Herman Nitsch • Színes képek
az a képzõmûvészet,
mely a valóság közvetlen megmunkálására
irányul (javarészt adott, már megformált valóságtartományokkal
dolgozik), már a festészettõl kiindulva óhatatlanul
anyagként, kenhetõ masszaként, fröcskölhetõ-önthetõ
folyadékként fogta fel a festéket. a színérték
lényegtelen volt. a húst és vért jelzõ
szín, a vörös kedvéért lemondtam a színek
sokféleségérõl. képfelületeimre
a hús, a passió, a dionüszoszi excesszus és a
kereszt színét locsoltam. az eksztatikus festési folyamat
egy analitikusan fegyelmezett, a szado-mazochista alapexcesszusig fokozódó
orgiasztika bevezetése volt. belsõ, lelki tartalmak és
a test belseje egyaránt kifelé fordíttattak. a hús
és vér, a zsigerek és belek nedvessége láthatóvá
vált s a festéket meghaladó, a táblaképbõl
kilépõ alkotói eszközzé lett. legújabb
festészetem már nemcsak az excesszus tragikumát keresi.
szakítottam azzal, hogy kizárólag a vörös
színárnyalatra (vérre) koncentráljak, e koncentrációt
a spektrum valamennyi színének használatává
szublimáltam. az öröm, az ujjongás, az ünnep,
az eksztázis, a rajongás, a csíráit bontó
feltámadás színei, az idegen napok kozmikus látomásainak
színei, az égõ-olvadó galaxis lángjainak
és villámainak ibolyafehér fénye egyaránt
meghatározói festészetemnek. a nevetõ feltámadott
fényglóriája a kozmikus éj elõtt. az
érettség, az õsz, a pazar bõség színeit
akarom széthinteni. azt akarom, hogy a nézõ a festékbõl
szemével ízlelhesse a kiforrott bor ízét. színházamat
az élettel szembeni rituálénak és kultusznak
éreztem, s a színházamba beépített festészetet
ugyanígy. a festõ (celebráns) rituális öltözetet
visel. az összefröcskölt, beszennyezett festõingen
minden teremtményiség passiója és újjászületése
regisztrálódik. spontánul, a festõ kezének
tudatos munkája nélkül kirajzolódik rajta a véletlen
hieroglifája. tisztítás végett festéket
törlök az ingbe. vérnyirkos kifejezést lel a leszállás
az áldozat excesszusába, a verembe, a halál, a világmindenség,
a semmi éjszakájába. a festõ passiója,
önfeladása, „vértizzadása” ingére íródik.
a világok örökké visszatérõ keletkezésének
és a föltámadásnak világos, szivárványfényes
színei ugyancsak mind rárakódnak a fehér csalánszövetre.
a színek formai elrendezése és kapcsolatba állítása
sokban rokon egy tiszta, messzemenõen koncentrált (liturgikus)
étel elkészítésével, szentségszerû.
a valóságnak ez a tömörítése és
átváltoztatása a színeváltozáshoz
hasonlítható. új, átfogó összefüggések
születnek, a valóság új, magasabbrendû
szubsztanciája jön létre. a kenyér és
a bor, e két alapvetõ táplálék a színeváltozás
által (a hívõ keresztény számára)
isten testévé és vérévé lesz,
olyan étel, mely befogadva örök teremtõ részesedést
nyújt az egészbõl, egyúttal visszatérést
a lét örök elevenségébe. ugyanígy
von be minket a forma sûrítése, világ-megváltoztatása
a létbe és az egész megragadásába. a
festészet szinesztéziaszerûen aktiválja az összmûvészeti
alkotáson iskolázott öt érzékünket,
s az intenzív élet állapotába juttat. a játék
résztvevõje az orgia misztérium színházban
szín- és szagértékekkel, hangszínekkel,
vizuálisan érzékelhetõ színekkel és
tapintható anyagokkal találkozik. a festmények színei,
színfokai magukban hordják szinesztéziás kapcsolataikat.
a színnek íze és szaga van, hangszínként
közvetítõdik és tapintható. a tapintásérzék
továbbra is lényeges szerepet játszik: a festõ
úgy keni a vászonra a festékpasztát, mint a
zsírt vagy a kenyeret. festékmasszát ken, sûrû-híg
festékfolyadékot önt és fröcsköl a
képre. a szem és a kéz a konzisztenciák egész
spektrumát tapintja ki. az esszenciális befogadásához
szükség van mind az öt érzékre, melyek végsõ
soron az ízlelésbe torkollnak, ebben csúcsosodnak
ki. szag, tapintásélmény, szín és hang
az íz, az ízlelés tapasztalatából vezetõdnek
le. ezért kell a képek megragadásának az ízlelés
mélységéig hatolnia. a forma által sûrített
színt a szem ínye úgy ízleli, mint a megszentelt,
kovásztalan búzakenyeret és a szentelt bort, mint
az isten testét és vérét, mely a mindenség
esszenciális, létmegõrzõ szubsztanciájaként
hat bennünk. a befogadás, az evés-ivás, az anyagcsere
beindítása (az ízértékek regisztrálása)
lényeges alkotóeleme az orgia misztérium színháznak.
a galerie lelong, zürich
kiállításának katalógusa, 1990
Kérjük küldje el véleményét
címünkre:
balkon@c3.hu
C3 Alapítvány
c3.hu/scripta/