Kisvárosi hõseink
Dangerous
Színes magyar rövidfilm (1998).
Rendezõ és vágó: Komenczi Norbert. Operatõr: Miklauzic Márton. Fõszereplõ: Sármány Zsolt.
Béta video, 23 perc.
Az 1998-as Open Film Fesztivál (1998. szept. 17-20.) dokumentumfilm kategóriájának gyõztese
(Best OFF-díj).
"Anyabaszó Sári D. vagyok" -- mutatkozik be a fõszereplõ, és a Dangerous mindvégig megõrzi ezt a -- mondjuk így -- erõteljes hangütést. Komenczi Norbert húsz-huszonöt perces filmje ennek ellenére elsõsorban mégsem tabukat kíván döntögetni, a gyöngyösi Sári D. figurája ugyanis magában hordozza azt az ellentmondást, amelytõl ez a portré már alapértelmezésben is több lesz bármilyen fõvárosi rapper történeténél. A kisvárosi genszterrapper fogalma önmagában paradox, hiszen egy eredendõen nagy-, sõt, világvárosi mûfajról van szó. A Gyöngyös mezõvárosi jellegû utcácskáin vörösboros kóla után kajtató srácok látványával furcsa kontrasztot alkot együttesük, a Dangerous nem túl cizellált, ám annál vehemensebb szövegekre épülõ rapzenéje. Próbáljuk meg elképzelni Gangsta Zolee-t a nyolckerület nélkül: nem biztos, hogy sikerül. A Dangerous tehát elsõ körben tragikomikus, a kép egyszerre hõsies és megmosolyogtató. A gyöngyösi rappernek jóval több az esélye nevetséges epigonná válni, mint nagyvárosi kollégáinak, hiszen már az a közeg is hiányzik, amelyben autentikus módon rosszul érezhetné magát, létezõ szubkultúra nélkül kell szubkulturális életet élnie, a "haver, az élet kemény" tézisének ismételgetése pedig egy ponton túl nem biztos, hogy feltétlenül friss és inspiratív témának bizonyul.
Keresztesi József
Ezt az elsõ kört egy második tágítja ki és teszi igazán izgalmassá, maga Sári figurája, akinek nem egyszerûen a gengszter-lét a differentia specificája: ez csupán a portré alapszólamát adja, hõsünk azonban ennél jóval nehezebben skatulyázható egyéniség. Kezdõ futballedzõ, kocsmai politikus, mániákus beszédkényszerrel, önromboló életvitellel és radikális, baloldali színezetû társadalomkritikai nézetekkel. A kocsmai beszélgetésekbõl kinövõ monológok egy idõ után ráébresztik a nézõt, hogy valójában nem egy rapperrõl szól a film, hanem Sáriról, aki mellesleg rapper is. Ez a "mellesleg" egyébként önmagában véve sem kevés: a film jelentõs részét a klipszerû betétek töltik ki, és a Sári-szövegek monomániás nyerseségébõl idõnként ragyogó, abszurd humorú sorok bukkannak elõ ( "A temetõben, bazdmeg, mindenki szomorú..." ).
A téma tehát az utcán hevert, nem egyszer a szó szoros értelmében. A rendezõ választása eddig a pontig részben szerencse dolga is, saját városából, személyesen ismeri Sárit. Az a döntése viszont bátorságát dicséri, hogy nem hagyományos dokumentumfilmet készített. A Dangerous portréfilm, dokumentum- és játékfilmes jelenetekbõl összeállítva. Komenczi Norbert és az operatõr Miklauzic Márton ötletesen használták ki a rendelkezésre álló (egyébként nem túl gazdag) technikai lehetõségeket: az áttûnések ritmusa, a megkomponált beállítások és a képi poénok finoman ellensúlyozzák az aláfestõ Sári-monológokat, illetve Dangerous-zenét. A klipjelenetek kifejezetten igényesek, eszköztelenségükben is hatásos low budget betétek. Az elõre megírt párbeszédek vagy beszólások amatõr merevsége szintén jól veszi ki magát: a keresettség/tervezettség és a spontaneitás rétegesen egymásra épül, a kliprészletekkel keveredve, és így esetenként teljesen eltûnik a film dokumentumjellege, ami kellemes bizonytalanságban tartja a figyelmünket.
Említést kell tenni a Dangerous brutális humoráról is. Az italdiszkont eladójának monológja, mely során részletesen elmeséli, hogyan kell szakszerû módon vadászt (vörösboros kólát) készíteni, vagy a gyöngyösi hajléktalan beszámolója a városról, a "Mátra gyöngyszemérõl", és annak derék, vallásos lakosairól, a film legsikerültebb jelenetei közé tartozik. Ugyanakkor ezeknél jóval keményebb poénok és szövegek is találhatók a filmben (ez utóbbiak szinte folyamatosan), olyannyira, hogy a Dangerous-t nem csupán a film elkészítését támogató Gyöngyösi Városi Televízió nem mutatta be, de a Magyar Televízió kettes csatornáján készült beszélgetéshez sem találtak megfelelõ, hanggal bemutatható vágóképeket a filmbõl. Ennek az oka valószínûleg nem csupán a gengszterrap eredendõ durvasága, hanem az is, hogy a rendezõ szívesen játszik rá erre a hangnemre.
A film legnagyobb erénye, hogy az extrém témát rendkívül tudatosan közelíti meg, semmit nem bíz a véletlenre, aprólékos mûgonddal tervezi meg a beállításokat és a dramaturgiát. Ezzel a gesztussal természetesen túllép a dokumentálás keretein, ugyanakkor a játékfilmen innen marad: sikerül egyensúlyt teremtenie a két mûfaj között. Mindezt elsõsorban a meglepõen magabiztos és expresszív vágási technika teszi élõvé. Néha talán úgy tûnik, mintha túlságosan is a meghökkentõ, zsigeri hatásokra törekedne, s ennek érdekében nem riad vissza bizonyos hatáselemek klisészerû alkalmazásától sem (döglött macska az útszélen, a fõszereplõ álombeli halála), ugyanakkor ezek az elemek egy pillanatra sem válnak zavaróvá, a film lendületét nem képesek megakasztani.
A Dangerous igényesen elkészített, átgondolt, friss és provokatív hangvételû mû. Érdemes volna tehát megnézni, ha lenne hol: csak remélhetjük, hogy erre -- a házi vetítéseken túl -- elõbb-utóbb alkalom nyílik szervezett keretek között is.
VISSZA AZ ELFOGADOTT ÍRÁSOKHOZ