Egy szóval, azt kell szem elõtt tartani mindig, hogy a nézõ szempontja oda legyen gondolva, hol az magának legösztönszerûbben választhatja állását, legyen a kép függõlap, a nézõ feje feletti padlazat (plafond) vagy akármily elhajlású lap, helyesen kell meghatározni a nézõ szemébõl azon síkra menõ merõleges látsugár pontját. Ezt úgy lehet képzelni, mint egy kathetust, mely körül merõlegesen forog a kép egész síkján a másik kathetus, és ezekhez a szempontból a kép bármely pontjára menõ szemsugár egy-egy hypotenusa. Így ezen fõ merõleges szemsugár, melyre minden a képen található vonal számíttatik, az, mi ha helytelenül van felrakva, alap nélkül építettünk.

      De a szempont mozgatási szabadságánál sokkal zavaróbb az, melyet Schreiber G. enged meg, t. i. a két láthatár alkalmazása egy képen. Ezt azonban õ is csak kivételesen, s azon kikötéssel engedi meg, hogy az egységnek ne ártson. Leginkább Paolo Veronese tekintélyébe fogódzik, ki ezt gyakran használta, s mivel ezt tekintély használta, még indokot is tud hozzá keresni, nem ugyan a mértanban, hanem a hatás körüli okoskodásban, azt állítván, hogy nagyobb mélységeket lehet elérni, nagyobb rálátást kapván a síkokra.

      Ezen nézetnek határozottan ellene mondok, mert elmélyedést, nagyobb síkot hozni a képre szabályszerûleg is lehet. De ezen az úton az egység hatása minden esetben elvesz, ha annyira takarjuk is, hogy az aránytalanság okát nem lehet elsõ pillanatra észrevenni.

      P. o. ha egy teremnek elõtérbeni magassága 2 öl, szélessége 3 öl, nagy elmélyedésnél a magasság aránya a szélességéhez nem úgy állana többé mint 2 a 3-hoz. És ha egy oszlopokon álló boltozott folyosót rajzolunk (XV. ábra.), melynek p. o. az elõtérben a képpel párhuzamos ívének sugara az oszlopnak a x részét tenné, nagy távolban az egész oszlop magasságát is meghaladná, mint e f et e y (XV. ábra). És ha egy hosszú egyenes sétányt így rajzolnánk (XV. ábra) az n és o pontoknál a fáknak 6 vagy 10 öl magasságuk is egy pontba veszvén el, a sétány útjának vízirányos szélessége több fokra nyílóvá lenne a nagy távolban, és több száz vagy ezer ölet képviselne, holott az elõtérben csak 4-5 öl volt, sõt minden vízirányos távozó vonal eszméje összezavartatnék, azon eredménynél fogva, hogy a két távozó függõ sík vízirányos magossági vonalai sem egyik sem másik láthatáron, hanem e kettõ között összekezvén egy harmadik láthatárt képeznének. Egy szóval, a függõ síkok a c n és b o d n és o pontoknál elveszési pontjaikat találnák, holott a köztöki vízirányos sík vagy a szélesség még kimondhatatlan széles maradna.

      Paolo Veronese sokszor vett két láthatárt egy képen fel, p. o. a dresdai képtárban levõ Kánai menyegzõn. Itt a képnek, s az asztalnak, hogy a rajta lévõ tányérokat láttassa, az elébbi fölébe ismét külön láthatárt vett. Azonban az asztalra nyert ugyan rálátást, de az alakok arányát áldozta föl ezért, s a lábak eltakarása nem hozza az ily nemû hibát helyre. Mert (XVI. ábra) a b asztalra, mely a láthatáron fölûl van (XVI. ábra) ha rálátok mint a c ez o f látsugárral párhuzamos síkot képvisel, melyhez ha az alakokat i k vízirányos síkra állítom, a h i alaknak fele magosságát tevõ a b asztal az ugyanakkora n k alaknak 8/9-ét is teszi, és csak feje látszik, és ha az asztal lapjának a padlóhozi távolával az alakot arányba akarom tenni, hogy mint az i ponton, úgy a k ponton álló alaknak is fele legyen az asztalon fölûl, vagy a k n alak fog m r pontok közt a légben állni, vagy k p magasságú lenni, és így az asztal elõtt állóhoz képest óriás, mely a csoport alakjai arányát elrontja. És ez feltûnik, bármint legyenek is fedezni akarva, és pedig feltûnik láikusoknak is, kik a hibát megnevezni nem tudják, de a visszás hatásról, mit a kép rájok tesz, panaszolnak.

      Mértanra alapított tannál nincs más tekintély mint a mértan. Szabályoktól eltérést senki tekintélyével nem lehet igazolni; a tekintélyek helyesen ott használtatnak, hol a vítatásra okoskodásokkal, de nem ott, hol mértani vonalokkal kell felelni. De ily esetben is, csak addig támaszkodhatik tekintélyre minden ifju mûvész, míg a tekintélyek állításait helyesen indokolt nézettel alapjában megingatni nem képes.

      Kit vehetni föl inkább tekintélynek a távlatban mint Pozzót, ki folytonosan, csaknem kizárólag ezen téren mûködött, és a távlatról vetületi modorban kezelve igen jeles munkát írt, és még is feltétlenûl õt sem lehet mindenben p. o. az árnyéklatban követni. Mert két kötetû munkájában az árnyékról úgy szólva mit sem szól, rajzait azonban többnyire mind árnyékozza, de oly hibásan, hogy nem csak bizonyos uralgó szabálynak, de sõt okosdásnak sem sok nyoma van rajtok; p. o. egy falmelletti féloszlop (pylaster) árnyéka tisztán jelölve van, míg az elõtte álló oszlopnak árnyéka, melytõl már az említett féloszlop is kellene hogy árnyékot kapjon, sehol sem látható. Ennélfogva oszlopai nem csak egész, de sõt féldomborúaknak sem látszanak.

 
 
       Egyszóval, feltétlenûl a tekintélyeket sem lehet követni.  
 
 
1234567891011    BEVEZETÕ OLDAL ]