Éppen 30 éve, 1970 nyarán rendezték meg az elsô kiállításokat a balatonboglári kápolnában, amely mûködésének négy éve alatt a 70-es évek legjelentôsebb underground kiállítóhelyévé, a magyar neoavantgárd meghatározó központjává vált: „…ezen a helyen minden jelentôs ember megfordult, aki Magyarországon a szellemi életben fontos lett” – írta róla Beke László. A kápolna körüli csoportosulást a hatalom 1973 augusztusában adminisztratív eszközökkel felszámolta, és ezáltal akaratlanul is mitizálta. Amire az emberek „emlékeznek”: az a balatonboglári botrány és legenda, az elmúlt kultúrpolitikai manipuláció „emléke” és nem a mûvészetrôl szerzett valóságos élmény. A nemrég véget ért kiállításon (KB 30 éve – Kápolnatárlatok Balatonbogláron) az Artpool Mûvészetkutató Központ épp arra tett kísérletet, hogy mítoszok és elôítéletek nélkül mutassa be ezt a korszakot.
A kápolna 1970 és 1973 között zajló eseményeit feltáró, már több mint öt éve folyó levéltári kutató- és feldolgozómunkán alapuló kiállítást eredetileg az Ernst Múzeumban, majd a Mûcsarnokban, valamint a berlini Mûvészeti Akadémián bemutatásra kerülô „Szamizdat kultúra” címû kiállítás keretében akarták megrendezni, ám különbözô okokból mindegyik elmaradt. Az Artpool a weboldalakkal (http://www.artpool.hu/veletlen/naplo/0605.html) ugyan nem pótolja az elmaradt nagy kiállítást, viszont a témát új nézôpontba állítva segíti a további kutatómunkát.
A kápolnatárlatok mûvészeti intézmény-projektje 1966 és 1976 között formálódott történetté, s a katolikus egyházzal való tárgyalás kezdetétôl Galántai György rendôri megfigyelésének (idôszakos) lezárásáig tartott. Az 1968-as és az 1973-as meghatározó dátumok – a kápolna bérleti jogviszonyának kezdete és vége – véletlenül pontosan egybeestek a meghirdetett majd leállított „új gazdasági mechanizmus” dátumaival. A kultúrpolitikusokkal folytatott „eredménytelen párbeszéd” 1971-tôl 1973-ig tartott.
A „Kápolna Tárlat” nem volt elôzmény nélküli: a 60-as évektôl számos új stílus és gondolkodási irány jelent meg a magyar mûvészetben. A kalligrafikus festészet (1959), a pop art (1965), a happening, a hiperrealizmus (1966), a minimal art (1968), a kinetikus mûvészet (1969), az alternatív színház, az új zene, a land art (1970), a kísérleti film, a kapcsolatmûvészet, a koncept art (1971/1972), a vizuális költészet (1973) stb. A számtalan kiállítás és esemény változó alkalmi, gyakran betiltott helyszínei után keletkezett az elsô intézményszerû alternatív mûvészeti helyszín Balatonbogláron, egy mûteremként funkcionáló temetôkápolnában.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu