INERS®
the power

Lakner Antal kiállítása a Stúdió Galériában
1998. június 2 - június 27.

Lakner Antal elhagyva gyûjtõ, feltáró, értelmezõ [Pápagyûjtemény, Irányjelek, Emmentáli Expedíció -1993; Bartók Travel -1994; Ugar-1997¹ ] és restaurátor szerepét [Kiscelli templom-1995], ezúttal feltalálóként, designerként lép elénk. Nem elõször mutatkozik kreátorként: volt mérnök, aki az isztambuli interkontinentális metrót tervezte (1997) és növénynemesítõ, aki feltalálta a láthatatlan szobanövényt (1998).

E három legutóbbi munkája azt jelzi, hogy új alkotói korszakba lépett, mely egyben az énfejlõdés érett periódusába jutásnak feleltethetõ meg, avagy annak parafrázisa egyúttal.

Az alkotói módszer, a megjelenés minõsége viszont nem változott; a tervek és tárgyak ugyanolyan alapossággal készültek, mint amilyen gondos gyûjtõt, tudós kutatót, profi kivitelezõt mutattak korábbi munkái; a hatás legelsõ - de nem legfõbb - eleme ezúttal is a humor. A mûvész munkájának nagy része (az ötlet, az idea megszületését feltételezve) tervezésbõl, fontolgatásból és szervezésbõl áll; a kivitelezést szakemberekre és gépekre hagyja. A mû kigondolójára "csak" a benne megtestesült gondolkodásmód utal.

Lakner Antal kondi-gépek bemutatótermévé alakította a Stúdió Galériát. A termékbemutató minden kellékével, velejárójával együtt profi: a logó, a grafikai tervezés csakúgy mint maguk az elkészített prototípusok és mûleírások. A kondicionáló szerek hatékonyságát grafikon szemlélteti; szükségességüket igazolandó, a munkavégzésrõl és a fáradás összefüggéseirõl végzett tudományos kutatás rövid összefoglalása is megtalálható. A különleges, sõt inkább meglehetõsen furcsa, újszerû kondigépek közül kettõnek a terve van kiállítva, a másik kétfajta pedig készen áll - ki lehet próbálni.

Ebben a fitness centerben nem az evezést vagy biciklizést lehet imitálni, hanem az úri sportoknak korántsem nevezhetõ szobafestést, talicskázást, lapátolást. Kitûnõ kondigépek ezek is: fejlesztik izomzatunkat, karcsúsítják alakunkat és kiizzasztatják méreganyagainkat, akárcsak a többi. A negyedikféle "kilóg a sorból", hiszen a modell-tevékenység - a számítógépes munkával járó
egérmozgatás - nem igényel fizikai munkát.

Lakner Antal három testedzõ szere a szokványos mûködési elv szerint végezteti velünk mozdulatainkat; vagyis úgy használjuk bizonyos izmainkat, mint az utánzott cselekvéseknél; vagyis ezek a gépek a lapátoláskor, talicskázáskor, falfestéskor mozgatott izomcsoportjainkat erõsítik. Hogy ezideig még senki nem konstruált hasonlókat, annak feltehetõen az lehet az oka, hogy ezek az imitált tevékenységek a fitness-rajongók körében talán nem olyan népszerûek. Azzal az erõvel, ahogy a Lakner Antal-féle konditerembe (vagy bármelyik másikba) járnánk, végezhetnénk akár hasznos munkát is, mellesleg fizikumunkat is karbantartanánk, és még fizetnünk sem kellene érte.


A három kondigépnél alkalmazott mûködési logika megbicsaklik az "Egérpadnál". A testedzõvé változtatott egér reprezentálja a gondolkodási energia fizikai energiává való transzformálását. A kiforgatás sem értendõ szimplán, minthogy a munkavégzés maga sehogy sem látható; nem érzékelhetõ sem minõsége, sem jellege, sem az erõfeszítés mértéke, és (a tudomány mai állása szerint) semmiképpen nem átalakítható. Csak a végtermék minõsége sejteti a munkavégzõ kapacitását. Jóllehet mindegyik tárgy a humorával érint meg, ám pont ez a nonszensz irányítja figyelmünket a munka, a test, az erõ és az ember viszonyára, azaz azokra a problémákra, amelyek szintén az emberi létezés alapkérdésének mátrixát alkotják; és teszi hatékonnyá az élményt, a filozófiát mûalkotássá.



A MUNKA

Átkozott legyen a föld temiattad, fáradságos munkával élj belõle életednek minden napjaiban.
Értéket csak munka hoz létre.
A munka megteremti azt a hatalmat, amely szembehelyezkedik az emberrel és fölébe kerekedik.
Aki nem akar dolgozni, ne is egyék.
Szõlõket plántálnak és isszák azok borát, és kerteket csinálnak és eszik azok gyümölcsét.

Az Ószövetség szerint a munka eredendõen pozitív megítélésû, hiszen nem jelenthetett mást, mint alkotást, Isten mûvének folytatását. Igaz, nem tudjuk, hogy ez miféle lehetett, mert ha volt is teste õseinknek, az nem volt sem romlandó, sem mulandó; ha pedig nem volt testük, akkor munkájuk merõben szellemi természetû lehetett. Ám a bûnbeesés következményeként az ember halandóvá vált, illetve halandó testet kapott; s a munka keserves büntetéssé vált. A testbe költözött lélek ezentúl a testet lakhelyének tekintheti vagy eszközének, melyen keresztül megnyilvánul. A test táplálása és védelmezése mindenképp szükséges, hovatovább ki kell elégíteni kívánságait, nehogy a lélek ellen forduljon. A táplálás forrása pedig a munka. Mely csak részben jelenti a számára való javak megteremtését, egyúttal kielégítõ cselekvéslánc is.

Egy sor cselekvés - így a munka, a sport és a tánc - leírható a létért való küzdelemmel is, vagy arra visszavezethetõ; és magyarázható az ember természeti lényként való tételezésével és az állatvilágból történõ származtatásával. A futás például (és rokonai, mint az úszás, lovaglás, autóversenyzés; ezekben a sebesség az egyedüli mérték) eredetileg a menekülés vagy üldözés eszköze volt. A célbalövés, vadászat és birkózás elõdeinek célja az élelemszerzés, a különbözõ ellenséggel vagy ellenféllel való küzdelem volt. A sikeres megmenekülés, az állat elejtése vagy az ellenség legyõzése, az úszóverseny vagy a teniszmérkõzés lejátszása az élõ szervezetben hasonló anyagcsere-folyamatokat, kémiai és fizikai változássorokat idéz elõ a figyelmi állapottól a különbözõ késztetési szinteken át a nyugvópontig. Ezek testi, idegi, szellemi változásokként egyaránt értelmezhetõk.

Mindegyik álláspont szerint létezik egy eredeti, ideális állapot, amikor a munka vagy az eredeti cselekvés olyan, amit az ember teljes egészével és minden részével végez: kezével, szívével, eszével. A feszültséget oldódás követi az "eredeti cselekvésben", és öröm fakad belõle; nem csak a siker, hanem a cselekvés élménye miatt is, és mindez egyben az istenek kedvére való.

Bárhonnan is származunk, és legyen a munka akár büntetés, átok, erkölcsi kötelesség vagy ember-voltunk záloga; annak testi része (a fizikai munka) hozzátartozik az emberhez (a test fenntartásához nélkülözhetetlen) akár azért, hogy többet élvezzük a test örömeit, vagy azért, hogy lelkünk erõsebb eszközhöz jusson. (Az errõl szóló elképzelések között kivételt talán csak azok a szélsõséges mozgalmak képeznek, amelyek szerint a test a lélek börtöne, cél tehát a lélek mielõbbi kiszabadítása a test elsorvasztásával. A testet kielégítetlenül kell hagyni, és semmi olyat nem szabad tenni, ami azt nagyobbá, erõsebbé, ellenállóbbá teszi, tehát a lehetõ legkevesebbet szabad mozogni, minden idõt, imádkozással és elmélkedéssel kell tölteni.) A mai képletben a munka hasznos tevékenység, mely magunknak pénzt (és dicsõséget), mások számára pedig javakat szerez. Akár úgy véljük, hogy felszabadultunk a (fizikai) munka kényszere alól, akár úgy, hogy elidegenedtünk tevékenységünk eredményétõl, vagy hogy elszakadtunk az ideális cselekvéstõl; mindenképpen meghasonlottságot érzékelünk, melyben a test és lélek kettévált, eredeti egységük megbomlott; tudatlan, bûnös és beteg állapotba kerültünk. A válság évezredek óta tart, s az egység helyreállításán való fáradozás helyett, melyet szervezetünk követel, pótcselekvéshez folyamodunk; hogy lelkünk tokja el ne sápadjon, és erõsnek, szépnek mutatkozzék.


A TEST SZÉPSÉGE

"Hermann Nitsch hájas, szõrös testét szebbnek - mert igazabbnak - látom, mint bármelyik aerobic és jogging (fit and fun) által testetlenné varázsolt Playboy-girl fiktív testét, amely már nem is egyedi test, hanem megtestesült corps social, amely mindarról, ami testét élteti, nem vesz tudomást, s egy kollektív téveszme áldozataként hever az ágyon - a mindenestül intézményesített és elõre beprogramozott érzékelésnek kínálva fel bájait." (Földényi F. László: A testet felszabadító bécsi akcionizmus/ Válasz Radnóti Sándornak. in: A tágra nyílt szem. Pécs. 1995. 215.o.)

Külsõ formák alapján tájékozódunk elsõdlegesen még ma is. A biztonságot sugárzó erõs test továbbörökítése célszerû, mivel a fajfennmaradás jó esélyeit sugallja, és ezért vonzó szexuálisan is. Érdemes tehát azt fejleszteni akkor is, ha már nem kell bölényre vadászni.

Amint azt sok (vagy kevés) sportoló bizonyítja, teljesítményük nem csupán a test tudása, de szellemi összpontosítás, kifinomult agymunka, hit stb. kérdése is lehet. Testedzés tekintetében négy nagy korszakra osztható a történelem: az õskorra, amikor senki nem sportolt, vagy ami ugyanaz: mindenki sportolt, és minden sport is volt; az ókorra, amikor a fizikai munka, a semmittevés és a szellemi munka differenciálódott, és ez ettõl kezdve lényegében mit sem változott. Ekkor kristályosodtak ki azok a tevékenységek, amiket ma sportoknak nevezünk (ezek annyira tekinthetõk sportoknak, amennyire az újkori mûvészet-fogalom érvényes ó- és középkori elõdeire) a "sportoló" - atléta, lovag vagy labdajátékos - már "csak a játékért" ûzi tevékenységét, az azonban nem fizikai teljesítményként mérõdik: szent rítus része, a megistenülés lehetõségét rejtheti. A harmadik a sportkor. Ekkor a sportoló már nagyon hasonlít a mai típusra, de tevékenysége még tartalmaz önmagán túlmutató vonásokat (dicsõség egy közösség számára: hazának, csapatnak, vagy csak saját magának, a test fölött aratott gyõzelem, társadalmi felemelkedés, stb.), a versenyek még legtöbbször a szabad ég alatt folynak, nem sok eszközt igényelnek (illetve az eszközök sportot szolgáló eszközök maradnak). Ekkor jelennek meg az amatõrök, akik mondjuk a jól végzett hivatali munka után kirándulnak, úsznak, eveznek, hogy élvezzék a levegõt, napfényt és a természetet, s hogy jó egészségnek örvendjenek. Ezzel együtt válik végérvényesen nyilvánvalóvá és tömegméretûvé a társadalmi munkamegosztásból következõ, vagy annak melléktermékeként jelentkezõ testi-lelki meghasonlottságunk. A negyedik a fitnesskor, amelyben a profi sportoló csak látszólag a test ördögének rabja, nem a fizikumában ragadt le, hanem egyes-egyedül a pénztermelõ- és szórakoztatóipar része. Tehát nem õ lesz korszakunk névadója. (A tevékenység a legritkább esetben folyik a szabadban; sportcsarnokok, sportszerek és mezek végeláthatalan gazdagsága öleli körbe, védi a sportteljesítményt, és csikarja ki a legnagyobb izmot, legsebesebb lábat stb.) Az eredeti amatõr eltûnik, a sportpályáról kiszorítja az üzlet, de bokros teendõi sem engedik tovább az amatõr sportolást. Néhányuk profivá válik, többségük pedig magányos testedzõvé alakul, akinek célja tisztán a testre irányul; nem tópartra vagy a hegyekbe, hanem fitness-centerbe jár (gazdaságos idõkihasználás), nem kavicsos vagy sáros úton koptatja-koszolja cipõjét, hanem elegáns futógépen edzi formásra alakját. Márcsak nem is az élvezetre, szórakozásra vagy egészségre utazik (szép táj, kellemes társaság, friss levegõ), hanem profi módon, minden sallangtól megszabadulva koncentrál a testi szépség és izomerõ fejlesztésére. Korszakunk vívmányaként megvalósult a kizárólag a testért végzett munka. Az aerobic, a súlyemelgetés és megannyi tornafajta nemcsak, hogy munkapótlék, s mint ilyen teljességgel haszontalan; ráadásul mint szórakozáspótlék is silány, mivel nélkülözi az élvezetet. (Leszámítva a funkcióörömöt, mely egyébként a csecsemõkori fejlõdésben igen fontos szerepet tölt be.)

Lakner kondigépei egyszerûen ezt teszik nyilvánvalóvá. Az az apró különbség, egyetlen, ártatlannak látszó továbblépés a mozgás eredeti értelméhez csatol vissza, s ezáltal a remek izomfejlesztõ eszközök bûntudatkeltõ masinákká válnak (t.i. nem a proletárok járnak kondi-termekbe, de nem is a munkanélküliek). Egyébként nem arról van szó, hogy ne éreznék milliók a teljesség valamiféle megbomlását. Az egység visszavágyása fejezõdik ki a teljesség ígéretével kecsegtetõ "keleti sportok" népszerûségében. Beavatás helyett azonban a nyugati kultúra asszimilálja és sporttá alacsonyítja a jógát csakúgy, mint az íjazást és az összes többit.


A TEST EREJE

a lélek kész, de a test erõtlen

A másik kulcsfogalom az erõ. Csakhogy számtalan formája és megnyilatkozása közül melyikrõl van itt szó? A lelki-, az alkotó-, vagy az akaraterõrõl, a szellem erejérõl és a fizikai erõrõl? Mindarról, ami valaminek a megvalósításához vagy fenntartásához szükséges? Az ember természetesen törekszik arra, hogy erõs legyen, hogy vágyát teljesítse, akaratát végrehajtsa, hogy ellenségeit legyõzze, a gonosz ösztönt megzabolázza. A vallásos ember tudja, hogy Istennel erõ költözik belé; s hogy nélküle tehetetlenség, gyöngeség s gonosz hatalmak vesznek erõt rajta. A fitness centerben növelendõ erõ azonban (mint láttuk) semmire, illetve semmi másra nem alkalmas, mint mutogatásra. A fitness kontextusban értelmezett, dagadó izmokká lefokozott erõ a hiábavalóság metaforájaként szorosan kapcsolódik a testi szépséghez.

Vajon, ha Lakner Antal az erõgyakorlás terepét modellezte vagy parafrazeálta, illik-e hozzá ez a név: INERS, mely latinul annyit tesz, mint 1. ügyetlen, együgyû 2. tétlen, hanyag, lusta, rest, tunya, lomha.... A kiállítás alcíme: "passzív munkaeszközök" egyértelmûen utal arra, hogy itt munkavégzés szempontjából semmi nem történik. A termék neve alatt ellenben "the power" felirat szerepel reklám gyanánt. Ez az ellentmondás azonban látszólagos: az az aktivitás, ami a kiállított eszközökkel mûvelhetõ, pusztán látszat, csalás és önbecsapás; nem mozdul semmi, minden marad együgyû, lomha és tunya; és ezt az állagot tartja fenn óriási erõbefektetés árán a conditio-terem.

Tatai Erzsébet - bartok32@c3.hu


VISSZA AZ ELFOGADOTT ÍRÁSOKHOZ