Thibault³ (l. I. ábrát) a tengerben csak úgy mint egy kis tóban, egyenes síkon ⁴ teszi a visszaverõdés pontjáni látsugarak közé a nap és hold képét. T. i. a láthatáron alúl vele a tûkrözõ síktól egyenlõ távolban. (L. a XI. ábrát). Ugyanezt teszi Schreiber Guidó is ⁵, és a nevezett ponttól elõre, a kép talapja felé elnyújtja azt a hullámok tetején. Ez csak úgy állana, ha azon ponton túl a tenger sima metszett tûkör lenne, és csak azon innen hullámoznék.

      Thibault még azonkivûl úgy rajzolja, mint két vízirányos párhuzamost, a víz hullámain a napnak vagy holdnak két szélérõl hosszúra nyúló, és két egymástól a szembõl ^33/60 fokra nyíló függõlegesen párhuzamos, de vízirányban egymástól ^33/60 fokra távozó tûkrözési látsugarak síkjait, melyek, ha a tûkörsík a napig nyúlnék, a nap roppant terjedelmére szélednének, t. i. az égi test tûkrözött képét kétfelé osztva, közepérõl a láthatárra húz függõlegest és a láthatár ezen pontjától ( XI. ábra b.) húz a nap szélérõl két vonalat, mint két ürbeni vízirányos párhuzamost.

      Ezt Schreiber Guidó a Laurent Távlattanából mint hibát hozza fel ugyan, de állítását nem okadatolja semmivel, sõt még az elsõ hibát, mint felebb említettük, õ is elköveti.

      A közel látott folyó vagy álló víz gyenge gyûrûzésénél kevesebbet változik a tûkrözés szabálya, a szerint a mint a tûkrözés síkjáni sugarak visszaverõdése a hullámzó sík sok hajlásain több ponton kap visszatörõdési szögletegyenlõséget. Melynél fogva az ürbeni egymás fölött függõlegesen lévõ pontok, több egy vonalbani pontokon tûkrözvén, egymás helyét felcserélik és így összezavarodnak, függõleges irányban (a nap és hold képei is) megnyúlnak, és a vízirányos keskenyebb tárgyak és vonalak képei hol egészen elenyésznek, hol összeolvadnak.

      A tûkrözést gyengén mozgatott vizen, a tûkrözési látsíkok egyenes vonalánál csak kevéssel látjuk szélesebbre menni, de ez is megtörténik, mind a mellett, hogy a víznek a képpel párhuzamos metszésein hullámai, görbedései nem nagyon érezhetõk, és gyönge hajlásai miatt csak ezen síkhoz közel adhatnak olyan hajlást, mely sugár visszaverõ merõleges hajlást képezzen. De az alak szüntelen változik, és a fényes sík nem csak nyúlik, de szélesedik is, és mikor a hullámok magosak, a víz szinét nem lehet mint sima tûkörlapot venni fel. Minden egyes hullám egy olyan tûkörsíkhoz hasonlít, mely egy sphaera 8-ad részét, vagy minden irányban ^1/4 gömb öblét vagy többet is képvisel, tehát a láthatártól kezdve az elõtérig minden hullám hordja a nap vagy hold képét, sõt hordhatja a fejponttól egész a láthatárig terjedõ egész látásom képét minden egyes hullám, de még a hátam mögötti színeket is, mert néha homorú hengeralakot is képeznek a hullámok, midõn a hullám teteje átömlik, ilyen sokszor több mint félhenger-alakú hullám öblében és domború tetején a hátam mögötti láthatáron alúl levõ tárgyak, sõt egész sphaerai látásom kaphat tûkrözési pontokat (l. a XI. ábrát).

      Thibault és Schreiber is hibásan rajzolják a nap tengerbeni tûkrözését. A nap ugyanis nem hogy akkor nem tûkrözik, ha 3-4 fokkal a láthatáron felül van (mint õk rajzolják) ugyanannyi fokkal a láthatáron alúl; de sõt ha már 45 foknyira emelkedett is, mindig a láthatáron kezdve tûkrözik a tenger színén, mely egészen égni látszik. És a nap vagy hold nagyon magosra emelkedésében kapjuk az elõtérbeni hullámok öbleiben a nap vagy holdnak hozzá hasonlóbb képeit, azt is inkább szélességre mint hosszúságra nézve, a hullám öblös vagy domború lévén megnyújtja vagy összébb húzza azokat. Ezen égi testek látfok-szélessége is többé nagy szerepet nem játszik, mert ezen vonaloktól nagyon távol levõ hullámok is képeznek a visszavert látsugár síkjára merõleges irányt, (l.a XIII. ábrát ) A naptól függõleges irány csak annyiban szerepel, hogy két felõl ettõl egyenlõ arányban vesz el a fény. A távol levõ nem nagyon átható szín, vagy világosság 12 foknyi magasban sem tûkrözõdik, nagyon hányt tengerben pedig a távolban is a zenith vagy a hozzá közeledõ szín tûkrözik.

      A hullámok nagysága és alakja végetlen különbözõ, erre szabályt készíteni nem lehet, csak annyit lehet legfölebb mondani, hogy a ki ilyet fest, utánozza a természetet, az itt felhozott alapokon igyekezvén haladni, - a ki ilyet nem látott pedig, helytelen rajzzal ne vigyen senkit tévútra.

      Tévútakra vezetõk továbbá a Távlattanokban az úgynevezett távlati szabadságok.

4   A szövegben (95. lap) pedig különös ellenmondásképen a tenger felületét számtalan homorú és domború, hengeralakú stb. sikokból állónak írja. Hogy a szöveg a rajzzal nem egyezõ, abból azt lehet gyanítnunk, mikép író és rajzoló nem egy és ugyanazon ember volt, más írta és más rajzolta képeit.