Keleti normák – nyugati igények

Azt gondolhatná az ember, hogy a frekvencia a korlátlanul rendelkezésre álló javak közé tartozik. De a gyakorlatban egyrészt technikai, másrészt nemzetközi egyezmények szabta korlátai vannak annak, hogy egy-egy országban, illetve azon belül egy-egy szûkebb térségben hány hangfrekvenciát lehet kiadni. Ráadásul Magyarország más országokhoz képest is rosszabb helyzetben van, különös tekintettel a CCIR, tehát a ma használatos rádiós URH-s frekvenciákra. Az egykori szocialista országok annak idején az úgynevezett keleti normás, OIRT-frekvenciákat – tehát a 66 és 73 MHz közötti tartományt – használták, míg a CCIR – 87,5–108 MHz – volt a nyugati normás frekvencia. Csakhogy a rádióhullám nem ismeri a földrajzi határokat, ezért nemzetközi egyezmények szabályozzák a frekvenciákhoz való hozzáférést. Magyarország nem nagyon ügyködött azon, hogy szerezzen ilyen CCIR frekvenciákat akkor, amikor még itt nem használták ezeket. Tehát miközben bizonyos szocialista országok – köztük a számunkra ebbôl a szempontból fontos szomszédaink, így a volt Jugoszlávia, de még az egykori Csehszlovákia vezetôi is – idôben felismerték, hogy ettôl függetlenül is le kell foglalni ilyen frekvenciákat a nemzetközi tárgyalásokon, Magyarország viszonylag kevéssé volt aktív ezen a területen.
Létezik ugyan egy nemzetközi egyezmény, amely alapján kétévenként tartanak világegyeztetô fórumot, ahol minden ország bejelentheti az igényeit, de alapjaiban a hetvenes évek során osztódtak fel ezek a frekvenciák. Ha akkor valaki bejelentett egy igényt, akkor az jó ideig él, tehát a kilencvenes évek számára kész tényként adódott, hogy ezen a területen már nem nagyon van mit keresni. Amikor a kilencvenes évek közepén eljött a médiapiac felosztásának pillanata, nagyon hamar kiderült: a nagyteljesítményû, országos adók létrehozása nagyon leszûkíti a további mozgásteret.
A médiatörvény kidolgozói számára tehát tényként adódott, hogy legjobb esetben is összesen négy országos hálózatot lehet felállítani, így ez került a médiatörvénybe is, amely alapján a magyar rádió kaphatott két CCIR frekvenciát, illetve létrejöhetett két további országos kereskedelmi adó. Ha valaki megnézi azt, hogy ezek az adók ma milyen lefedettséggel sugároznak, akkor azt találja, hogy – legalábbis a szigorúan vett technikai paraméterek szerint – tulajdonképpen még így is viszonylag távol vannak az országostól, lefedettségük 60–70 százalékos. Valójában persze adásaik nagyobb területen hallgathatók még elfogadható minôségben, vagyis mások a technikai paraméterek, és megint mások a tényleges hallgathatósági adatok.
A négy országos adó mellett csak pici, helyi illetve regionális frekvenciák kiadására van lehetôség. A helyi frekvenciák esete azért érdekes, mert ezeknél lényegében csak az országon belül kell rendezni, hogy ne zavarjanak másokat – az ennél nagyobb területet besugárzó adók zavaró hatása már óhatatlanul érezhetô az országhatáron túl is. Ugyanis egy rádióadó sokkal nagyobb területen zavarhatja mások adását, mint ahol hallható. Ez az arány nagyságrendileg egy a háromhoz, tehát például egy ötven kilométeres adósugarú rádió 150 kilométeres sugárban érezteti hatását – de természetesen ez nagyon sok más technikai paramétertôl, adottságtól is függ.
A médiatörvény a mellett a logika mellett döntött, hogy a négy országos adó mellett minden városban legyen legalább egy helyi rádióra lehetôség. Elég sok város van Magyarországon, amelyeknek a HIF, a Hírközlési Fôfelügyelet kiosztotta a maguk frekvenciáit, és ezeket adóknak tekinti, függetlenül attól, hogy mûködnek-e vagy sem. Ennek megfelelôen az ô zavaraik máshol már megjelennek korlátként. Mivel városaink ráadásul az ország területi adottságai folytán meglehetôsen közel is helyezkednek el egymáshoz, mindezen tényezôk összességében valóban meglehetôsen behatárolják az ORTT mozgási lehetôségeit a kiadható frekvenciák száma tekintetében.

„Részrehajlástól mentesen”

Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) létrehozásáról a médiatörvény – hivatalos nevén az 1996. évi I. törvény a rádiózásról és a televíziózásról – rendelkezett. A testület feladata a szólásszabadság védelme és elômozdítása – a mûsorszolgáltatók piacra lépésének elôsegítésével és a monopóliumok megszüntetésével –, illetve a sajtószabadság érvényesülésének figyelemmel kísérése. A testület tagjai csak a törvénynek vannak alárendelve, és tevékenységi körükben nem utasíthatók.
A testület minimális létszáma öt fô, tagjait az Országgyûlés a képviselôk több mint felének szavazatával négy évre választja meg. A tagok nem hívhatók vissza. Míg a testület elnökét a miniszterelnök és a köztársasági elnök közösen jelöli, addig a tagokat a képviselôcsoportok jelölik. Egy-egy képviselôcsoport egy tagjelöltet állít, kivéve ha akár a kormány-, akár az ellenzéki oldalon csak egy frakció ül – ez esetben az adott képviselôcsoport két tagot jelölhet. A tag megbízatása többek között akkor is megszûnik, ha az ôt jelölô képviselôcsoport feloszlik. A testület tagjai megbízatásuk ideje alatt pártpolitikai tevékenységet nem folytathatnak, pártpolitikai nyilatkozatot nem tehetnek.
A mûsorszolgáltatási jogosultságra kiírt pályázatok elbírálása alapvetôen a következôképpen folyik: az elbírálás háromfordulós. Az elsô fordulóban az elnök nem szavaz, és a döntéshez a tagok kétharmadának szavazata szükséges. A második fordulóban ugyanilyen arány szükséges, de ebben a körben már az elnök is szavazhat. A harmadik körben a döntéshez a tagok – beleértve ebbe az elnököt is – egyszerû többségének egyetértése is elegendô.
A testület jelenlegi elnöke dr. Körmendy-Ékes Judit jogász, aki 1996. februárjában lett a testület tagja a Fidesz jelöltjeként. Tagjai: dr. Erdôs Zsuzsanna jogász (a Fidesz-MPP jelöltje, 2000 februárja óta a testület tagja), Bánlaki József programozó matematikus (MIÉP, 2000. július 15.), dr. Nahlik Gábor gépészmérnök, közgazdász (FKGP, 1996), dr. Wéber János jogász (MDF, 1996), dr. Ladvánszky György jogász (MSZP, 1996), dr. Tímár János jogász, szociológus (SZDSZ, 1996). (Utóbbi két tag a kormánypártok szavazataival került be újra a testületbe 2000 februárjában, miután az ôket jelölô pártok képviselôi – a médiakuratóriumok összetétele körüli viták okán – testületileg kivonultak a parlament üléstermébôl az ORTT tagjainak megválasztásáról döntô szavazás elôtt.)
A testület tagjai a következô szövegû esküt teszik az Országgyûlés elnöke elôtt:
„Én … esküszöm, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület tagjaként az alkotmányt és a törvényeket megtartom, megbízatásomhoz híven, a szólás- és sajtószabadság érvényesítésére törekszem. Feladataimat részrehajlástól mentesen fogom ellátni.”

Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu