Kedves bátyám, mikor magyarázod már el nekünk, mi az a perspektíva? Tudod, hogy nem szeretek sötétségben élni és nem te mondtad-e, hogy egy festõ akár vak is lehet, ha nem ért a mûvészet eme legfontosabb ágához?

Valóban alapvetõen fontos dolog, kedves Elizám, és nem is annyira mûvészeti ág, sokkal inkább a kép gyökere vagy igazságalapja. Igazán boldog vagyok, hogy ennyire õszintén foglalkozni kívánsz vele és ha Ann nõvéred is tud idõt szakítani, és John is figyelni fog, akkor minden erõmmel azon leszek, hogy elmagyarázzam nektek a perspektíva minden szükséges szabályát és elvét. Bízom benne, hogy egyikõtök sem fog okvetetlenkedni, vagy ellenérveket keresni, és ezáltal félbeszakítani az ismeretet, amit kínálok nektek.

De bátyám, tudod, hogy én is szoktam rajzolni, és mégsem értem, mi a perspektíva. Hát mi az? Ha megtanulom, jobban fogok rajzolni?

Tudod, öcsém, te mindig másolni szoktál valamit és mi tagadás, ügyesen utánzod a mintát. De mi lenne veled, ha nem volna elõtted kész rajz? Hogy választ kapj kérdésedre, a lehetõ legjobb módszer a "figyelem", amire George kért.

Helyes: tehát belekezdek. Elõször is meghatározom a perspektíva általános és megkülönböztetõ szerepét tehát hogy a tárgyat úgy jeleníti meg, ahogyan látszik, valódi formájának, dimenzióinak és a különféle távolságoknak megfelelõen, sík felületre rajzolva vagy festve: hiszen tudjátok, hogy a rajzok, festmények és nyomatok mind sík felületen készülnek, ám e sík felületen a távolság, a magasság, a szélesség és a mélység, és a legkülönfélébb anyagok, még "a tiszta levegõ" is olyannyira a valóság hatását keltik a szemlélõben, hogy az gyakran a képzelõerejét is megtéveszti: mármost hogy ezt a hatást elérjük, méghozzá sikerrel, ahhoz a Perspektíva alapos ismerete, és e tudás bölcs és megfontolt alkalmazása teljes mértékben szükségszerû.  
A SZEM (melynek szerkezetbeli sajátságait majd az optikáról tanulva megismeritek) olyan csodálatosan van megalkotva, hogy egyetlen pillantásból befogad és megért minden látható jelenséget, amely az adott térben megjelenik (vagy adott szögben, hogy a késõbb elmagyarázandó szakkifejezést használjuk), mindebbõl pedig megalkotja a látott tárgy valódi formájának képét, olyan egyenesek és szögek segítségével, amelyek a tárgy abszolút vagy geometriai méreteitõl teljességgel eltérnek. Ám a józan és megfontolt perspektivikus ábrázoláskor kapott forma olyan tökéletesen megegyezik az abszolút vagy geometrikus forma hordozta tudással, hogy az egyik a másiknak bizonyítékául vagy ellenõrzéséül is szolgálhat. Tehát: Ha megnézünk egy hosszú sétányt vagy utcát (melyrõl feltételezzük, hogy vízszintes, egyenes, párhuzamos és épületeit tekintve egyforma), úgy látjuk, hogy a távolság irányában keskenyedik, és a legtávolabbi pont felé tart - így írná tehát le a perspektivikus ábrázolás is -, ám a rajz a látott tárgyak geometrikus és valós formájának tökéletes képét adná meg és továbbítaná az agynak: noha ezek olyannyira különböznének maguktól a tárgyaktól, hogy az egész rajzon a távolodó vagy összetartó egyenesek közül csupán egyetlen egy lenne vízszintes, a horizont vonala, - és két távolodó egyenes nem lehetne párhuzamos, csak ha a látott képen valójában nem volnának párhuzamosak, hanem éppen hogy a nézõponttól széttartóak, méghozzá épp olyan mértékben, ahogyan a valódi párhuzamosok összetartani látszanak: -az összes többi párhuzamosnak látszó egyenes szükségképpen függõleges és a kép síkjával párhuzamos ezenkívül a horizonttal párhuzamos valamennyi egyenest is úgy kell rajzolni, ahogyan látszanak.

Íme egy kísérleti bizonyíték. - Menjetek oda az ablakhoz, és nézzetek ki egyenesen az arcotokkal szemközti ablak négyszögén (mint tudjátok, az ablak sík felület, és úgy kell felfogni, hogy ez alkotja a perspektíva úgynevezett átlátszó síkját). Ha most egy helyzetben tudtok maradni, karnyújtásnyira az ablaktól, akkor egy tollal meg is rajzolhatjátok a látott tájkép vagy tárgyak pontos perspektivikus körvonalát: és ha elõbb fölvisztek egy vékony réteg halenyvet vagy zselatint az ablaküvegre, akkor fekete vagy még inkább piros krétával meghúzhatjátok a táj vonalait és ha ekkor föléhelyeztek egy papírlapot, rámásolhatjátok a készítendõ rajz körvonalát.

De bátyám, azt is el kell mondanod, hogyan tartsuk a szemünket egy irányban, hiszen, ha jól értem, ezen múlik a mûvelet sikere.

Ó, nõvérem, ezt többféleképp is elérheted! - én már alig várom, hogy kipróbálhassam ezt a nézetet. Nem értem, a festõk mért nem így dolgoznak: azt hiszem, én nem is akarok többet tudni az egész dologról.

Ez a módszer az álló tárgyak körvonalára mindig érvényes - de az árnyékok a nap múltával egyre változnak, holott az igazi kép megkívánja, hogy mindent úgy jelenítsünk meg, ahogyan az adott pillanatban látszik, ahogyan egy képet látsz, és ezt csak akkor éred el, ha követed az útmutatást, ami a maga helyén el is következik. - Készült egy igen teljes eszköz, melynek segítségével a látvány körvonalait a fenti módszernek megfelelõen lehet követni, ezt akkor kell használni, ha a sietség vagy a mûvészi tudás hiánya megkívánja: nevezhetjük ezt a perspektíva "tolvajkulcsának" is, a neve pedig "Hayter-féle hordozható perspektíva-állvány", melyet egyszerûsítettem és könnyen hordozhatóvá alakítottam. De azért mutattam meg az ablakra rajzolást, hogy megbizonyosodjatok ezen elsõ és legfontosabb elv fogalmában, hogy bármit rajzoltok is, úgy kell felfognotok, mintha üvegre vagy átlátszó síkra rajzolnátok a képzeletben túloldalt levõ tárgyat. De ne érjétek be ezekkel az eszközökkel, ha csakugyan el akarjátok sajátítani a festés mûvészetét, mert akkor annak minden elemét teljes mértékben meg kell tanulnotok, kezdve a gyakorlati geometrián (az ehhez szükséges tudást szép sorban megemlítem) - a képkészítés másodlagos módjait azokra kell hagynotok, akik nem tartják szükségesnek, hogy mûvészetükben megszabaduljanak tõlük.

Mit jelent a "másodlagos mód"?

Minden másolást, akár mérték, akár átrajzolás, akár kockákra osztás, akár elõnyomás segítségével készül, és a képek sokszorosításának minden gépimegoldását, mivel ilyenkor rendelkezésre áll az eredeti, vagyis már mindaz a vázlat, tudás és munka, ami egy eredeti kép elkészítéséhez szükséges, készen várja a másoló szemét és kezét.

Azt hiszem, húgom, ez elhamarkodott ítélet, mert ahogyan valahol olvastam, a rézkarc (noha az imitált tárgy körvonalainak pontos megragadásában bizonyos mechanikus eszközökre szorul) a mûvészet egyik jelentõs részlege, és a maga módján épp olyan kiváló lehet, mint a festészet sõt némely jó rézkarc, amely olyan festmény után készült, melynek inkább a fény-árnyék viszonyai, mint a színei pontosak, még javíthat is az eredetin. A rézmetszõk magukat "a képek tolmácsának" tekintik, és azzal dicsekednek, hogy számos eredetin javítanak, a téma elõnyére.

Bocsánat, nõvéreim, azt hiszem, kár a rézkarcról beszélgetnetek: eltértek a tárgytól.

Nos, hogy meggyõzzelek benneteket, milyen nagy elõny, ha a perspektíva mûvészetének rendszerét megismeritek, jegyezzétek meg, hogy mikor az építészek elkészítették egy épület mértani terveit és homlokrajzát - ha jártasak a fenti mûvészetben és rendelkeznek némi ízléssel a tájképrajzolásra nézvést -, könnyen rajzolnak igen hû képet a tervezett épületrõl vagy módosításokról, még a munkálatok elõtt, tekintetbe véve az úgynevezett tájkép-kertészet hatásait is, sõt gyakran igen jó ötleteket is sugalmaznak.

Igen, olyan tökéletesen, mintha te körvonalaznád átlátszó síkban, azután, hogy az egészet teljesen felépítették és a kertet is elrendezték. És az az építész, aki tökéletesen érti a perspektíva elveit, egy épület pontos perspektivikus képébõl olyan híven meg tudja tervezni a mértani vetületet és homlokrajzot, hogy a valódi épületrõl épp olyan pontos másolatot készíthet, mint ami a képen látszik méghozzá a következõ egyszerû és magától értetõdõ okból: Ha egy mértani tárgy magában hordozza a valóságnak megfelelõ perspektivikus kép elkészítési módját, e képnek tartalmaznia kell az eredeti geometrikus vetület tárgyi bizonyosságát.

Milyen csodálatos! Micsoda mûvészet lehet! - de nem tehetek róla, szerintem ez rettenetesen bonyolult.

Hiszen a perspektívában valami prófétikus erõnek kell lennie, ha képessé teszi az embert, hogy hû képet rajzoljon olyasmirõl, ami még csak meg se épült. Nekem is komoly félelmem van a dolog nehézségét illetõen

Sose féljetek, húgaim. A figyelem és az állhatatosság legyõzi még a legnagyobb nehézséget is, és mivel a perspektívát szabályról szabályra meg lehet érteni, nem is tartozik a legnagyobbak közé. A magam részérõl mindent megteszek, hogy mindez a lehetõ legkönnyebb és legkellemesebb legyen a számotokra.

És tudod, Eliza, akkor majd elõre meg tudjuk jósolni a kép szerkezetét, anélkül, hogy körül kellene rajzolnunk.

A magam részérõl nagyon is vonz ez az ablakra rajzolás, mert amikor az ablaknál álltam, úgy képzeltem, hogy az ablakkeret a kép kerete, és amit azon túl láttam, tökéletes képnek látszott. Gyere, Ann, nézd meg újra, és ha érted, mire célzok, neked is tetszeni fog, mert igaz, hogy ezt a képet nem épp a leglátványosabb tárgyak alkotják, de azért ha festményként tekinted, mint én, mondd meg, láttál-e valaha jobbat.

Ó, Eliza, szinte irigyellek ezért a lépésért! Nekem is tökéletesen megragadta a képzeletemet. Valóban tökéletes festménynek nevezheted, még ha az elemei kissé szerény képet alkotnak is. Nahát, ki hitte volna, hogy ilyen örömünk telik egyszer abban, hogy erre a szürke utcára kinézünk!

Nos, húgaim, ha a perspektíva puszta fogalmi tisztázása ekkora öröm a számotokra, joggal gondolhatjátok, hogy a pontos tudás is megéri a fáradságot, de a tudás érdekében tovább kell haladnunk, és remélem, nem kalandoztok el a tárgytól, és nem zavartok, amíg világosan nem értetek. Hadd várjam el, hogy magyarázataimat figyelemmel kövessétek, ám kérdezzetek szabadon arról, amirõl szó van, csak ne szaladjatok nagyon elõre, mivel az ilyenfajta sietség inkább a lecke elkerülésének vágyát, mint tartalmának megismerését sugallja.

---

A geometriáról és az eszközök használatáról.  
Záró dialógus.