Kedves Barátaim!
Megtisztelô kérdéseitek
közül megpróbálok néhányra válaszolni,
vagy talán inkább elmorfondírozni azokon.
Lenyesegetve vagy fel sem
fogva leveletek aktuális-politikai allúzióit, számomra
az általatok hajszálpontosan elôállított
általános (érvényû) kultúravízió
tûnik átgondolandónak. Nevezetesen a magas- és
a tömegkultúra sajnálatos, ámde letagadhatatlanul
létezô szembenállása, s ezáltal még
sajnálatosabb, ámde szintúgy letagadhatatlanul érvényes
szembeállíthatósága. Hiszen amióta
a mûvészet nem magától értetôdô,
hanem magyarázatra szoruló jelenség, azaz nem klasszikus-szakrális,
hanem modern-profán jelenségek gyûjtôfogalma,
azóta bizony a vallás szempontja is csak egy a mûvészet(ek)
sok lehetséges magyarázata közül. Sajnos vagy nem
sajnos, de ez a helyzet. Ami persze nem jelenti azt, hogy a vallásos
világszemlélet bizonyos elemei nem adhatnák a mûvészet
létrehozásának és értékelésének
bizonyos részszempontjait, netán esetenként pontosabban
szólva igencsak ritkán egyenesen a legfôbb szempontját.
Gondoljunk csak például Tolsztoj Szergij atya címû
elbeszélésére. Ugyanakkor ne gondoljunk A Kreutzer-szonáta
programatikusan moralizáló szerzôi elôszavára.
No de nem tudunk nem gondolni rá akkor, amikor leveletekben éppen
egy olyan Tolsztoj-tanulmányból ollózott részletet
olvashatunk, amely hasonlóképpen elôíró
értelemben importálja a vallás szempontját
a mûvészet(ek) világába. Noha Tolsztojnak igaza
van akkor, amikor keserves kínnal végiggondolja a mûvészet
közösségteremtô küldetésének
kudarcát a modernségben , ám nem biztos, hogy igaza
van akkor, amikor a kritikus látlelet után tehát
még mindig a modernségben diktatórikusan kívánja
érvényesíteni azt a szempontot, amelyik a modernségben
éppúgy, mint a krisztusi eseményt közvetlenül
követô idôszakban éppen hogy az ember szabadságára,
nem pedig szolgahajlamára számítva kínálja
fel nekünk azt, aminél nagyobbat, értelmesebbet és
szebbet elképzelni sem lehet.
A kegyelem, úgy mondják,
s ha úgy mondják, minden bizonnyal úgy is van: ajándék.
Isten, ha valamit, akkor bizonyosan a jót akarja tôlünk,
s a jót akarni csakis jól lehet, azaz szeretve, azaz tapintatosan,
azaz tiszteletben tartva az ember szabad akaratát, azaz rövid
távon megadni neki a rosszul döntés szabadságát,
azaz hosszú távon felkínálni neki a jól
döntés lehetôségét. S hogy mi a jó
döntés, azt egyedül ô tudhatja. Következésképpen
rajta kívül senki más. Még Tolsztoj sem. Sem
pedig a mindenkori írástudó, aki mai napság
a Beszélô fogalmával élve nem más,
mint: a magaskultúra (sokszor bizony keserû szájízû)
méltóságát és (sokszor bizony kéjjel
átitatott) kínját egyszerre hordozó értelmiségi.
A kritikus beállítottságú értelmiségi
saját tragikus szerepvesztésérôl (értsd:
a magaskultúra képviselôjének nincs már
birtokában a mindenkire érvényes abszolút igazság)
csakis ironikusan tud beszélni. Aki nem így látja
magát, az feltehetôen vagy nem kritikus értelmiségi,
azaz dogmatikus elme, vagy pedig kritikus, de gyanakvóan, agresszíven,
bosszúállóan és korlátoltan, egy szóval:
nem értelmiségihez méltón. Legalábbis
nem az önmagával, önmaga legkedvesebb gondolataival is
kritikus értelmiségihez méltón. Vagyis nem
az olyan értelmiségihez méltón, mint amilyenre
én gondolok. Másmilyen értelmiségihez méltón
minden bizonnyal. Az általam elgondolt értelmiségi
mindazonáltal nem a mindenkire érvényes (s így
amennyire meghívó, annyira elôíró) Igazság
szolgálatára felkent orákulum. De nem is csupán
felelôtlen fecsegô. Vagyis azon túl, hogy azt mondja,
mint ahogyan ti is azt mondjátok, hogy a tolsztoji választ
pedig az igazi, vagyis a vallásos mûvészetért
érdemes áldozatot hozni, másfajtáért
viszont nem nem tartjuk megnyugtatónak , nos tehát a
kritikus értelmiségi ezen remélhetôen megszenvedett,
és nem csupán a száján motorikusan kicsusszant
kijelentésén túl nyílik a számomra,
s remélhetôen a számotokra is igazán izgalmas
kérdések játéktere. Nyilván ezért,
vagyis azért küldtétek a felkérô levelet,
hogy ne olyan véleményeket halljatok, amelyek retorikus (ál)kérdésekre
adott ideologikus válaszok.
A tán kissé
szélesre feszített látószögemnek köszönhetôen,
még ha akarnám, sem tudnám megválaszolni az
olyan típusú kérdéseiteket, mint például:
[M]ivel lehet érvelni a magaskultúra közpénzekbôl
való támogatása mellett, vagy ha nem lehet, miért
nem? Noha én is a magaskultúrából élek,
mégiscsak vannak kényelmetlen gondolataim, olyasfélék,
mint amilyenek Tolsztojnak is voltak, mindazonáltal eszembe nem
jutna olyanokat mondani, mint amilyeneket Tolsztoj mondott. A tolsztoji
tüske mindenesetre benn van és dolgozik.
A kritikus értelmiségi
rossz lelkiismerete folyton felébred, és folyton elalszik.
Azaz rendre felteszi azokat a kérdéseket, amelyeket rendre
nem képes megválaszolni. Például: miért
van az, hogy amióta a modern kultúra kibocsátotta
magából villódzó ellenképét,
a tömegkultúrát, azóta sok esetben nem is annyira
önismeretében gyarapodik, mint inkább a manipulálható
érvek és ellenérvek formájában továbbörökíti
fantomteremtô kettôs látását: a magas-
és a tömegkultúra ideologikus, hiszen igencsak könnyen
átpolitizálható szembeállítását?
S ezen a ponton nem tudok nyugodt lélekkel egyértelmûen
válaszolni a kérdéseitekre, amelyek óhatatlanul
a fantomteremtô kettôs látás jegyében
szervezôdnek. Például: [A]ligha kétséges,
hogy ez az egyensúlyteremtés a magaskultúra kárára,
a kormánybarát (
), esztétikailag tömegesebb
(kis)polgári igényeket kielégítô (
)
tömegkultúra javára történik. (Kiemelések
tôlem.) Hiszen aminek rövid távon csak az egyik oldal
látja a kárát, az a másik oldalnak hosszú
távon szintúgy a kárára válik. Hiszen
rövid távon lehet ugyan egyoldalúan elônyös
döntéseket hozni, ám így csak a kétoldali
váltógazdálkodás hosszú távú
kudarcát biztosítjuk be. Saját történetünk
kudarcát, ha rajtunk múlik, márpedig csakis rajtunk
múlik, el nem kerülhetjük. (A történetünk
rajtunk múlik. S hogy mi kin vagy min múlunk?
) Kiszállni
a történetbôl pedig nem lehet. Legfeljebb el lehet beszélni
mellette, mint ahogyan most én is teszem. Noha húsbavágó
kérdéseitek az én kérdéseim is, igennel
vagy nemmel válaszolni mégsem vagyok képes. Elnézést.
Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu
http://www.c3.hu/scripta