A Mozgó Világ 2000. februári számában olvastam volt rádiós kollégám, Bocskay Zsolt interjúját dr. Csúcs László FKgP-s országgyulési képviselôvel, a Magyar Rádió egykori teljes elnöki hatáskörrel felruházott alelnökével. Az interjúban Csúcs László egyebek mellett beszélt a rádióban töltött idôszakáról, utólag is igazolást keresve a kirúgásokhoz. A Mozgó Világban megjelent interjúra reagálva, Csúcs Lászlót ahhoz a finn dizôzhöz hasonlítottam, aki a Picasso kalandjai címu svéd filmben azzal megy mindenkinek az agyára, hogy ugyanazt a dalt énekli. A szóban forgó dal szövege egy finn halrecept, a kala kukoá kezdetu. A Beszélô májusi számában Csúcs László egykori személyes áldozata, Rádai Eszter kolléganôm beszélget Csúccsal. Kicsit félve szólok hozzá, attól tartok, hogy ha így folytatom, kis duettet fogok magam is énekelni Csúcs László finn dizôzzel. Szólamaink egymásba fonódnak, kiegészítik egymást, itt-ott kánonná fejlôdnek. Szép lesz. A végén, a tapsnál pedig egymásra mutogatunk majd, és örülünk a másik sikerének.

Szeretném leszögezni – ezúttal minden irónia nélkül –, hogy a mai Csúcs Lászlót egyre jobban tisztelem. Tetszik benne az a rendíthetetlenség, amellyel afféle fôkönyvelôbe bújt Rambóként vívja a maga kis háborúit a törvényesség érdekében. Imponálónak tartom, hogy szakmai csôlátástól (vagy nevezzük inkább szakmai tisztességnek?) vezéreltetve olykor nem szavaz frakciójával, különvéleményét hangoztatja és saját meggyôzôdése szerint dönt. A mai parlamenti viszonyok közt valóságos unikum.

1993–94-ben életem bizonyos fokig összefonódott Csúcs László életével. A Független Rádiós Szakszervezet elnökeként és a rádió közalkalmazotti tanácsának tagjaként, a rádiós sztrájkbizottság elnökeként alapvetôen másképp látom Csúcs László rádiós alelnökségét, mint ô. Örülök, hogy a mai Csúcs belátja és elismeri, inkompetens és köpönyegforgató emberek ajánlkozását fogadta el. Ezek az emberek jelentették hátországát, ôket nevezte ki vezetô posztokra. Vajon miért csodálkozik a beszélgetés egy másik pontján, hogy a rádiósok ezt nem fogadták el? Döbbenetes, hogy Csúcs László megkérdezi, frissen az intézményhez került vezetôként vajon neki kellett volna-e felkeresnie a musorkészítôket?

Szemléltetésül csak egy epizód: emlékszem, 1992 augusztusában – Gombár Csaba szabadságon volt éppen – Csúcs László összehívott egy értekezletet, ahol egy 16 százalékos létszámcsökkentés tervét ismertette a résztvevôkkel. Gombár – aki az egészrôl mit sem tudott – visszavonatta az elképzelést. Ezt Csúcs László nyilván megalázónak érezte.

Az értekezleten a véleményeket ô foglalta össze a jegyzôkönyv számára. Az általam elmondottaknak az ellenkezôjét diktálta. Megvártam, amíg leírják, s újra szót kértem: sajnálkozásomnak adtam hangot, hogy ilyen félreérthetôen fogalmaztam, és azt kértem, a magam véleményét hadd diktáljam én le. A végleges jegyzôkönyv aláírásakor azt kellett látnom, hogy az a Csúcs-féle változatot tartalmazza, ezért kénytelen voltam átíratni. Ez volt az elsô, alapjában véve apró személyes konfliktusom Csúcs Lászlóval, aki az egész értekezletet meglehetôsen szokatlan stílusban vezette. A gazdasági igazgatót, aki hozzá akart szólni valamihez, azzal némította el, hogy közölte, nem adta meg a szót. Nem ismerem a közigazgatásban uralkodó viszonyokat, de Csúcs stílusa a rádiós közegben – finoman szólva – meglehetôsen újszeru volt, és alkalmatlan, hogy széles köru népszeruségre tegyen szert vele.

Káderpolitikájának gyengéit – ez kiderül az interjúból – ma ô is tisztán látja, de mintha nem lenne tisztában a káderkiválasztás politikai üzenetével. Biztosan Csúcs László is emlékszik Babiczky Klárára, akit a politikai adások élére nevezett ki, és akinek rövid szárnyalását elképedve figyeltük, vagy az irodalomkritikai kérdésekben is orákulumnak mondható megbízott musorigazgatóra, a szakszervezeti titkárból lett adófôszerkesztôre, Dénes Gáborra, aki a kirúgásokban szerzett tapasztalatait késôbb a Szabó László Zsolt-féle televízióban kamatoztatta. (Újra kidobóember lett.) Vagy Lovas Istvánra, aki tanácsaival segítette. Csúcs többségükben olyan új vezetôkkel vette körül magát, akiknek politikai elkötelezettsége egyértelmu volt: az MDF-tôl jobbra álltak. Talán ez is magyarázza, amit az interjúban is említett: leváltása után a MIÉP tárta ölelésre karjait. Csúcs beszél az interjúban esküdt ellenségekrôl is, szerintem neki ellenségekre nem is volt szüksége, ott voltak a saját emberei.

Szó esik leállított musorokról, ami igaz, hiszen a Csúcs-idôszakban valóban állítottak le musorokat az alelnök emberei, az viszont új elem, hogy „konkrét lépések és kísérletek történtek” a rádió elhallgattatására. Sztrájk valóban volt – inkább csak jelképes – szabotázs azonban nem. Ha Csúcs László ilyenrôl tudomást szerzett volna, akkor azt nyilvánosságra kellett volna hoznia. Ami a Csúcs-korszak munkajogi pereit illeti, jogerôs bírósági ítéletek bizonyítják, hogy az egész létszámleépítési cirkusz törvényellenesen zajlott.

Csúcs László helyében nem feledkeznék meg azokról a közszereplésekrôl, fórumokról sem, amelyeken politikai kérdésekrôl nyilatkoztatott. Kívánságra visszakereshetôk e szereplések helyszínei és dátumai, de véleményem szerint nem ez a lényeg, hanem az, hogy egy közszolgálati médium elnöke nem engedheti meg magának az efféle rendezvényeken történô szereplést, hiszen veszélybe sodorja az általa vezetett intézmény objektivitásának és szavahihetôségének látszatát. Az 1994 májusában, a választások elsô fordulója elôtt a Kossuth Klubban elmondott beszédben a baloldal feltartóztatásának szükségességérôl szólt. Ezt megteheti politikus, de nem teheti meg a közszolgálati rádió vezetôje. Alighanem ezt ma már Csúcs László is tudja.

Mindazonáltal örülök, hogy a Beszélôben olvashattam a Csúcs-interjút. Hat évvel ezelôtt azt gondoltam, az ô rádiós regnálásához foghatóan abszurd és pitiáner történetet már soha nem fogok látni. Az élet azóta rácáfolt e várakozásomra. A fene sem gondolta, hogy ez az ember a helyére kerülve a magyar közélet tiszteletre méltó alakja lesz. Ami persze a közéletrôl is elmond egyet s mást. Jó lenne tudni, hol nyilatkozik legközelebb rádiós tapasztalatairól. Izgatottan várom következô közös fellépésünket!
 
 

Tisztelt Szerkesztôség!

Kérem, hogy az alábbiakat tegyék közzé lapjukban, helyreigazítás gyanánt.

A Beszélô 2000. májusi számában Rádai Eszter Csúcs Lászlóval készített beszélgetését közölte. Az interjú egyik részletében Csúcs László engem a Kossuth adó fôszerkesztô-helyettesének nevez, illetve az etikátlanság csúcsának tartja, hogy ezen nem létezett minôségemben a Nemzeti Bank elnökének tanácsadója voltam.

Soha nem voltam a Kossuth adó fôszerkesztô-helyettese, ezzel szemben amikor a Kossuth adó fôszerkesztôje lettem, azonnali hatállyal megszüntettem a Surányi György melletti tanácsadói megbízást, amelyet az egyik kereskedelmi rádió vezetôi megbízásával párhuzamosan valóban megkaptam, mert összeférhetetlennek tartottam a két dolgot.

A megbízás 1995 márciusától 1996 novemberéig létezett a Nemzeti Banknál.

Csúcs László nem elôször emlékszik rosszul velem kapcsolatban, hiszen én magam figyelmeztettem ôt 1993 tavaszán arra, hogy jogellenes lépéseket akar tenni a Magyar Rádióban. Akkor ô nevezett ki tájékoztatási fôszerkesztônek, ami egyben munkáltatói jogot is adott nekem a Kossuth rádióban. Két hónap után ô váltott le, mert nem teljesítettem jogellenes utasításait, amit mások 1994 tavaszán végrehajtottak. Az utasítások, illetve elbocsátások jogtalanságát késôbb a munkaügyi bíróságok ítéletei igazolták.

Csodálkozom, hogy az a kolléganô, akivel éveken át egy asztalnál együtt ebédeltünk és beszéltük meg ezeket a dolgokat, hirtelen ilyen rossz memóriájú lett.

Kérem a fentiek közlését, tisztelettel

Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta