Az 1995-ben bemutatott magyar játékfilmek mind mennyiségileg (hét bemutató), mind tematikailag a kilencvenes évek elsô felének bizonytalan útkeresését tükrözik. A jelen társadalmi változásait a bulvárpublicisztika szintjén és gondosságával bemutató alkotások (A vörös kolibri, A brooklyni testvér, Megint tanú), önéletrajzi ihletésu, a félmúlt történelmi kulisszái közt játszódó nevelôdési film (Ébredés), a hetvenes évek dokumentarista iskolájából kinôtt, az irányzat utolsó hiteles filmjének mondható alkotás (Csókkal és körömmel) mellett két hagyományos adaptáció került a közönség elé. Az Esti Kornél csodálatos utazása és Gothár Péter filmje, A részleg.

Gothár, aki csúfosat bukott elôzô mozgóképes munkájával, az 1968-as Csehszlovákia elleni bevonulást és a rendszerváltás kaotikus idôszakát egymásra vetítô Melodrámával, a 12 éve érlelôdô forgatókönyvet, a Bodor Ádám novelláját huen követô A részleget akkor kezdhette megvalósítani, amikor a beskatulyázott erdélyi író megjelentette a kilencvenes évek egyik kulcsfontosságú regényét, a Sinistra körzetet. A részleg címu modellszeru, az elnyomás abszurdumát, az egyén kiszolgáltatottságát huvösen, ám annál megrázóbban bemutató novellából megszületett A részleg címu film, mely a modellszeruséget némileg felbontva, ám az alapelemeket megtartva immár egy személy, a fôhôsnô Weisz Gizella egyénített sorstörténete. Gothár huen követi Bodor írásának cselekményét, rettentôen erôs mondatait átveszi, ám épp azzal hozza közel a történetet, amit a film egyes kritikusai – Ardai Zoltán, Margócsy István – a szemére vetnek: a novellában a modell részeként az eseményeket szenvtelenül végigélô médium helyett a hús-vér fôszereplônô kerül a középpontba. A történet helyszínét is konkretizálja a film. Erdély, sejthetôen még Ceausescu bukása elôtt. A novellában a kor is korábbi, a helyszín sem jelenik meg a maga konkrét teljességében. A filmjeinek verbális szintjére mindig nagy súlyt fektetô Gothár sajátos, az alapmuben nem megtalálható ötlettel érzékelteti a helyszín politikai, társadalmi sajátosságait: a film szereplôi mindannyian magyarul beszélnek egymással, ám a fôhôsnôn, a buszvezetôn és a részlegre számuzött férfin kívül mindenki törve beszél magyarul, míg a háttérzajok, beszédfoszlányok nyelve a román.

A rendezô ezzel súlyos kockázatot vállal: a diktatúra kiismerhetetlen, általános vonásai bizony konkrét utalásokkal töltôdnek fel. A film verbális szintjének másik fontos stilisztikai jellemzôje a narráció: A részleg a narrátor korlátozott számú, ám minden esetben hangsúlyos szerepeltetésével mindvégig az elbeszélt események történet jellegét emeli ki, eltávolít a közvetlen reflexió igényétôl, mintegy szurôt von a történet és a befogadó közé. A film verbalitására jellemzô elemek nyomasztó, ám ugyanakkor csodálatos, a novella világához hu, fojtottan egyszeru képi világgal egészülnek ki. Gothár, aki számtalanszor kifejtette, mennyire fontosak munkatársai, egy román operatôrre bízta A részleg fényképezését. Vivi Dragan Vasile pedig úgy alkotott felismerhetôen önálló képkompozíciót, hogy mégis úgy érzôdik: kamerájában benne él, lüktet a vele addig nem dolgozó Gothár teljes életmuve. A szürkésbe játszó zöldes színek, az esti város lemocskolt képei és a havasok fenséges némasága (mint majdnem minden Erdélyben játszódó vagy erdélyi tematikájú filmben, itt is láthatunk Szôts István Emberek a havason-jára rímelô szekvenciát), a tárgyi világ lerombolt emlékei, a hangsúlyos árnyékok hatalmas súlya olyan erôs, masszív keretet ad a film cselekményének, hogy a foszlányszeru, rövid mondatok mindvégig kemény alapon állnak, a képek elmozdíthatatlan talapzatán.

A részleg verbális és képi elemei azonban csak a film vázát alkotják. Gothár azt ismerte fel, és filmjének talán ez a legfontosabb hozadéka, hogy a megtalált történet, a Bodor Ádám jóvoltából már muvészien kirajzolt cselekmény csak rettentôen biztos háttér kimunkálása után mesélhetô el. A részleg címu film ugyanis fôhajtás a történet és annak szerzôje elôtt. Kicsit leegyszerusítve a kérdést: a rendezô mintegy elôadómuvészként adja elô Bodor novelláját. Nem más munkáját akarja átalakítani, hanem lelkes olvasóként, akinek lehetôsége van továbbadni a féltett kincset, a megtalált, igaz történetet. Alázattal és rettenetesen aprólékos mugonddal bemutatni az olvasás, a mu megismerése során felmerülô képeket, érzéseket. Innen, ebbôl a szemszögbôl válik érthetôvé Weisz Gizella sokszínusége és a tört, magyar nyelvu beszéd, melyek valóban hathatnak idegenként a novella többi elemének megtartása mellett. Ám ha arra gondolunk, melyek azok a kérdések, amelyeket minden, történetet befogadó személy feltesz, azonnal érthetôvé válnak Gothár változtatásai.

Nagy Mari játéka, gesztusai, váratlan mosolyai és dühkitörései azért lehetnek zavaróak a novella ilyen tekintetben zárt, egységes világához képest, mert egy komplex személyiséget tükröznek, aki egyszer bizonyos önmagában és tetteiben, máskor bizonytalan. Néha tudja, mit akar, mi történik vele, máskor nem sejti, megint máskor nem akar tudomást szerezni a körülötte zajló eseményekrôl. A film pedig nem foglal állást: az aggódó buszvezetô kérdésére, miszerint mit tehetett az asszony, hogy idekerült, tömören, ám rettentôen ironikusan válaszolja a fôhôsnô: „pályázatot nyertem”. Más alkalommal cinkosan, mindent értôen veszi tudomásul az ôt a vonaton kísérô kolléga lemorzsolódását, néha viszont mintha türelmetlenül kirobbanna a felvett álca a mosolygós beletörôdés mögül. Mindenki megtalálhatja, kihámozhatja a maga Weisz Gizelláját.

A történet igen egyszeru: az egyedül élô, elvált, külföldön is járt, tanult, vagyis kulturálisan kiváltságos asszonyt kinevezik részlegvezetôvé a várostól messze. A kinevezés valójában számuzetés. A régi élet felbomlásától az új életbe való berendezkedésig követjük nyomon a hôsnôt. Az utazás, a változás teszi ki a filmidô jelentôs részét. A film kezdeti képsorai is egyértelmuvé teszik: diktatúrában vagyunk, olyan világban, ahol a természetes viselkedés helyét átveszik a sallangok és a jelzésszeru sémák: koccintás, udvariaskodás. Az abszurd rend világa ez, mely az út során válik teljessé: a megduplázott jelenet a részleghez vezetô kettes telepen. Kelet-Európában zsigerileg ismert megoldások: a telefon nem magánbeszélgetésre, hanem nyilvános üzenetközvetítésre való, a bugyikból kitépendôk a márkajelzések. A fôhôsnô számára csak a részlegre érkezve válik világossá: számuzetésének helye egyben szabadságának egyetlen záloga. A hegytetôn, menyétek közt megtalált férfit sem nemi vágy miatt szeretné maga mellett: a férfival együtt kell kialakítani az immár örökké elzárt életet, amely éppen a hihetetlenül nyomasztó külvilág teljes kizárása miatt hordozza magában a szabadság, az új élet lehetôségét.

Gothár filmje az adaptáció narratív szerkezetének módosításával, a hôshöz való viszonyunk nyitottan hagyásával, az alapmu és a tárgy iránti tapintatos, mégis súlyosan beszédes alázatával kitekint a kivagyiság és önmutogatás harsány, csak a jelennek és az érvényesülésnek élô világából egy „korszerutlen” történet, vagyis mualkotás kedvéért, és megálljt kiált. Weisz Gizella sorsa éppen nyitottsága miatt mindannyiunké lehetett volna, ha már a konkrét lehetôség szerencsére meg is szunt, ne feledjük hát sem a hôsnô sorsát, sem a Bodor novellájában megtalált történet erejét.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta