Búcsú a padsoroktól
Interjú Darvas Ivánnal,
Haraszti Miklóssal és Tamás Gáspár Miklóssal
Haraszti Miklós: Az új
kormány egy valódi koalíció lesz, ellentétben
a jelenlegivel. Ebben lesznek olyan részcsapatok, amelyekért
kevésbé teszem tûzbe a kezemet, mint az SZDSZ-ért.
Ezért azt gondolom, hogy az a részegyezkedés, amelyben
egy tiszta elveket képviselô emberre csak csalódások
várnak, nem feltétlenül az én munkám.
Különösen az nem, hogy ezt aztán mint magát
a tiszta igazságot védjem. Az SZDSZ-nek esetleg nagyon jól
jön az, hogy ha van valaki, aki tisztán és kívülrôl
megugatja azt, ami létrejött, ez egy fontos politikai feladat
lehet. (…)
1994. január 20.
„Adják ôk még
alább is…”
Beszélô-beszélgetés
Orbán Viktorral
Egy nyilatkozatodban azt mondtad:
az SZDSZ és az MSZP közeledése igazolná az MDF-politikusok
állítását, miszerint a két párt
azonos kulturális, társadalmi gyökerekbôl fejlôdött
ki, és törekvéseik is azonosak. Hogy érted ezt?
Ez a vád (amely nem az én
személyes véleményem) bizony igazolódna a közvélemény
nagy része elôtt, ha létrejönne a szociálliberális
koalíció. El tudjátok képzelni, mi lenne itt,
ha szociálliberális koalíció kerülne kormányra,
a másik oldalon meg egy táborba sodródna a konzervativizmus
és a radikális jobboldal? A két lövészárok
között megint egy nemzedéknyi idôre nem nône
fû. (…)
1994. február 17.
F. Havas Gábor
Utolsó érzelmes utazás
In memoriam Nagy W. András
A vizek szerelmese, az üdvtanok,
elvont okoskodások Szküllái és az acsargó
indulatok, az érzelgôs butaság Kharübdiszei között
nagy biztonsággal hajózó révkalauz nem invitálhatja
többé érzelmes utazásokra az olvasót.
Kharón ladikján örökre tovatûnt. (…)
A rendszerváltást
veterán ellenzékiként élte meg, de az „eszmetársak”
többségétôl eltérôen nem vágyott
közéleti szerepre. Végig megfigyelô maradt. Amikor
a Beszélô a rendszerváltás eufóriájában
égett, ô a távol-keleti misztikus filozófiák
híveit szólaltatta meg a lap hasábjain, és
különc környezetvédôk bemutatásával
szórakoztatta az olvasókat.
1994. február 24.
F. Havas Gábor
Légypiszok
Tudom, hogy aki rendszeresen figyelemmel
kíséri mondjuk a Híradó és A Hét
mûsorait, annak ökölbe szorul a keze, és a maradék
higgadtságát sem képes megôrizni.
Mégsem tetszik, hogy az
elektronikus médiából kiseprûzött újságírók
egy része Mester Ákos vezényletével a helyzetet
arra használja fel, hogy felállítsa a maga hôsi
emlékmûvét. Részt vettem a Fekete Doboz A 169.
óra címû filmjének egyik vetítésén,
melyet beszélgetés követett néhány elbocsátott
rádióssal. Ezen Mester Ákos is jelen volt, és
kifejtette: „a hatalom nem tudta megbocsátani nekünk, hogy
mindvégig megôriztük a függetlenségünket,
és mertünk kritikusak lenni, mint ahogy a pártállam
idején is függetlenek voltunk és kritikusak”.
Az áprilisi Kritikában
György Péter a rádiós elbocsátások
kapcsán Kulin Ferenc fejére olvassa, hogy amikor annak idején
ôt és szerkesztôtársait küldték el
a Mozgó Világtól, a magyar értelmiség
jelentôs része bojkottal válaszolt. Ez igaz. De az
is igaz – aki nem hiszi, nézzen utána –, hogy a bojkottot
a ma mindenkori függetlenségükre büszke újságírók
is segítették megtörni. Baló György, Havas
Henrik, R. Székely Júlia és sokan mások terjedelmes
anyagokkal siettek az új szerkesztôség segítségére,
amely ezek nélkül valószínûleg bajban lett
volna. (A mai „nemzeti” újságírók akkor a Népszavába,
a Magyar Ifjúságba és a Munkásôrbe írtak,
nekik a megrendszabályozott Mozgó Világ is túl
„liberális” volt.) (…)
1994. április 21.
Révész Sándor
Megbukott a nép
A nép levizsgázott
a kereszténynemzetiek elôtt, és megbukott. „…az ország
lakossága bebizonyította, hogy nem érdemli meg a szabadságot.”
„Magyarország polgárai elfordultak az érdemi politikától,
felhagytak a gondolkodás luxusával…” – írja a Pesti
Hírlap eredményhirdetô vezércikke.
Az egész kereszténynemzeti
kampány arra épült, hogy itt most nem a kormány
vizsgázik, hanem a nép. Magyarságfelismerésbôl,
eredményfelismerésbôl és pufajkásfelismerésbôl.
(…)
1994. május 12.
Neményi László
A nép választása
A Fidesz viszont mára már
szinte maradéktalanul fölélte minden erkölcsi tôkéjét.
(…)
Ha a második fordulóban
a szocialisták tarolnak, és megszerzik az abszolút
többséget, akkor könnyû az SZDSZ helyzete: nem tehet
mást, mint fejet hajt a választók akarata elôtt.
De ha az MSZP „csak” a mandátumok több – esetleg jóval
több – mint negyven százalékát szerzi meg, az
SZDSZ hihetetlenül nehéz dilemma elôtt fog állni:
el kell döntenie, hogy koalícióra lép-e az MSZP-vel
vagy nem. (…)
A koalícióra lépés
mellett szól az a (halvány) remény, hogy az SZDSZ
az MSZP liberális szárnyával együtt képes
lehet ellensúlyt teremteni a szakszervezeti lobbival szemben. (…)
A koalícióra lépés
ellen szól, hogy fennáll a veszély: a szocialista
diétás vén fiúk könnyû reggeliként
fogják elfogyasztani az SZDSZ-t; a talpon maradt liberális
pártnak egy olyan kormány tevékenységéért
kellene felelôsséget vállalnia, amelyet alig tud befolyásolni.
Ezért négy év múlva következne be a választók
büntetése. (…)
1994. május 12.
A közép esélyei
Gábor György és
Zolnay János interjúja Kovács Andrással
Kovács András: A közép
mindkét pártját nagyon komoly veszély fenyegeti.
Az SZDSZ-t az, amirôl ti beszéltetek, a Fideszt meg az, hogy
nem fogja tudni magát határozottan megkülönböztetni
az ellenzékben a jobboldaltól, s arra a Fidesz is rámegy:
kétpólusú politikai rendszer alakul ki Magyarországon,
és a közép esélyei évtizedekre megsemmisülnek.
(…)
1994. május 12.
Kôszeg Ferenc
Kormányzásra ítélve
Komolyan vehetô, mérsékelt
jobboldal híján azonban a szociálliberális
koalíciónak váltópártja se lesz. (…)
Akkor pedig mi vált meg
az örök kormányzás terhétôl? Hogyan
menekülünk meg önuralmunktól?
Most azonban még nem tartunk
ott. A választóknak elôbb válaszolniuk kell
a nap kérdésére: egypárti kormányzást
akarnak-e, vagy szociálliberális koalíciót?
Mi mást kívánhatnánk az országnak, magunknak,
mint a koalíciót, azaz SZDSZ-gyôzelmet minél
több választókerületben. Aztán majd meglátjuk,
mit kezdünk vele.
1994. május 26.
Petri György
Olvasói levél
Az SZDSZ-nek beírtam az elsô
banyát. De ez nálam az utolsót is jelenti. A képviselô-polgármester
funkciók összeférhetôségének elfogadásával
ugyanis az SZDSZ lemondott a liberális minimumról: ti. a
hatalmi ágak szétválasztásának sarkalatos
elvérôl. Tudom, hogy nálam sokkal okosabb, tájékozottabb
és körültekintôbb barátaim ülnek a parlamentben.
Tudják, mit miért tesznek. Én viszont tudom, hogy
mi az önazonosság (magyarán: identitás), kifejtve:
az önmagammal való erkölcsi békesség. Így
hát, életemben másodszor, elejtem képzelt fegyverem.
Azazhogy nem, ez így pontatlan. Hiszen elsô fegyveremet, ami
a marxizmus volt, nem elejtettem, hanem eldobtam, midôn rájöttem,
használat közben, hogy nem száraz benne az elméleti
puskapor. Én már csak egy ilyen félig Cromwell vagyok:
Istenben nem bízom. Második, és remélem utolsó
fegyveremet, Friedrich August von Hayek nemes és konzekvens liberalizmusát
eszem ágában sincs eldobni. Pártom viszont, amelynek
egyik alapítója vagyok, megtagadta ezzel a döntéssel
eszményeit. Gyanítom (vagy inkább merem remélni?)
nehéz szívvel. Mindegy. A politikusok érzelmei nem
érdekelnek. Én mindenesetre ezennel közlöm: kiléptem
az SZDSZ-bôl, ezen párt tagja többé nem vagyok.
A jövôben a liberalizmust féltô aggodalommal és
együttérzéssel fogom figyelni további lépéseit.
De már kívülrôl.
1994. július 14.
Politika és liberalizmus
Interjú Kis Jánossal
A kormánypártok tettek
fontos gesztusokat, de nem elég a választások után
egyszer gesztusokat tenni. Állandó, megfontolt önkorlátozásra
van szükség, nem szabad, hogy a koalíció a végsôkig
kihasználja az ellenzékkel szembeni erôfölényét.
S általában is arra kell törekedni, hogy az elôzô
parlamenti ciklusban létrehozott joganyagot a lehetô legkisebb
mértékben bolygassák. Vagyis csak akkor nyúljanak
a hatályban lévô törvényekhez, ha ez okvetlenül
szükséges, például az állampolgári
jogok kiterjesztése, vagy az államhatalmi ágak még
egyértelmûbb elválasztása, vagy valamilyen belsô
ellentmondás kiküszöbölése érdekében.
Ha ilyen nagyon nyomós érdek nincs, akkor nem szabad változtatni
az érvényes törvényeken, akár szeretjük
ôket, akár nem. (…)
Az egyik szélsô esetben
az MSZP csak a jobboldali pártok javára veszít, az
SZDSZ pedig megindul lefelé. Akkor a magukat jelenleg keresztény-nemzetiként
meghatározó pártok válnak a szocialisták
váltópártjává. (…)
Ha az MDF-nek és a KDNP-nek
nem sikerül jelenlegi pozíciójukból kitörni
– és itt nem a populista demagógia kínálta
olcsó lehetôségekre gondolok –, akkor olyan kétpólusú
rendszer fog kialakulni, melyben az SZDSZ lesz az MSZP váltópártja.
(…)
1994. augusztus 18.
Révész Sándor
Jobb a békétlenség
avagy mit ketyeg a Világóra?
De hogy került Horn Gyula a
Világórába, amelyhez mér megrendelték,
félretették a bele való anyagokat?
Akárhogy is nézzük
(például a tanácsadó szemszögébôl),
úgy került bele, hogy bekérte magát, és
beengedték. A mûsor szerkesztôit utasították,
a rendelt anyagokat félretették, Horn beszélt. Ne
legyen hiányérzetük azoknak, akik azon a héten
elmulasztották megtekinteni az exkluzív Horn-interjút
a Tv 4-en (amelynek politikai kínálata az utóbbi idôben
kizárólag a kormány tagjaival készült
beszélgetésekbôl állt), s el sem olvasták
a 168 órában az interjú szövegét, akik
nem látták Horn Gyulát a Nap Tv-ben, s a Tallózóban
sem olvasták el, hogy mit mondott ott. Ha még nem kommunikálta
ki magát a kormányfô a néppel, hadd beszéljen
hát, az ellenzék majd válaszolhat, s a dolog el van
intézve, jobb a békesség. Nos, nem jobb. A békétlenség
jobb. A média és a kormány ne legyen elégedett
egymással. Ha a kormány annyit szerepelhet, amennyi kielégíti,
akkor régen rossz. (…)
1994. szeptember 15.
Zolnay János
„Menjünk, igyunk valamit!”
Az SZDSZ küldöttgyûlése
„Az SZDSZ olyan törvénymódosításokba
keveredett, amelyek nem igazolhatóak” – mondhatta ki Kis János,
akit nem kötnek gúzsba pártfunkciók vagy frakciófegyelem.
Néhány héttel ezelôtt ugyanerre a következtetésre
jutott Tölgyessy Péter is, és nem szavazta meg a törvénycsomagot.
Képviselôtársa, Bauer Tamás úgy vélte,
ezek után Tölgyessynek nemcsak a frakcióban, de a pártban
sincs helye. „A kormányprogram megszavazásával már
egyszer elfogadta az egyfordulós választást és
a közvetlen polgármester-választást, hiszen ez
benne volt a kormányprogramban – írta Bauer az SZDSZ belsô
tájékoztatójában. – Ezután nem volt
alapja arra, hogy a törvény és az alkotmánymódosítás
esetében egy rendkívül kiélezett helyzetben az
SZDSZ-frakció álláspontjával szemben szavazzon.
Ez indított arra, hogy a frakcióülésen emlékeztessem
Fodor Gáborék eljárására, abban a helyzetben,
amikor nem tudták tovább vállalni egykori pártjuk
politikájának képviseletét.” (…)
„Tudtuk, hogy kivel állunk
össze – emlékeztetett Bauer Tamás. – Mi nem az SZDSZ-szel
léptünk koalícióra, ilyen szerencséje
csak a szocialistáknak volt. Tudtuk elôre, hogy a munkaügyi
miniszter asszony sokkal inkább a szakszervezetek érdekeit
képviseli a kormányban, mint a kormány politikáját
a szakszervezetekkel való tárgyalásokon. Éppen
azért kell együtt kormányozni, mert partnerünk
olyan, amilyen.”
1994. október 27.
Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu
http://www.c3.hu/scripta