Felvonásköz
(Entr'acte)
francia, 1924, r.: René Clair, f.: Francis Picabia, René Clair,
o.:Jimmy Berliet, z.: Erik Satie, sz.: Jean Borlin, Francis Picabia, Erik Satie,
Man Ray, Marcel Duchamp, Gerge Auric, szöveg nélkül, 15 perc.
A "cinéma pur" mozgalom programjához híven a film derûsen keresztülgázol a logikai és a dramaturgiai törvényeken. A "tiszta film" irányzat képviselõi minden tartalmat számûzni akartak a filmbõl, ennek megfelelõen a Felvonásköz különálló, összefüggés nélküli jelenetekbõl áll. René Clair egy sor avantgard, a dadához közel állló mûvészt nyert meg munkatársnak
Gépi balett
(Balett mécanique)
francia, 1924, r.: Fernand Léger, munkatársa: Dudley Murphy, z.: Georges Antheil, 10 perc.
A film készülése idején még kubista elveket valló francia festõ kirándulása a film területére egy figuratív absztrakt mûvet eredményezett: figuratív, mert a tárgyak formáit nem bontja fel,és absztrakt mert kapcsolataikat megsemmisíti. A világ atomizálódását, szétesését mutatja be, ahol csak a (természetesen jelzéses módon ábrázolt) szex lehet összefogó erõ. Szergej Eizensteinre is hatott a francia avantgard e jeles darabja,mely kitágította a korabeli film ábrázolás határait.Andalúziai kutya
(Un Chien Andalou)
francia, 1928, r.: Luis Buñuel, f.: Luis Buñuel , Salvador Dalí, o.: Albert Dubergen, sz.: Simone Mareuil, Pierre Batchef, Jaime Mirravilles, Salvador Dalí, szöveg nélkül, 15 perc.
" Olyan szép, mint egy esernyõ és egy varrógép találkozása a boncoló asztalon - Lautréamont e mondata valósággal jelige lett a szürrealisták számára, s ez Az andalúziai kutya kulcsa is." (Georges Sadoul)
A költõ vére
(Le sang d'un poète)
francia 1930, r., f.: Jeean Cocteau, o.: Georges Périnal, z.: Georges Auric, sz.: Enrique Rivero (a költõ), Lee Miller (a szobor), Féral Benga ( a fekete angyal), Pauline Carton (az anya), mf/F, 49 perc
"Meg nem történt eseményekrõl szóló realista dokumentumfilm"-nek nevezte Jean Cocteau az eredetileg animációs filmként elképzelt alkotását. A téma a költõ, akinek alakjai hirtelen megelevenednek. Miután átugrik egy várázstükrön, mozgó szobrokkal és egy anyával találkozik, aki gyermekét éppen repülni tanítja. Ez cocteau elsõ filmje: a szürrealista mû középpontjában a költõ bolyongását látjuk a tudat különbözõ szintjein, amelyet egy összeroskadó gyárkémény fog keretbe. A trükktechnikailag tökéletes film az 1920-30-as francia filmes avantgardjának legjobb mûvei közé tartozik.
Ember a felvevõgéppel
(Cselovek sz kinoapparatom)
szovjet, 1929, r.,f.: Dziga Vertov, o.:Mihail Kaufman, dokumentumfilm, 70 perc
Vertov avantgard törekvéseinek eme örökérvényû darabjában mesterien ültette át a gyakorlatba a "filmszemlérõl" szóló elméletét. A film hõse valójában nem az ember, hanem maga a felvevõgép. A nézõ ott ül az operatõr mellett, amikor autójával átsuhan a városon, felkapaszkodik vele a kéményekre és lóg a robogó vonat oldalán. A jeleneteket a laboratóriumi munka és a vágás képsorai szakítják meg. A nézõk atélhetik magának a filmnek a születését. A filmet Vertov "vizuális szimfónia"-ként képzelte el, amiben rendkívül fontos a tiszta filmszerûség. "Az egyedül a beszélgetõtárs számára látható, illékony, miniatûr képmást az emberek megpróbálták optikai eszközökkel is rögzíteni, melyek lencséje a valóságban és metaforikusan is összehasonlítható az emberi szemmel. E párhuzamot legszebben Dziga Vertov Ember a felvevõgéppel címû filmjében ábrázolta, melynek egyik jelenetében nagytotálban, egymásra vetítve láthatjuk a kamera lencséjét és az emberi szemet.
(Jure Mikuz: A tükör és a film)