Gémes György a hatvanas évek végétol 1977-ig a Toldi Mozi legendás üzemvezetojeként dolgozott. Lelkesedésének, bátorságának és hozzáérto menedzselésének köszönhetoen abban az idoben és abban a moziban találtak rá eloször – és hosszú ideig kizárólagos – otthonra a BBS filmjei. Gémesnek egyedülálló és múlhatatlan érdemei vannak a magyarországi muvészmozik létrejöttének tekintetében is.
(a találkozásról) A Balázs Béla Stúdiónak soha nem volt mozija. A filmesekkel és mindenkivel a filmek körül, mert hát én is filmes vagyok, egy pár év alatt nagyon-nagyon jó barátságba kerültem, és arra gondoltam, hogy legyen egy vetítohelyiségük a belváros közepén. Olyan helyiség, ahol sorozatokban mindent meg tudunk csinálni, és folyamatosan musoron tartjuk azokat a dolgokat, amik értékállóak, érdekesek, izgalmasak. Ez 69–70-re teheto.
Akkor még igazándiból nem is ismertem a Balázs Béla Filmstúdiót, mert a nagy találkozás késobb jött. Teljesen ismertem viszont a Színház- és Filmmuvészeti Foiskola operator- és rendezoi szakát, és ismertem azt is, hogy mi van a Televízióban. Ezek alapján gondoltam ki azt, ami soha nem jött össze, hogy ti. legyen egy terem, ahol musoron tartjuk ezeket a filmeket, és egy adott napra meghívót adhassunk ki, hogy elore megtervezve, az alkotó jelenlétében és a meghívott közönségnek díszeloadást rendezzünk minden filmbol. Foleg a betiltott filmekbol. Meg azokból a filmekbol, melyek nem voltak forgalmazhatóak. Ez a mozi volt, illetve lett volna a Toldi Mozi, bár a szakmát nem a Toldiban kezdtem, hanem a Tündében Újpesten, meg a Dunában, meg a Vörösmarty Kertmoziban.
A nagy barátságot és szerelmet, a találkozást, amikor elkezdtem a Balázs Béla Stúdió filmjeivel foglalkozni, Szabó István úr jelentette. Nekem csak Szabó István úr. Professzor. Összeállított nekem egy játékfilmnyi anyagot a rövidfilmjeibol. A Te címu és más balázsbélás rövidfilmekbol. Ez lett az Álom a házról , amit bemutattam. Premierben mutattam be, és csodálatosan szép volt. Zsúfolva volt a Toldi Mozi.
Utána történt, hogy a Koszegi Filmfesztiválra vittem egy delegációt. Lementünk a vetítobe Koszegen, és megnéztem a Nászutak at és a Fekete vonat ot. Fekete-fehérben, természetesen. És ámultam és bámultam, hogy milyen tehetségesek ezek az emberek. Hazajöttem, és három napra rá összeállítottam egy teljes Balázs Béla Stúdió anyagot, mert csodálatosan szép volt, amit láttam. És akkor jött ugye, a Schiffer Pali meg a Szomjas Gyuri, mert nagyon megérdemelték. Rendeztem meghívókkal egy díszeloadást. Zsúfolva volt a mozi, fuszálat nem lehetett leejteni a Bajcsy-Zsilinszky úton. Akkora volt a siker.
Akkor terveztem meg azt a fajta dolgot, hogy kéne egy terem, ahol állandóan, folyamatosan ezt vetítem. Adott esetben meginvitálom az alkotókat egy új film bemutatójára. Ingyen, bérmentve, meghívóval. Utána pedig musoron tartom folyamatosan, x idopontban, délelott, délután, este vagy éjjel. Ez volt a kezdet, és persze ezek az alkotók felnottek lettek közben. De folyamatosan megtartottam a színház- és filmmuvészeti foiskolások, és a külön kasztot alkotó tévés fiatal filmesek bemutatóit is. Sajnos, akkor se volt pénz a bovítésre, akkor is kitaláltak minden francot – fegyelmiket, figyelmeztetoket meg mindent.
A 74-es Budapesti Muvészeti Heteken a teljes Balázs Béla Stúdiót bemutattam, az összes filmjével és minden alkotójával együtt. Zsúfolt ház elott. És bemutattam a Színház- és Filmmuvészeti Foiskola és a Fiatal Muvészek Stúdiójának az összes filmjét. Akkor volt, hogy élt, igen, akkor élt a Toldi Mozi! Abban az egy termében élt.
Ugyanebben az évben felhozták Pécsrol a Játékfilmszemlét. Ez volt az elso alkalom – és a Toldi Moziban. A pincében kialakítottunk egy klubot, és ebben az évben tulajdonképpen taroltam. Azzal taroltam, hogy minden ott történt meg. Ott volt az összes alkotó. Minden.
1977-ig voltam a Toldi Moziban. Addig nem készült el a mai kisterem. A tervek teljesen készen voltak. Megvalósításra készen. Csak adott pillanatban azt mondták, ezt most nem finanszírozzuk. Valamint engem sem.
(a barátságról és az engedélyezésrol) Az akkori Balázs Béla Stúdióval a viszonyom baráti kapcsolattá alakult, mert a mozi jó helyen volt, és valaki mindig bejött. Nyitott ajtó volt nálam. A Balázs Béla Stúdió akkor még a Gorkij fasorban volt, és volt egy kis beugró a mozi mellett, ahová mindenki bejött, lecsücsült hozzám a fotelba, és elmondta, hogy ezt és ezt most miért így, úgy, amúgy tiltották be. Mit vágtak ki belole. Filmenként tudom, hogy mit vágtak ki, mikor nem engedélyezték. Utána én is elmentem, és egy kicsit intéztem, hogy a kivágott változatot bemutathassam, csak a Toldi Moziban. Egyszeri vetítésen. Persze, ezt így nem tudtam kialakítani, mert ehhez kellett volna egy terem. Egy pluszterem.
A Toldi Moziban a Balázs Béla Stúdió premiervetítései voltak. Elmentem a Stúdió negyedévenként tartott értékelo vetítéseire, illetve meghívtak azokra. Én is megnéztem az új filmeket. Azután hirtelen nem engedték, hogy bemutassam, amit láttam. A Toldiban is negyedévenként tartottunk balázsbélás bemutatót, mert – mint már említettem – csak egy terem volt. Közben a stúdiómoziban filmváltások voltak, a stúdióhálózat kihasználtsága ragyogóvá vált. Éjjel-nappal tele volt a mozi.
Minden egyes filmhez eseti engedélyeket kellett kérnem a Filmforgalmazási Igazgatóságtól, illetve mindenkitol. A foiskolás filmektol kezdve minden filmnél egyenként, egy vetítésre, és nagyon sok probléma volt! Egyenként el tudom mesélni, hogy mivel mik voltak, mik nem voltak, de az több órás anyag lenne.
(a háromtermes mozi tervérol) A háromtermes mozit Eross Tamás úr tervezte, Szabó István úr filmszínésze, aki tervezomérnök. Zseniálisan megcsinálta, de nem kaptunk rá pénzt, csak fegyelmiket kaptam. Azokat már kidobtam, mert nem érdekes, hogy kinek mikor nincs pénze, vagy mit szeretne megcsinálni. Tehát Szabó István úr bemutatta nekem Eross Tamást, és ott kitaláltuk ezt a dolgot.
A három terem koncepciója ott kezdodött volna, hogy egy art-kino hálózatnál rendkívül fontos dolog, hogy a legfrissebb filmeket bemutassam a nagyteremben, és legyen még két terem, ahol folyamatosan musoron tudom tartani azokat a filmeket meg azokat az alkotókat, muvészeket, akik fontosak. Ezért kellett volna még ketto. Rendkívül fontos lett volna számomra, hogy amíg az egyik – a nagy – teremben bemutatom a legújabb alkotásokat, tehát Fellinitol kezdve mindent, amit el tud az ember képzelni a muvészfilmeken belül, addig a kisebb teremben folyamatosan musoron tarthatom, amit balázsbélás meg más kortárs magyar alkotók csinálnak, és nekem is tetszik. Vagy ha nem is tetszik, de fontos, hogy látható legyen. Folyamatosan észlelheto kell, hogy legyen. Mindegy, hogy milyen címszó alatt. A harmadik kisteremben, a piciben pedig a foiskolások összes vizsgafilmjeit vetítettük volna. Az akkor tanuló foiskolásoknak nemcsak a diplomafilmjeit, hanem minden leforgatott filmjüket. Hogy folyamatosan bemutathassuk, mert ahhoz kell közönség, ahhoz kell taps, ahhoz kell önigazolás, minden.
És ugyanígy a tévések muveit is. Ezért kellett három terem.
Ez egy kulturális központ lett volna. A filmes kulturális központ. Foleg azért, és olyan szempontokból, hogy a magyar alkotók információt és sikert kapjanak. Hogy látható legyen, amit alkotnak. Függetlenül attól, hogy utána mikor tiltják be, miért nem tiltják be a filmjeiket.
Arról van szó, hogy ha egy alkotó új filmet csinál, és én mutatom be, akkor egy hónappal elotte értesítem az embereket, hogy meghívom oket egy kis beszélgetésre. A film elott. Nem a film után. A film elott pedig bemutatom az elozo filmjeit. A vetítés elott személyesen bemutatom a meghívott illusztris vendégeknek, és a filmet utána reprízre tuzöm. A Toldi Moziban csináltam szavazóládát. Az iroda mellett állt, és a közönség 80 tagjának, beleértve az alkotót magát is, nagyon jól megszerkesztett, kis prospektusokkal kellett jeleznie, hogy mi volt a véleménye a filmrol. És mindenrol készült katalógus. Azt gondoltam, hogy a közönség elsosorban azért jön oda, mert az alkotókkal találkozik, és esetleg két képsor megfogja az embereket. És ha megfogja oket, akkor egész héten egy kisteremben vetítem.
(a multiplexrol) Ez, amirol én gondolkozom, nem viszonyul a multiplexhez, mivel a multiplex mozik azért muködoképesek, mert a termek 80-100 személyesek, és 12 terembe bemehetsz. Tehát nem is tudsz választani, hogy mire mennél be. Jó, mert 80 emberrel meg lehet tölteni egy mozit. És akkor az 100 % vagy esetleg 10 %. Nem errol szól a dolog, hanem arról, hogy alkotásokkal kell megtölteni a mozikat. Olyan jellegu dolgokkal, amelyeket az ember néha megkedvel. Amikor én megkedveltem a Szomjas Gyurit a Nászutak kal meg a Schiffer Palit a Fekete vonat tal vagy valamivel. Most ez így nagyon nehéz, hogy odamegy valaki, és 12 terembol választ valamit. Információt kéne kapni eloször arról, hogy mit kell megnézni. Egy meghívót is kéne kapni talán, hogyha akkor éppen nem megyek el, akkor tudom, hogy a jövo héten megtekintem.