénz. Államtól, pártoktól független közszolgálati sajtót. Szûnjön meg a pártok diktatúrája, hoci-neszéje a legfôbb médiahatóságban, az Országos Rádió és Televízió Testületben.
Ennek egy az útja. Ki a pártokkal a média irányító és felügyeleti testületeibôl. Ki a pártokkal a közszolgálati sajtó tulajdonosi testületeibôl. A legfôbb médiahatóság ne legyen többé sem hatóság, sem minisztérium, sem a mindenkori uralkodó politika meghosszabbított karja, hanem legyen a sajtószabadságon ôrködô szakmai önigazgatási testület.
A közszolgálati médiumok testületei ne a politika felügyeletét érvényesítsék, hanem a médiumok politikai befolyástól való függetlenségét. Szûnjön meg a pártpolitikai propaganda a közszolgálati médiumokban. Ne lehessen olyan mûsor benne, amely nemzetiségek, vallási kisebbségek, ellenzéki pártok ellen uszít hetente, vasárnaponta, jegyzetidôben, sajtószemle ürügyén. Ne annak a mûsornak a munkatársa felügyelje a szabad tájékoztatást a közrádióban, amelyik minden héten a sajtó megbüntetését és eltiprását követeli. Legyen a mindenkori miniszterelnöknek nehéz a mikrofon. Ne legyen neki szerda reggeli ajándékmûsora, de annál gyakrabban kelljen állnia a kandi tudósítók kemény, váratlan kérdéseit és keresztkérdéseit.
Szabad internetet! A szükséges szabályozást bízzák a tartalomszolgáltatók önkéntes ajánlásaira. Az állam ne a tartalommal törôdjön, hanem csak a sávszélességgel és az ellátottsággal.
Kedves ünneplôk! 1989-ben a sajtó még nem volt szabad, de az újságíró az volt. Ma a sajtó szabadabb, mint az újságíró. Jöjjön végre össze az 1848-as képlet: szabadságot a sajtónak, de szabadságot az újságírónak is. A kormányôrök ne kobozhassanak el interjúkat a miniszterek parancsára. Teljes választási szabadságot a sajtófogyasztó közönségnek. Az államot törvény tiltsa el a hirdetési megrendelések politikai irányításától. Az Alkotmánybíróság és a független bíróságok legyenek a véleménynyilvánítási szabadság ôrangyalai. Közmegvetés, de azért jogi felsülés is várjon az államra és a politikusokra, ha érdemi válasz helyett sajtóperekkel fenyegetik a bíráló közleményeket. Legyen az Alkotmánybíróság elôírásának megfelelôen a polgári törvénykönyvön is keresztülvezetve a szabad közélet érdekének védelme, vagyis a közéleti szereplôk szabadabb bírálhatósága. Szûnjenek meg az állam törvényhozási rohamai a szerkesztôi szabadság ellen. Számolják fel a joghézagkutató abteilungokat a miniszterelnökségen.
Egyetlen kötelezettsége legyen az államnak a sajtó iránt: az önkorlátozás. Kívánunk olyan kormányt, amelyik békén hagyja a sajtót.
Még egy különleges kívánság: a független ügyészség legalább a Szabadság teret szerezze vissza, amelyet a nem független televízió vezetôsége jórészt eladott, hogy fedezze felelôtlen gazdálkodásának veszteségeit. Nehogy az a nemzeti szégyen érjen bennünket, hogy ide kell hívnunk százezer sajtószabadságért tüntetô morvát és csehet, és idehozatni velük a prágai Vencel teret Budapest közepére.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu