Herman Nitsch • Színes képek

az a képzõmûvészet, mely a valóság közvetlen megmunkálására irányul (javarészt adott, már megformált valóságtartományokkal dolgozik), már a festészettõl kiindulva óhatatlanul anyagként, kenhetõ masszaként, fröcskölhetõ-önthetõ folyadékként fogta fel a festéket. a színérték lényegtelen volt. a húst és vért jelzõ szín, a vörös kedvéért lemondtam a színek sokféleségérõl. képfelületeimre a hús, a passió, a dionüszoszi excesszus és a kereszt színét locsoltam. az eksztatikus festési folyamat egy analitikusan fegyelmezett, a szado-mazochista alapexcesszusig fokozódó orgiasztika bevezetése volt. belsõ, lelki tartalmak és a test belseje egyaránt kifelé fordíttattak. a hús és vér, a zsigerek és belek nedvessége láthatóvá vált s a festéket meghaladó, a táblaképbõl kilépõ alkotói eszközzé lett. legújabb festészetem már nemcsak az excesszus tragikumát keresi. szakítottam azzal, hogy kizárólag a vörös színárnyalatra (vérre) koncentráljak, e koncentrációt a spektrum valamennyi színének használatává szublimáltam. az öröm, az ujjongás, az ünnep, az eksztázis, a rajongás, a csíráit bontó feltámadás színei, az idegen napok kozmikus látomásainak színei, az égõ-olvadó galaxis lángjainak és villámainak ibolyafehér fénye egyaránt meghatározói festészetemnek. a nevetõ feltámadott fényglóriája a kozmikus éj elõtt. az érettség, az õsz, a pazar bõség színeit akarom széthinteni. azt akarom, hogy a nézõ a festékbõl szemével ízlelhesse a kiforrott bor ízét. színházamat az élettel szembeni rituálénak és kultusznak éreztem, s a színházamba beépített festészetet ugyanígy. a festõ (celebráns) rituális öltözetet visel. az összefröcskölt, beszennyezett festõingen minden teremtményiség passiója és újjászületése regisztrálódik. spontánul, a festõ kezének tudatos munkája nélkül kirajzolódik rajta a véletlen hieroglifája. tisztítás végett festéket törlök az ingbe. vérnyirkos kifejezést lel a leszállás az áldozat excesszusába, a verembe, a halál, a világmindenség, a semmi éjszakájába. a festõ passiója, önfeladása, „vértizzadása” ingére íródik. a világok örökké visszatérõ keletkezésének és a föltámadásnak világos, szivárványfényes színei ugyancsak mind rárakódnak a fehér csalánszövetre. a színek formai elrendezése és kapcsolatba állítása sokban rokon egy tiszta, messzemenõen koncentrált (liturgikus) étel elkészítésével, szentségszerû. a valóságnak ez a tömörítése és átváltoztatása a színeváltozáshoz hasonlítható. új, átfogó összefüggések születnek, a valóság új, magasabbrendû szubsztanciája jön létre. a kenyér és a bor, e két alapvetõ táplálék a színeváltozás által (a hívõ keresztény számára) isten testévé és vérévé lesz, olyan étel, mely befogadva örök teremtõ részesedést nyújt az egészbõl, egyúttal visszatérést a lét örök elevenségébe. ugyanígy von be minket a forma sûrítése, világ-megváltoztatása a létbe és az egész megragadásába. a festészet szinesztéziaszerûen aktiválja az összmûvészeti alkotáson iskolázott öt érzékünket, s az intenzív élet állapotába juttat. a játék résztvevõje az orgia misztérium színházban szín- és szagértékekkel, hangszínekkel, vizuálisan érzékelhetõ színekkel és tapintható anyagokkal találkozik. a festmények színei, színfokai magukban hordják szinesztéziás kapcsolataikat. a színnek íze és szaga van, hangszínként közvetítõdik és tapintható. a tapintásérzék továbbra is lényeges szerepet játszik: a festõ úgy keni a vászonra a festékpasztát, mint a zsírt vagy a kenyeret. festékmasszát ken, sûrû-híg festékfolyadékot önt és fröcsköl a képre. a szem és a kéz a konzisztenciák egész spektrumát tapintja ki. az esszenciális befogadásához szükség van mind az öt érzékre, melyek végsõ soron az ízlelésbe torkollnak, ebben csúcsosodnak ki. szag, tapintásélmény, szín és hang az íz, az ízlelés tapasztalatából vezetõdnek le. ezért kell a képek megragadásának az ízlelés mélységéig hatolnia. a forma által sûrített színt a szem ínye úgy ízleli, mint a megszentelt, kovásztalan búzakenyeret és a szentelt bort, mint az isten testét és vérét, mely a mindenség esszenciális, létmegõrzõ szubsztanciájaként hat bennünk. a befogadás, az evés-ivás, az anyagcsere beindítása (az ízértékek regisztrálása) lényeges alkotóeleme az orgia misztérium színháznak.
a galerie lelong, zürich kiállításának katalógusa, 1990
Kérjük küldje el véleményét címünkre: balkon@c3.hu



C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/