Átirat, toldalék

Növény akartam lenni. Egyetlen
levél, és csak a fény.
Egy napszak hatalmas munkájában
bosszú és jóvátétel.

Elválasztok. Megemésztem
az áttetszô dolgokat,
és emésztetlenül hagyom a földet.
Nagy változásként meghalok.

Ez volt a természetes büntetés,
magamra fordítottam,
hogy lássanak.
És a fordított idôt.

Az ennivalót kihánytam.
Nem is sejtették,
milyen szörnyû jel
zúdul ilyenkor a város csatornáiba.

Beteg voltam nagyon,
és ezt tudtam is,
bár talán csak abból,
hogy könnyû volt elmesélni. –

És aztán a gyógyulás is
így kibomlott bennem,
mint egy nagy, színes esernyô,
aminek csak meg kell nyomni a gombját,

és hozzászorítja a felhôt az éghez.
Akkor pedig tartani kell,
vagy megkérni valakit
egy pillanatra, és futás.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu