Falpor a fákon. Mintha szondával
vizsgálnám a nehéz fényeket,
a repedéseket és a vakolatból
meredezô nádat. Az esôtôl
behorpadtak a törmelékdombok.
Az oltott mész kihozza a réti
rothadás buzét, a kert végi avas
nád szagát. Verebek lepték el
a kert hasadozott útját.
Mintha ide tettek volna, ebbe az
elhagyatott házba, hogy fejlôdjek,
nôjek kedvükre. Rám örökítették
a kôkemény salakos talajt, ahol
minden lény közös ismertetôjegye
az aljas számítás. Legyen az bolha,
krumplibogár vagy zsizsik.
A legapróbb részletekig
megutáltam a házat, és szikkadt
udvarát, ami csak az unalmat
ereszti át magán. És a rezgô fasort
a poroló mellett, és a porolón
ülô vetési varjút. A padláson
a kábeltévét buheráló kisnyug-
díjasokat és fiatal házasokat.
Persze, nem mindegy milyen
feltételekkel gyötörnek a lakók,
akik a kocsijukat mossák az
uzsonnázó tisztásomon,
és a folyosó korlátjára szerelik
a konzervesdobozt hamutál
gyanánt. Legyenek átkozottak.
Ne engedélyezzen nekik
semmi örömet a ház.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta