MEDIA MAGICA / MÉDIA MÁGIA
Werner Nekes filmes és médiakutató, valamint a korai médiamûvészet korszakából származó történelmi könyvek, tudományos tárgyak és vizuális játékok gyûjtõje. Az általa összegyûjtött nagyszabású kollekció mintegy öt évszázad ritka tárgyait tartalmazza.
Media Magica címû filmes sorozatában úgy kalauzol végig minket ezen a gyûjteményen, mint egy múzeumi tárlaton. Tárgyait mozgásba hozza, úgy mutatja meg õket, mert azok csakis mozgás közben nyerik vissza azt a varázslatot és bájt, mely valaha belõlük sugárzott.
A nézõ a képek csodálatos világában tesz lenyûgözõ felfedezõutat. Találkozik a camera obscurával, a bûvös lámpával (laterna magica), résztvehet XVII. századi peep-showban, az árnyékszínház varázslatában és még számos más kalandban. Végül felfedezheti, hogyan vezetett a korai perspektíva, montázs és a mozgás- valamint térillúzió tanulmányozása a filmezés kezdeteihez.
A KÉPEN TÚL
A camera obscuráról, a peep showról az anamorfózisról az árnyékszínházról és még sok más dolgokról. A camera obscura mûködésének alapelvét már a negyedik században ismerték: egy sötét szoba kellett hozzá, melyben a külvilág képét egy apró lyukon át az átellenben levõ falon hátulról (back-to-front) és fejjel lefelé lehetett látni. Ez volt az az elv, mely úgy ezerötszáz év múltán a fényképezõgépek és kamerák fejlõdését lehetõvé tette. A camera obscura elvének meghatározó szerep jutott a perspektíva-kutatások során, másrészt viszont a kukucskálódoboz mûködési elve gyakran épp a camera obscuráénak az ellentéte. A camera obscurában megjelenõ vagy még inkább annak segítségével elõhívott kép vázlatosnak tûnik, míg a peep-show-ban a látvány minden részletében jól megfigyelhetõ. A perspektíva-kutatás továbbá felkeltette az érdeklõdést a szabálytalan formák és képi torzulások, vagyis anamorfózisok iránt. A perspektívával való játéknál egyre érdekesebbnek tûnt aztán a fény és árnyék játéka. Az árnyszínház ezeréves gazdag hagyománya ma is élõ mûvészeti ág, fõleg a keleti kultúrákban. |
ÉLETRE KELNEK A KÉPEK
A bûvös lámpáról (laterna magica), a papírra rajzolt animációról, a tárgyanimációról, a megvilágított panorámáról és még sokminden másról.
A képek életrekeltésének igénye a perspektíva-kutatással egyidõben jelentkezett. A bûvös lámpa (laterna magica) segítségével már létre lehetett hozni a mozgó kép illúzióját és árnyképek vetítésére is tudták használni.
A bûvös lámpa (laterna magica) a filmprojektor elõdjének is tekinthetõ. Már a XV. században ismerték és alkalmazták.
Komikus képeslapokon vagy mozgatható képeskönyvekben egyszerû módszerek segítségével - mint amilyen a huzogatás és nyomás vagy a felemelés - papíron jelent meg a mozgás.
Az úgynevezett kukucskáló képeket perforálták, felragasztották és hátulról színezték, hogy a háttérvilágítás révén a városképek még élõbbnek tûnjenek.
A mozgás illuziójának elõidézésére volt egy másik egyszerû módszer: a panoráma képeké. Ezek vagy a passzív szemlélõ elõtt „elvonuló" képek által idézték elõ a mozgás illúzióját, vagy maga a nézõ érzékelte a képek mozgását (úgy, mintha mozgó jármûvön utazna), amint elsétált elõttük.
SOK EZER LÁTVÁNY
A montázsról, a hajtogatott és átváltozó képekrõl, valamint a myriorámákról - és más dolgokról.
A perspektíva és a mozgás illúziójának elõidézése mellett a montázs a médiamûvészetnek már egy egészen korai periódusában központi szerepet játszott. Képek vagy képrészletek olyan kapcsolatban állnak egymással, hogy ezáltal új jelentést kapnak.
Már a XVI. században ismeretes az a montázstechnikai módszer, melyet ma filmekben használnak. Erre egy példa az ún. hajtogatott képi montázs, melyben félbevágott képeket kombinálnak alattuk elhelyezett képekkel, s így teljesen új kép jön létre.
A képek további kombinációi még újabb változatokat eredményeznek.
A korai montázsokra hozható egyéb példák között szerepel az átlátszó kép, a képkirakó, valamint az átváltozó kép, melyek mindegyike rejtett információ felé tereli a tekintetet.
A myrioráma többezer képbõl álló kavalkádja egyfajta végtelen tájképet alkot. Az a képi világ, melyet ez a játék hoz létre, számtalan módon variálható.
KÉTNÉZETÛ KÉP ÉS TÉR
A látványszínházról, a hajtogatható diorámákról, a sztereóképekrõl - és sokminden másról.
A látvány (perspektíva), mozgás és montázs megjelenítése mellett a tér szintén fontos kísérleti eleme a vizuális mûvészetnek. Elég, ha a pop-art könyvekre, a hajtogatással meghosszabbítható képeslapokra vagy a prizmára, a verre egolismé képekre, valamint a mélységgel rendelkezõ képekre (hologram) utalunk és beláthajuk, milyen sokféleképp jelenik meg a tér a képeken.
A kukucskáló képeken több rétegnyi képanyagot egymásra helyezve válik érzékelhetõvé a tér.
A hajtogatott diorámák a látványszínházból fejlõdtek ki és a helyszíneket, valamint az eseményeket több szinten, egymás mögött feltûntetve mutatják.
A sztereóképek különválasztják a bal és a jobb szem által érzékelt - két némiképp különbözõ - látványt. Ezeket aztán egy tükör, egy sztereoszkóp vagy polarizáló szemüveg segítségével lehet egybemosni. A holográfia módszere a szemüveg nélkül nézhetõ háromdimenziós film ígéretét hordozza.
A BÛVÖS DOB
A thaumatrópról, az állóképrõl, a kinoráról - és sokminden másról. 1896-ban a Lumiere testvérek a camera obscura mint képrögzítõ és a mint a képet reprodukálni képes eszközei segítségével megalkották a filmvetítõ gépet. Kezdetben azonban filmet - vagyis mozgó képek sorozatát - csak utóhatások és a stroboszkóp alkalmazásával lehetett készíteni. Számos tudós korábban már foglalkozott ezzel a jelenséggel: az általuk használt forgó tárgyak és lemezek készítették elõ a filmfelvevõ diadalútját. A thaumatróp két oldalán képpel ellátott lemez. Ha gyorsan forog, a két oldalon levõ kép eggyé olvad. A phenakisztiszkóp (phenax- mozgás, szkópein - látni), a zoetróp és a praxinoszkóp, vagyis az ún. „életkerék" és „mágikus dob" a különbözõ képi mozgásfázisokat végtelenített hurokban mutatják. Az Eadweard Muybridge-féle állóképek a mozgásfázisok pontos elemzését adják például a vágtázó ló lábának mozdulataival. A filmgyártás korai szakaszában a nézõk maguk is szabályozhatták a mozgás sebességét a piacon akkoriban megjelenõ „pörgetõkönyvekbe" (mutoszkóp = színösszeállító; kinora) nyomtatott filmkockák segítségével. |