Készman József • Zseton • Fekete pénz

Lengyel Intézet
1998. október 14–november 3.

... mit filozofálsz, hidd el az a fõ,
hogy sok pénz legyen és elég nõ...
(Rapülõk)

A rendszerváltozás óta eltelt utóbbi néhány év alapvetõen a cashrõl szólt. A gyorsan változó társadalmi és gazdasági viszonyok alapjaiban és húsbavágóan érintették a mûvészettel foglalkozók körét is. Számos mûalkotás és mûvész kezdett el foglalkozni a pénzzel (l. A pénz diszkrét pálya c. kiállítássorozat, a Létminimum Társaság projektje 1995-ben, vagy Petõ Hunornak a támogatási rendszerrel szimbiózisban élõ mûvész reflexióját megjelenítõ munkája, a Szponzorom árnyékában , Ravasz András Ehetõ pénz c. munkája ostyából készült csokoládényomat címleteivel stb.). A pénz mint téma a képzõmûvészetben szerencsére kellõképpen általános ahhoz, hogy ne lehessen kisajátítani.

A „fekete pénz”-projekt egy füstös, gõzös éjszakai kocsmázás alkalmával született meg a kezdeményezõ néhány fiatal mûvész körében. A kiállítók: Braun András, Csiszér Zsuzsanna, Ferenczi Róbert, Forgács Kristóf, Fuchs Tamás, Gajzágó Donáta, Haász Katalin, Huszár Andrea, Korodi János, Korodi Luca, Kovács Lola, Maurer Dóra, Ötvös Zoltán, Szabó Ágnes, Szabó Márton, Szigeti András, Uglár Csaba. A pénz `nembeli' feketesége, a pénzhez esszenciálisan tapadó feketeség, rossz, szenny, mocsok, bûn volt az ötlet kiindulópontja. A mûvészek kiválasztását – a Lengyel Intézet kurátorának segítsége mellett – maguk a kezdeményezõk tartották kezükben, így a végeredmény egyfajta mûvészi önszervezõdésnek is felfogható.

Az ötletgazda mûvészek némelyike, így Gajzágó Donáta, Szigeti András vagy Braun András (papírpénzek felismerhetetlenségig felnagyított, és raszterfelületszerûen absztrahált részleteivel) már korábban is megjelenítette a pénzt mûveiben. Gajzágó Donáta egész sorozatot szentelt ( Éjszakai pénz, Naptár-pénz stb .) a pénznek és asszociációs vonzástartományának. A korábbi pénz-tematikájú, vagy azt valamilyen összefüggésben felhasználó munkákhoz képest a `fekete pénz' szervezõdés újszerûsége abban áll, hogy történeti, gazdasági-társadalmi, a pénz disztribúciójának és szocializációjának kérdését firtató gondolatok mellett a pénz megjelenésének, a pénztervezésnek, a hamisítványnak és igazinak esztétikai és vizuális játékát is adja.
A mûvészet történetében végighúzódó vonulat alapvetõen a pénz meg- és elítélésének bibliai szemléletére épült, legyen szó a `superbia', az `avaritia' fõbûnérõl, Júdás áruló cselekedetérõl, vagy a flamand életképek tanító-példázatos, allegorikus pénz-, gazdagság-, szegénységábrázolásáról. Ez a testamentumi eredet, ill. annak profanizálása nyomja rá bélyegét még olyan modern alkotásokra is, mint a Buñuel-Dali szerzõpáros híres filmje, az Andalúziai kutya emlékezetes, pénzérmékkel lefedett szemû embert mutató jelenetében. A Lengyel Intézetben kiállító fiatalok
(+ Maurer) teljesen szekuralizált szemlélettel közelítették meg a kérdést, mégis megmaradt a mûtörténeti és általánosan emberi hagyomány hozadéka abban, hogy egy morális megkülönböztetés (a pénz és eredetének „eredendõ” bûnössége) szolgált kiindulópontként.

A kiállításnak volt egy „fekete krónikája” is. A pénz veszélyes üzem: Korodi János egy csuklyás, bólogató (halál)emberfigurát szánt az intézet elé, hogy az arrajáró, betévedõ vendégeket fogadja – amit az intézmény nem tudott vállalni. Így viszont nem láthattuk másik munkáját sem a kiállított mûvek között.

Vigyázz, haver, vigyázz, hogy mit beszélsz, te komolyan hiszel abban, amit beszélsz?!...
(Ganxsta Zolee és a Kartell)

FEKETE PÉNZ

Ez a cím szûkebb értelemben olyan létezõ társadalmi jelenségeket jelöl, mint a feketegazdaság, a feketepiac, a feketemunka, a pénzmosás, a maffia... Számunkra azonban a fekete sokkal tágabb értelmû, hiszen a pénz létezését és mûködését kifejezõ „jelzõként” szánjuk.

Mire való a pénz? Létezik-e? Meg fog-e-valaha szûnni? Minek kezelhetõ? Vándorol, szaporodik, tönkremegy, úszik, beszél, de nincs szaga, apját és anyját is szívesen látjuk és mégsem létezik, mi az?

A kiállításon szereplõ munkák nem pusztán politikai, társadalmi vagy kritikai szempontokat képviselnek, hanem egy tágabb, asszociatív gondolatkörbe tartozó kérdésekre adott válaszokat.

A pénz idõbelisége, egyrészt a története mint folyamat, ahogy a konkrét értéket képviselõ anyagi forma elektronikus jelekké, anyagtalan, elvont fogalommá vált. Visszaváltozhat-e anyagi létezõvé, például tiszta energiává? Vezethet-e ez a folyamat egy hirtelen összeomláshoz, amely a pénz halálát jelentheti? Avagy ez is egy végtelen történet, önmagába forduló Möbiusz-szalag?

A pénz mint a jelen pillanat mértékegysége, ahogy szüntelenül változik és behelyettesíthetõ egy naptár rendszerébe, hiszen ugyanolyan megegyezésen alapuló emberi találmány, akár az idõ mérése. A pénz mint mesterséges fény. Szabad a gazdag? A hatalom bõre avagy a király új ruhája. A pénztervezés mûvészete.

A pénz a leggyakorlatiasabb fogalom, létezése azonban önmagában kétséges, hiszen anyagtalan mutató. A magukat materialista és logikus embereknek vallók is egy absztrakt illúziónak kiszolgáltatottan élnek.

A legelsõ fekete pénz, az árulás kétezer éves mértékegysége, a félelem bére.

Örömünkre szolgál, hogy ez alkalommal a pénzt mi osztjuk.

(A kiállító mûvészek közös nyilatkozata)

A bejárat melletti üvegfal fölött szó szerinti fekete, azaz feketére festett pénz adta meg a kellõen komor alaphangulatot: a „Fekete Ház” képe egy százdollárosról (Ötvös Zoltán munkája), csak éppen átforgatva; ami a valóságos bankjegyen fehér felület, az itt feketében látszik. Impresszionisztikus könnyedséggel lebegõ asszociációkat keltenek a munkák, de Ötvös másik munkája az elõbbi mellett figyelemreméltó konstellációba helyezi jelentésüket is – egy-egy seriffjelvényre emlékeztetõ embléma között (ami mellesleg Dávid-csillag szabású) – lépcsõsor emelkedik/ereszkedik, a lépcsõfokok homlokfelületén felirat: INDEPENDENCE, a csillagok belsejében pedig YES, SIR szöveg. Az egyetemes világpénz, a dollár hazája, a Mammon birodalma Amerika? Ott, ahol a világ legnagyobb pénzfedezetéül szolgáló nemesfémeket egy sivatagi bunkerben õrzik, valójában a bûn fedezetét rejtegetik. A világ csendõre nem eszméket és forradalmakat exportál, hanem sokkal kifinomultabb módszerrel financiálisan szökik be más országok gazdaságába. A pénz globalizációja egy világméretû kincsesbánya urává tesz – hacsak egy tõzsdei spekuláció keresztbe nem vágja az egészet. De nyilván finom utalás történik társas szemléleti közhelyeinkre is: " aNewYorkból-
ésAmerikából-vezérelt- liberálzsidó-uzsoratõke- világméretûbefolyásolása” stb.

A mûvészek kommunisztikus-utópisztikus szervezkedésének manifesztumában néhány hely konkrétan vonatkozik kiállított mûvekre, így például Haász Katalin fizetõeszköz-felületû Möbiusz-szalagja egy végtelen történet ikonjának fogható fel: az ember pénzteremtõ szükségletének, annak, hogy mindig szüksége van kézzelfogható, szimbolikus csereeszközre, amely munkából és energiából születik, majd papír formájában jelenik meg és forog közkézen. Ennek a történetnek a jövõ belátható idõtartományában még nem lesz vége. Haász másik munkája, A felfedezés órája eléggé beszívott (felszívott) ötletnek bizonyult, az utolsó elõtti, az elhatározás utáni pillanatot ragadja meg, amikor
a fehér por elõkészítve, hozzá papírpénzbõl sodort szippantó mellékelve – de errõl még lesz szó.

Uglár Csaba csókos fotója modern környezetbe helyezett, mai szereplõkkel személyesítette meg
az újszövetségi történetet, mindenki utánakereshet a megfelelõ helyen: Lk 22.48. Szabó Ágnes ovális tükörmezõre szecessziós hangulatú alakos mustrát helyezett fel, formai egybejátszással a papírpénzek hasonló ábrázolásmezõivel. A pénz a lélek tükre? Pénz a lelke mindennek.

Csiszér Zsuzsa valódi apróra vágott és bezúzott, tömbösített ötezres pénzekbõl próbált retikülfélét formázni. Használt, lefárasztott, agyon-”dörzsölt” bankóból készült használati tárgy. A pénz kifáradása, amortizálódása, csak éppen anyagi értelemben, a használat felõl. A „nagy halból”, azaz nagy címletbõl így válik apró/lék/pénz. Csiszér másik munkája – Sweet Honey – Alain Delont mutatja Zorro szerepében, aki a (szintén) romantikus Rózsa Sándor latinizált, mindenki számára érthetõ kiadása, érintetlen és naívan bûntelen tahiti virágkoszorúk, rózsák özönétõl körülvéve. Az egész ábrázolás olyan, mint maga a színész: sweet, geil, nyálas-mázas, és nem utolsó sorban iszonyú röhejes – egyszóval a mû elérte szándékát.

Az egyik fõ keresztanya, Kovács Lola több munkája is a pénzben ketyegõ pokolgép önmegsemmisítõ hatására épült. A pénz tehát olyan bomba, mely tulajdonosa ellen fordul. Most még ott érzed a kezedben, a következõ pillanatban azonban szétpukkad, elszáll, semmivé válik. Ezt mutatja doboz-formájú, hordozható kis pokolgépe, a pénz amolyan hordozható háborús emlékmûve: a kivilágított dobozon a visszaszámlálás számjegyei: 9,8,7,........., 0, ami egy gránátot dobó harcos talapzaton álló alakjában végzõdik. Kovács Lola másik doboza egy „fekete doboz”-szabású kis peep-show box. Szép fekete kéjkoporsó, a kukucskáló-nyíláson betekintve csillogó flitterrel bélelt belsejében forgó dobogón hanyag tartású csontváz kelleti magát. Harmadik munkája, egy olaj/vászon kép, egy felnagyított és falra akasztható pénzterv, színházi függönnyel, reflektorokkal, homokóra és egyéb szimbolikával a nagy leleplezésre, a nagy durranásra várva. A kiállítás egyik sarkában Van Gogh 1888-as Napraforgók-jával találjuk szembe magunkat, blondelkeretben, ahogy azt kell. Csak a szignó különös, Vinsent olvasható keresztnévként – Korodi Luca szellemes munkája egybecseng azoknak a pénzhamisítóknak a rafinériájával, akik miniatûr, az olvashatóság határán álló betûkkel – hogy ne legyenek büntethetõk – odaírják „ez a pénz nem valódi”. Ferenczi Róbert munkája fehér botját szorongató vakot ábrázol a Vakok Intézete elõtt – ez teljes talány (vagy az értelmezõ nyomorúsága?). Braun András a rá jellemzõ, általa kitalált pénz-eredetû munkájával magától értetõdõ természetességgel szerepelt ebben a tematikában. Szigeti András két cibachrom/akril munkája gyûrt felületû pénzrészleteivel elsõsorban megjelenésével tûnik ki, akár computerprint is lehetne. Látványosan megmutatkozik az az analógiás gondolkodás, amely az egész projekt világát meghatározza. Laguardaire halott, Fantomas él c. szellemes munkáján ott a Cápa, a Citroen DS, Fantomas és Juve felügyelõ, de egy egész korszak favorizált autótípusa. Fantomas a mai bûnözõk kontrasztjában gáláns úriember volt, aki viccelõdve packázhatott a hatóságokkal. Egyszóval a rossz gyõz, a jó veszít, és elnyeri méltó büntetését. Jótett helyébe ne várj semmit! A fiúkat lelövik, a lányokat megdugják. Fuchs Tamás képe ( 13.05.98) C3?O-felirattal Scipio, az emberszabású robot portréja a Star Wars trilógiából, de profilból feltûnõen emlékeztet Raoul Hausmann 1922-es Dada-fejére (Mechanischer Kopf), ami még ráadásul kapcsolható is lenne a pénz témához, hiszen az objekt-kollázsra Hanna Höch ékszeresdoboza, valamint egy pénztárca is applikálva volt. Szabó Márton kevés eszközzel, hatásosan adja elõ Talpra Magyar témáját: egy papírtízforintos Petõfi arcképével, egy talpas pohár alá begyûrve. Ez a pénzekkel való könnyed szórakozás könnyen megtalálja elõképét a mindennapok nyelvi humorában
(a pénzérméket mondjuk Bod-pikkelynek becézgetik), játékaiban (ld. a közismert „lehúzós” játékot), vagy azokat a népi leleményeket, hogy az ezerforintost bizonyos helyen behajtva egy kicsi elefánt profilja válik láthatóvá. Maurer Dóra egy kétforintos (egy „Bélás”) perspektivikus képét tárta elénk – az emberi bélcsatornáról felvett röntgen-képpel. Gajzágó Donáta fiktív bankjegyek nagyméretû, parafrazált képeit mint fiktív festményeket szokta bemutatni, ezekbõl láthattunk kettõt a kiállításon. Az egyik ábrázolásmezõjében egy szinte vojnichi szubtilitással megfestett, titokzatos homályba veszõ átjáró, pilonos épület – határátkelõ?, autópályakapu? – látható. Éjszakai pénz c. képe az ötszáz forintosról ismert látvány kivilágított Lánchidas változata. Kelet-Európa Bangkokja, Pest mégis megér egy estet? Színpompás kirakat, a vonzó turisztikai látványosságok mögötti nyomor és bûnözés elkendõzésére? Az ország/állam látvány- és hagyománykincse az ismeretterjesztõ turisztikai brossúrák szintjén jelenik meg hivatalos pénzeinken is – egy kis budapesti panoráma a Gellérthegyrõl, és hasonló finomságok – , de ez már egy más kérdés.

Azért a pénzkérdés továbbra is létkérdésünk, ebben nem ismerünk tréfát, amit az is mutat, hogy valamennyi (!), a munkákba helyezett-installált papírpénznek nyoma veszett, és valószínûleg nem kiállítási relikviaként, a mûvészet ellen-állhatatlan szeretetétõl hajtva lettek zsebrevágva. Így tûnt el a kétszáz márkás Huszár Andrea fémtartójából is (mely önmagát bosszulhatja meg új tulajdonosa kezében, merthogy hamis).

Paul Feyerabend, anarchista tudománymetodológus nyilatkozta egyszer, hogy a pénzt nem valami rossznak kell tekintenünk, hanem a szabadság zálogának, hiszen a pénz szabadságot ad arra, hogy függetleníthessük magunkat az önfenntartás napi gondjától. Ezzel a nézetével taccsra tette azt a moralizáló-alternatív felfogást, mely a mûvészvilágot sokáig jellemezte, és az értékes-kommersz szembenállásában fejezõdött ki. Szóval, szerezz pénzt, és lõdd ki magad az életbe – valahogy így szól korunk hedonista életfilozófiája, ami úgy látszik, mégis hagy némi hiányérzetet a mûvészek mai nemzedékében.

A pénz beszél, hallgass a szóra
ne tegyél soha a fekete lóra...
... hajtom a pénzem, hajtom a bulám,
nincs aki elmondjon értem egy imát

(Döglégy és a Kartell)


Kérjük küldje el véleményét címünkre: balkon@c3.hu





C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/