A VETÍTETT TÁVLAT
Vetítéssorozat a Mûcsarnokban és az Örökmozgó Filmmúzeumban
a kiállítás nyitvatartásának idõszakában

Vetített perspektívák

A mozgókép felfedezése, elterjedése, szabványosodása nem csupán szokásainkat, de képalkotásunkat, ezáltal gondolkodásunkat és világlátásunkat is döntõen átalakította. Ez a folyamat persze nem a találmány bejelentésével kezdõdött, viszont nem is vált azonnal nyilvánvalóvá: több évtized vizuális kutatásai, leginkább az experimentális film- és videómûvészet médiumtudatos, a közlés határait állandóan tágító eredményei vezettek a mai helyzethez, melyben a mozgókép eszközkészlete, lehetõségei lényegében ismertnek tekinthetõk, s mely egyúttal megteremtette a nonlineáris, interaktív, virtuális médiavilágot, ami persze már túl van ennek határain, vagyis az elõbb említett és alább ismertetendõ kereteken.

Az 1910-es évek végétõl az 1980-as évek elejéig terjedõ idõszakban létrejött az a szemléleti és technikai váltás, melyet a képkészítés történetébõl csakis a reneszánsz korszakkal állíthatunk párhuzamba, ha jelentõségét analógia által kívánjuk megérteni. Míg akkor és ott a rögzített és az ablaknyitás perspektívája segítségével a táblaképhez szegezett tekintet nyomában a kép és a világ mind inkább egymáshoz kezdett hasonlítani - amit a festõi gyakorlat a látványtapasztalatnak mind pontosabban megfelelõ térkonstrukció folyamatos állításával hangsúlyozott - itt, a közelmúltban hasonló változáson ment át idõfelfogásunk. A mozgókép elõtt értelmetlen vállalkozás lett volna a képekhez a keletkezés idején túl más idõadatot rendelni (leggyakrabban beértük azzal a megjegyzéssel is, hogy az adott kép régi-e, vagy új), a kinematográfiával viszont ez az állapot alapvetõen változott meg. Sokkal fontosabbá vált, hogy egy film, videó, tévéadás milyen hosszú, mint az, hogy "mekkora". A "valóságos" idõtapasztalathoz viszonyul a filmidõ, ami nem pusztán idõmérésre, a valós idõviszonyok és a reprezentáció idejének egymáshoz hasonlítására jó, hanem önálló szabályai vannak és a korábban megfoghatatlannak tekintett idõ kezelésére alkalmas technikának bizonyult. Ha nem is tudjuk ettõl, mi az idõ, rögzíteni, manipulálni és ez által analizálni képesek lettünk általa. Legalább annyira, mint ahogy a tér ábrázolhatóvá és szerkeszthetõvé, megfoghatóvá és átláthatóvá vált a perspektíva találmánya révén. Az audió-vizuális médiumoknál, különösen a lineárisan és egyenletesen elõrehaladó film és videómûveknél a centrálperspektívikus idõszemlélet bevezetése történt-történik meg. Az idõfolyam mindig egy irányban és azonos ütemben halad két fix pont között (az adott mozgó kép eleje és a vége), s ezen belül szabad a vásár, szabad az "átlátás", hogy Dürert idézzük, a vászon-ablakon, vagyis a projekción. A tekintet mindig arra az idõ-pontra rögzül mereven, mely épp elébe vetül - ez a centrum - miközben ez a pont a film idõszakaszán (a vetítés hosszában) végigvándorol és megrajzolódik a filmkép jelentéshorizontja: lepereg a film. Ez a vándorló idõ-pont, a nézopont tehát, mely már két szemmel követel merev fejtartást (a monokuláris perspektíva kiszerkesztéséhez egy szemre volt csak szükség) vándorútjának tartama alatt megkonstruálja az istoriat - ahogy L.B. Alberti nevezte annak idején a sztorit, vagyis az ábrázolt jelenetet a centrálperspektivikus képtérben. Akkor van kész a kép, amikor az idõ letelt, felgyulladnak a fények és elõttünk üres a vászon. A projekció nem térbeli: az idõ emlékmûveként vihetõ csak haza. A vetítésre kerülõ filmek többféleképp tárják föl e folyamatot illetve illusztrálják és megvilágítják sok esetben magát a fõtémát is: a perspektívát, mely kifejezést itt érdemes a lehetõ legtágasabb jelentéstartományban szemlélni. Azon alkotóktól kezdve, akik a film illetve videómû szinte minden egyes képkockája vagy fénypontja fölötti teljes kontroll birtokában dolgoznak - mint Rybczynski, Galeta, Larcher vagy Vertov -, azon szerzõkig, akik a mese érdekében a szokatlan vagy épp a jól ismert, asszociációk sorát generáló nézõpont ötletét merítik a perspektivikus képi tradícióból - Resnais, Ozu, Greenaway, Welles - e sorozat a lehetséges szempontok sokaságát kívánja bemutatni. Így összevethetõ lesz Ruttmann filmjének egy napba sûrített és Bódy Psychéjének évszázadokat átívelõ idõperspektívája, vagy épp külön-külön analizálható Bunuel és Cocteau közvetlen valamint az Amerikai Anzix közvetett képszerkesztése. A Felvonásköz és a Gépi balett ritmusát ugyan más metronóm irányítja, mint Jacques Tati munkájáét, de együtt gondolva mindhárom munkára tágasabbá válhat a filmidõrõl alkotott képzetünk. S ha e sorozat mást nem ér el, mint jó szórakozást nyújt minden nézõnek, aki a Mûcsarnoki Perspektíva kiállítást már látta, vagy csak ezt követõen fogja megnézni, már ezzel is elérte célját.

PETERNÁK Miklós

Vetítésprogram a Mûcsarnokban:

1999. június 30. 10.00 - 18.00
MEDIA MAGICA / MÉDIA MÁGIA (1986-97)
Werner NEKES filmsorozata (1995)
A képen túl, Életre kelnek a képek, Kétnézetû kép és tér,
Sok ezer látvány, A bûvös dob

18.00 A vetítés után beszélgetés Werner Nekessel


1999. július 15., csütörtök, 18.00
Peter WEIBEL: Über die Grenzen des Realen
(Ars Electronica'92, ORF, kb. 2 órás)

1999. július 22., csütörtök, 18.00
PERSPEKTÍVA válogatás:
BÓDY Gábor: Novalis - Walzer (1985, 4 perc)
SÁROSI Anita: Tér-kép (3 perc)
SZEGEDY-MASZÁK Zoltán: Real-Time IV. (5 perc)
WALICZKY Tamás: Trilógia (1992-95, kb. 15 perc)
Thierry KUNTZEL: Buena Vista (27 perc)
Valie EXPORT: Syntagma

1999. július 29., csütörtök, 18.00, Mûcsarnok
Multimédia CD bemutató: Pillangó-hatás, C3 CD, Perspektíva

1999. augusztus 5., csütörtök, 18.00
John WYVER elõadása és bemutató: Illuminations Television

1999. augusztus 12., csütörtök, 18.00, Mûcsarnok
Michael Klier: Der Riese ( Az Óriás)

1999. augusztus 18., szerda, 18.00
CSÁSZÁRI Gábor - Jno COOK: LSD

1999. augusztus 22., vasárnap, 10.00 - 18.00
MEDIA MAGICA / MÉDIA MÁGIA (1986-97)
Werner NEKES filmsorozata (1995)
A képen túl, Életre kelnek a képek, Kétnézetû kép és tér,
Sok ezer látvány, A bûvös dob

ZARÓEST - 18.00


Vetítésprogram az Örökmozgóban

Megnyitó elõadás 1999. július 4. vasárnap, 18.30

Zbigniew RYBCZYNSKI: Négyzet, 35mm (1972) 4 perc, Új könyv, 35mm, (1975) 10 perc, Jaj, nem tudok megállni, 35mm, 10 perc (1975), Media, 35mm 4 perc (1979), Tangó, 35mm, 8 perc (1980, Oscar díjás), Lépcsõk, kb. 30 perc, Kafka (1992) kb. 50 perc

A vetítés után beszélgetés Zbigniew RYBCZYNSKI-vel
(moderátor: PETERNÁK Miklós).


1999. július 9. péntek 18.30

David LARCHER: Granny's Is (1989, videó, 78 perc)
VideøVoid: Trailer (1993, videó, 33 perc), VideøVoid: Text (1993, videó, 29 perc), Ich Tank (1983-97, videó, 50 perc)

Vendég: David LARCHER (moderátor: SUGÁR János)


1999. július 16. péntek 18.30

René CLAIR: Felvonásköz
Ferdnand LÉGER: Gépi Balett
Luis BUNUEL: Andalúziai kutya
Jean COCTEAU: A költõ vére

20.30
Dziga VERTOV: Ember a felvevõgéppel


1999. július 23. péntek 18.30

Fritz LANG: Metropolis

20.30
Walter RUTTMANN: Berlin, egy nagyváros szimfóniája


1999. július 30. péntek 18.30

Patrick BOKANOWSKI: L'Ange (France, 1982, 70 perc, 35mm)

20.30
BROTHERS QUAY: Anamorphosis (De Artificiali Perspectiva), (1991, 15 perc, 35mm), Rehearsals for Extinct Anatomies (1987, 14 perc, 35mm), The Comb (1990, 18 perc, 35mm), Street of Crocodiles (1986, 21 perc, 35mm)

A vetítés után beszélgetés a Quay-Fivérekkel (moderátor: Horváth György)


1999. augusztus 6. péntek 18.30

Peter GREENAWAY: A rajzoló szerzõdése

20.30
Werner NEKES: Der Tag des Malers

A vetítés után beszélgetés Werner Nekes-szel.


1999. augusztus 13. péntek 18.30

BÓDY Gábor: Psyché I-III.


1999. augusztus 19. csütörtök 18.30

BÓDY Gábor: Mozgástanulmányok
(Hommage a Eadweard Muybridge)

BÓDY Gábor: Amerikai Anzix

20.30
Alain RESNAIS: Toute la mémoire du monde / A világ emlékezete (1956, 16mm, 22 perc)
Alain RESNAIS/Alain ROBBE-GRILLET: Tavaly Marienbadban


1999. augusztus 27. péntek 18.30

Orson WELLES: Aranypolgár

20.30
Jacques TATI: Playtime