Uram, nyilazz le, kértem,
és a
Rücskös mennyezetfehér
alatt tán
Vártam is, mit ér
szavam Dicsôséged,
A Trón elôtt, szerencse,
ott halandó
Por a porban, mit számít,
hová
Zagyválja épp a szél.
Nyílások és csövek,
Bolondság mind, a test Neked,
a fáradt
Gôzt ahol kiengeded.
Vagy pörgeted, Chanukkakor
ahogy szokás
A trendellit, hatalmas ostoroddal
kis
Játékszered, csigázod,
búgjon, míg a
Csontja ép.
Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu
http://www.c3.hu/scripta