BLOOMSDAY '99 Szombathely: június 16.
Így, elsõ pillantásra olvasva a címet, a kívülálló nem sok reménnyel kezdhet neki a szombathelyi rendezvény etimológiájának megfejtéséhez. Ha Joyce korszakos regényét, az Ulyssest még hozzátesszük (segítségképpen), akkor talán néhány embernek beugrik Leopold Bloom neve. S lassan oldódni kezd a rejtély. S lehet, hogy felrémlik, a regény cselekménye is egy bizonyos napon, 1904. június 16-án játszódik, csak nem Szombathelyen, hanem Dublinban. Akkor nézzük sorjában a dolgokat! Elõbb tájékozódásképpen az elõzményeket, majd a mûvészi intenciókat, s végül a nap történéseit.
(Elõzmények: Leopold Bloom 75 példányban) 1995. április 11-én ("véletlen" ez a költészet napja) megjelenik Szombathelyen a Leopold Bloom 1. száma (XY) 75 példányban. Az eredeti munkákat tartalmazó mappát Abajkovics Péter, Barták Balázs, Bonyhádi Károly, Dallos László, Székely Ákos szerkeszti akkor; a legutóbbit (Szabálysértés) már csak Székely Ákos és Bonyhádi Károly jegyzi. Ennyit a filológiáról. A lap tematikus számai azokat a tágan értelmezett kiindulópontokat jelzik, amelyek az Ulysses egy-egy metaforája nyomán alkotásra késztethetik a felkért "mûvészeket". (Hogy ezt a szót miért tettem idézõjelbe arról majd késõbb.)
Már a 2. szám (Drága vér) is a Bloom-nap rendezvényeihez kötõdõen jelent meg, s azóta is folytatódik a performance-okhoz kiállításokhoz kötõdõ eseménysorozat (akkor a Mesékstb., a Tudósok és más hasonló formációk szerepeltek, miként az idén is ehhez a vonulathoz kötõdõ produkciók tûntek föl ).
A 3. szám: Légy negatív! Azaz valósítsd meg a mindenkori valóság ellenpólusát (Errõl Bõvebben a mûvészi intenciók kapcsán.)
A 4. szám: "Török"Fürdõ/Malom-tó címmel jelent meg. Ezt a számot Kozáry Hilda és Adéle Eisenstein szerkesztette (többek között Rosta József, Július Gyula, Eike, Heimo Wallner munkái jelenek meg).
Az 5. szám: Casino (ismét Bloom-napi), majd a 6. szám: Szám-szám az évfordulók mitologémájának jegyében (aug.20.), azt követi 7. szám a Trafik hívószavával, majd a 8. a Tejipar szimbolikájával (ez is Bloom-napi) a hétköznapi mitológiák burjánzásának teret engedve.
Abajkovits Péter "magán-száma" a 9. Ahol egybegyûjtve vehetjük kézbe azokat a konkrét képi-poétikai maradványokat, gesztusokat, amelyek éles cezúraként jelennek meg a mindenkori patetikus mûvészetfogalmakkal szemben.
A 10. szám, a Vérellátó tág asszociációs bázisát hoza mozgásba, majd a 11. szám a Bûn mézét (Bloom-napi) csorgatja: szabadon, ezt követõen/ezzel egyidõben a Pre-post-script 12. száma (ez is Bloom-napi) a téma és az elõzetes struktúráját és ekvivalenciáját idézi meg különbözõképpen.
S végül két újabb "magán-szám". Dr. Máriás Halántékkocogó címû összeállítása a valóság abszurditására rájátszó szövegekkel-versmondókákkal és drasztikus-naív kép-applikációkkal; és Tóth Gábor csikk-gyûjtõ (stub-collector) "mûvészetfilozófiája" (mert azt nagyon szeretne írni!), valamint szimbolikus-emblematikus komposztja jelzi a Leopold Bloom horizontját.
Csak azért soroltam jelzésszerûen az egyes számok tematikáját és néhány lehetséges kapcsolódási pontot, hogy érzékeltessem a kiadvány nyitott szellemiségét, annak az átfogó poétikai univerzumnak a megrajzolási késztettségét, ami ott munkál a szerkesztõi szándékokban, még akkor is, ha megvalósíthatatlanságukról meg vannak gyõzõdve.
(következmények avagy rövid mûv.fil. tanulságok) Mind a kiadvány (a továbbiakban, ha elõkerül KNY), mind a Bloom-nap rendezvényei (továbbiakban, ha szükség lesz rá BDR) azt a kettõsséget hordják magukban, ami mindvégig jelezte századunk mûvészi törekvéseit. Nem véletlenül tettem fent zárójelbe a mûvészi szót, mert ez utal arra a bizonyos dichotómiára. A tradicionális formák megléte és azok felbontási szándéka között feszülõ ellentétnek csak néhány jellegzetességét emelném ki. A tematizációkat említhetjük elsõként a KNY-ekben. A mindenkori hívószavak utalnak, még ha csak finom és rejtett formában is, a gondolati és megjelenõ univerzum képének-szövetének-effektjének egy sajátos arculatára, ennek közvetítésére, a közvetíthetõségbe vetett hit maradványaira. Ám ez az utalás mindenkor egyedi alkotói szándékok kivetülésével jelenik meg, így a sikerültebb vagy teljesen félresikerült alkotások jelzik az erózió mindenkori jelenlétét. Másodjára a Bloom-napi cselekvények (BDR) szándékolt és rejtett értelmére gondolhatunk. A fesztiválnak, a mûvészeti-találkozói sûrítményeknek jellegzetes rituáléja alakult ki térségünkben. Tulajdonképpen ennek a rituálénak a kontrasztját, valóságos és ironikus felhangjait foghatjuk verbo-voko-vizuális észlelõkészülékeinkkel. Kezdve a tradícióteremtés mindenkori megteremthetõségébe plántált igyekezettõl, a banálist komolynak tituláló mûvészi szándék parafrázisaitól (Leopold Bloom Ház a Fõ téren és annak megkoszorúzása évenként) a hagyományok érvénytelenségének megmutatási szándékáig (fúvószenekar utcai produkciója, felvonulása). Ám az is kitetszik, hogy az elõzõekben jelzett két aspektus a tematizálási szándék és annak szét-folyása, valamint a tradíciók újraértelmezése mégis egy sajátos, jellegében inattraktív kultuszt honosít meg. Azaz bármennyire is tiltakoznak/tiltakoznának a szerzõi szándék jelenléte, kimutatása ellen az egyes aukturok, az mégis valóságossá válik, s ha következetesek akarnánk maradni a Joyce-i intenciókhoz és világértelmezéshez, akkor annak a bizonyos napnak a (Bloom-nap) a végét, megismételhetetlen jelentõségét is meg kellene/lehetne mutatni.
(szabálysértés: 1999. június 16.) A legutóbbi Bloom-nap szabálysértéseit a következõképpen vezethetjük fel. Már elõzõ nap egy Joyce konferencia kapcsolódott a rendezvényhez. (Ez nem baj, de ez pre-Bloomsday).
11 órakor a Fõ téren a Bloom-ház koszorúzásán az ír kultúrattasé is részt vesz, mivel ez az ötödik efféle aktus (Ez éppúgy nem probléma, csak egy újabb szám, évforduló kerül a színre).
Kb. fél 12-tõl Leopold Bloom embléma pecsételés az utcán (Ez legális szabálysértés, az utca felületének illetéktelen használatával összefüggésben).
Ezt követõen a "The Shamrock Pub" udvarán kiállítás a legutóbbi szám munkáiból (Individuális szabálysértés, mivel jelen sorok szerzõjének munkáját a fõszerkesztõ nem helyezte el, nem vitte közönség elé -- képkeret hiányának indoklásával).
14 órakor a helyi mûvelõdési házban a Dáblin újság bemutatkozó számának kiállítása (Kettõs szabálysértés: jó munkákkal is találkozhatunk - Bonyhádi Károly, Fábián Noémi, Baráth Ferenc, Szurcsik József stb. -, ám az installálás minimális szabályaival, a láttatás elemi tényeivel aligha, mivel monoton egyhangúságba fulladnak a munkák, nem kiemelkednek a hétköznapi valóságból, hanem inkább annak rutinszerûségét erõsítik).
15 órától ismét a kocsmában. Elõ-adódások az ingerküszöb poétikai destrukcióját megkísértve (Kovács Benedek, TGNOISE és Tóth Pál)), a létminimum sztenderdrõl szóló lényeges és lényegtelen elemek felrajzolásával (mindegy, hogy szombat avagy vasárnap az a bizonyos nap - igazíthatnánk ki St.Auby-t), az élettörténet átpoetizálásával, a mindennapi élet felfilozófiásításával (Mészáros Ottó, Elek is). Majd Joyce "kiegészítõ-arcát" megjelenítõ verseskötetének bemutatója (Deák László, Kappanyos András - Orpheusz Kiadó).
És a nap végéhez közeledve számítógépes installáció a Szimfoni Cafe-ban (Kapitány András), a Más Színpad elõadása a MMIK-ban, kiállítás és "nagyonhardrock" koncert az Iseumban (Strong Deformity), majd a Leopold Bloom társasága a "gödörben" (helyi vendéglátóipari egység) zárja érzéki örömökkel a napot.
A tudósítást ezennel lezártnak tekintem, megemlékezve 1999. június 30-án az ezévi Bloomsday-rõl, várva a következményeket, és szabálysértõ módon egy újabb napot (Bloom-ot) remélve.
Bohár András
VISSZA AZ ELFOGADOTT ÍRÁSOKHOZ