Ha egyszer egyetemen vagy fõiskolán is tanítják majd a kiállításrendezés tudományát (nálunk ez még önképzõ módon folyik), merem remélni, kötelezõ nézni való lesz videóról az a tárlat, amelyet Beke László és Peternák Miklós állított össze a Tudomány a mûvészetben - mûvészet a tudományban címû UNESCO-ICSU budapesti világkonferenciához kapcsolódva. Nem mintha tökéletes munkát végeztek volna; bõven akadt a rendezvényben egyoldalúság és következetlenség. A katalógus szerint ez "egy perspektíváról szóló kiállítás". Így igaz. A lezser megfogalmazás érzékelteti a jó koncepció tudatosan laza kontúrjait. Hiszen miközben nyilvánvaló, hogy a perspektíva "a mûvészetben szinte mindennel összefügg", azaz a rendezvény az egész egyetemes mûvészetrõl is szólhatna, a realitások - a hely és a pénz korlátai - miatt szerényebb tárlattal kellett beérni.
A recept pofonegyszerû. Van egy fontos mûvészeti jelenség - nevezzük perspektívának -, amely nemcsak a múltban játszott szerepet a kultúrában (gondoljunk csak arra, amikor elfelejtették, hogy amikor szép lassan újra felelevenítették); de amely történetével kísért a jelenben is, hiszen a klasszikus perspektívára alapozott, pontosabban abban kifejezõdõ szemléletet rombolta szét századunk természettudományos (benne geometriai és fizikai) világképével a zsigereiben a modern mûvészet, amelybõl mára új tradíció lett. Elég csak felvillantani tehát a történelmi útnak néhány dokumentumát - Dürer rajzaitól barokk épület- és vedutaképeken át klasszicista grafikákig, s máris tudományosan megalapozódik a bemutató. Tegyünk közéjük néhány öreg mûszert (camera obscurát) és szemléltetõ eszközt, pár ábrázoló geometriai rajzot a mûegyetem archívumából, a közönség - még a mûvészet iránt tartózkodó többség is - a bizsergetõ izgalmasságok láttán a látványban-illúzióban való élvezkedés során elfeledkezik arról, hogy most múzeumban van, ahol mûalkotások üzenetét kell megfejtenie. S ez a belefeledkezés már csak annál is könynyebb, mivel a kortárs mûvészetnek a világ legkülönbözõbb tájairól ide citált darabjai is érdekességükkel hódítanak. Hatalmas vásznakra vetített mozgalmas optikai trükkök dominálnak bennük.
A múzeumot elhagyva, persze, a sok villogás után megnyugszik a szem és kitisztul a fej. S kiderülhet: impresszionisztikus egyveleget kaptunk. Aki most találkozik elõször a perspektívával, annak ugyanis nem rajzolódik ki sem a történelmi fejlõdésmenet, magyarán a perspektíva felfogásának koronkénti változása. Az sem derül ki, mi a kapcsolat tudomány és mûvészet értelmezése, vagyis a geometria és az ábrázolás között az egyes stílusokban. Más szóval a kiállítás ízelítõt ad - sok fontos tudnivalót közöl - a történetbõl, a mûvészetbõl és a technikából is, de, de ezeket nem integrálja; s így a jámbor látogatót azzal a jólesõ érzéssel bocsátja útnak, hogy most már tudja, mi a perspektíva.