Több mûvész tette nekem azon észrevételt, és többnek mûvén láttam ily nemû okoskodásnak nyomait, hogy a c d vonalból az a szempontra visszavert sugaraknak a d f vonalat érintõ visszaverõdési pontja (b) a d f síkon lévén, ezen síkon a szemhez tartanak; és hogy vegyünk fel példáúl a kép két szélére két függõ vonalat, p. o. a X. ábrán D-F oszlopok külsõ vonalait, melyek a vízben tûkröznek, a látsugarak (L f K f) egyenes vonalban menvén ezekre, a víz szinén levõ látsugár visszaverõdési pontjai a víz szinén a nézõ lábánál (f ponton) összekeznek.

      Ezen nézetbõl kiindúlva többen festették a hold tûkrözését ferde és nem függõleges irányban képeiken; XI. ábrán a. De nagyon helytelenûl. Észleleteik az ürben nem alaptalanok, és nem helytelenek, de igen a vetületi lapon. Vegyük fel b z vonalat (X ábr.) b i z v vetületi lap alapjának, a valódi távlat y f, tegyük fel ezen b z talaponi látsugár-nyilások fokait, melyeket az m u x n, f-ben képeznek, a b i z v képen r q láthatárra a w távlattal, m f-nek a o satb. lesznek képviselõi. A távlat szabályai szerint az a p látsugárral párhuzamosak távlati összekezõ pontja p lévén, az n pontból p pontra húzott vonal nem egyéb, mint n pontból a p-vel párhuzamos vízirányos vonal, azaz n k; így m o = m L stb.: ezek vég eredményben a képen függõleges alakúak, de csak a víz szinén fölül képviselnek függõlegest, azon alúl pedig, azaz a víz szinén, vízirányos távozó távlati vonalat, mely a víz szinén a tûkrözõ vonal irányának a képhezi hajlása fokát képviseli. Az egész zavar nem egyébbõl származik, mint egy távlati vonalnak a képen szabályos állásfoglalásából. Hogy hosszas ne legyek, csak annyit mondok, mikép a képen két függõleges alakú vonal, ha vízirányú eltávozóknak képviselõje, azon fokra széledni látszik, mint ezeknek a láthatáron egymástóli távolsága a határozott távpontbóli látsugarak között elfoglal.

      Két függõleges a szemtõl szétmenõ síknak függõ lapon függõ metszete lévén, ez a képen a látsugársíknak a szemtõl végetlenig terjedõ egész alakjának képe, legyenek az ezen síkoni vonalok függõlegesek, vízirányosak vagy bárminõ elhajlásuak, függõlegesek, melyek a kép talapjától annak tetejéig terjedhetnek, s így párhuzamosak, vagy bárminõ irányban hajoljanak ezen síkon, és így mint távozók egymástól is távozók, vagy mint a nézõhez is közeledõk, egymáshoz is közeledõk.

      Minden ilyen két síkon esõ bármilyen elhajlású vonal a képen mint vetületi lapon két függõleges, egymással párhuzamos vonalat eredményez, akár vetületi, akár távlati axiomák szerint számíttassék, és az egész zavar abból ered, hogy az ürbeni, a vetületi és távlatilag rajzolt vonalok összetévesztetnek egymással.

      A távlattanokban csaknem általában a víztûkrözésnél nagyon kevéssé van számításba véve a nem nyúgodt s így kisebb vagy nagyobb hányatású víztûkrözés.

 
 
 
1234567891011    BEVEZETÕ OLDAL ]