Barabás Miklós. Afestészeti távlatról. (részlet) Végre egy ellenvetést a távlattan ellen nem hagyhatokszó nélkül, melynek ha nem lehet is mindenkövetelését kielégítni, de szónélkül hagyni nagy hiba lenne. Ez a két szemmel egyszerre látás. Prof. Wheatstone 1838-ban értekezett errôl, és aztállította, hogy a két szemsugár mindentárgyra mentében, a képet két ponton szúrjaát, melynél fogva minden tárgynak két képe,két körrajza van minden síkon, és ígykét körrajzot (contour) kell festeni. Erre James Hall feleletének (Art Journal 1852-ik évi, 89. lap.)tartalma röviden a következôkben öszpontosúl: Hogyámbár a távlattan szabályai határozottviszonyokra nézve épen oly bebizonyíthatók, mintEuklidesnek bármelyik problémája, mégis kéthiányt rejtnek magokban: elôször, hogy egy szemreszámítvák, és másodszor, hogy kisebbre adnakmindent mint a természet mértani mértéke. Prof.Wheatstone eszméjére azt jegyzi meg, hogy két körrajzinkább a tükrözésre, és ott is inkább avastag üveg két síkja által okozott kétkörrajzra emlékeztetne. A két szem látsugara mindenegyes ponton öszpontosítható lévén, egysíkon lévô két körrajz mindenikétkülön tisztán látná a képen a kétszem. Hivatkozik arra, hogy a nagy mesterek érzés utánhasználták a két szemmel látás fôbberedményét, t. i. azt ajánlja, hogy a fôbbtárgyat kell, mint a melyre a két látsugártisztalátási pontjai összekeznek, tisztán éshatározottan festeni. Joshua Reynoldsra hivatkozik, ki aztállította, hogy csak a fejet kell tiszta látásbanfesteni, a többi részét az alaknak olyszerûleg mint ahogy azok a fejet nézô szem elôtt féligelmosódva látszanak. Landseernek, ki ezt magánakmegmagyaráztatni kérte, egy kérdéssel felelt, t. i.hogy mikép néznek ki a háttérbeli tárgyak,ha rájok nem nézünk? Továbbá azt hiszi Hall,hogy a nagy mûvészek, kik azt használták,különösen a mellékes tárgyakalárendelése végett és csak érzés sösztön után, nem pedig a két látsugártekintetbe vétele elvébôl tették. Ez meglehet; láttam olyakat, kik ezt legkevésbbé sem,és másokat, kik ezt nagyon is számba vették. P. o.Poussin Miklós sajátkezûleg festett arczképéna háttérbeni egyenes vonalokat épen a fejkörrajzáig vivé, ellenkezôleg Laurence Lady Gowerarczképén a fejmögötti oszlop talapzatátattól fél fej távolságra elmosódvafesté, mi által a fej igen szép emelkedettségetnyert. Tehát mivel némelyek nagyon tiszta, mások nagyonelmosott körrajzot festettek, hihetô, hogy csak azérzés volt irányadójok, de az áll, hogy nemWheatstone, sem Hall az elsôk, kik e gondolatra jöttek, mertLeonardo Da Vinci (Trattato della pittura. Roma 1817. a 82. lapon)munkájában ezen czím alatt : Perchè la pittura nonpuò mai parere spiccata come le cose naturali*), ha nem is ugyanazonszavakkal, ugyanazt bizonyítja a mit James Hall az 1852-beli Art Journal89. lapján, hogy a két szemnek egymástólikét és fél hüvelyk távolságalevén, az egy hüvelyk szélességû test akét szem elôtt két helyet foglal el, azaz, semmi helyet nemtakar el az ûrben mind a két szem elôl. Ezen tényszoros következtetése oda vezetne, hogy a két szembenikét képet, két olyan elkülönözöttlapra kellene vinni, mit a stereoskop**, hogy egyik szemmel ne lássa amásik szem képét az ember, de ez egy képnélnem lehetséges. Itt én is csak azt mondhatom, mint Du Fresnoy : "cum nequeant quae suntpulcherrima dici" azaz tökéletes szabályt adni nem lehet, deazért a tiszta és határozott tényekbôl,legalább a helyes következtetéssel tett axiomákatkell nem csak az érzés után kezelni, hanem azérzés irányadóját is meghatározni. * Miért nem látszanak a festett tárgyak annyirakiemelkedetteknek mint a természetben. ** A streoskopoknál a két képfölvetelénél a jó szándéktúlviszen némelyeket a helyes korláton, és nem csakkét és fél hüvelyk, hanem két lábtávolságot is vévén fel, ebbôl azonhelytelenség áll elô, hogy egy ember alak sem foglal eltömött állást az ürben, és ígyátlátszókká, s az ürben a két szemelôtt ingó alakokká válnak. Ebbôlmagyarázható sokaknak, különösen nôknek azonpanasza, hogy ha sokáig néznek streoskopra, tengeribetegséget kapnak. Barabás Miklós: A festészeti távlatról.Magyar Akadémiai Értesítô 1859-rôl. (III.kötet Pest, Emich G. 1860. 116-150. 1ap). Még egy részlet a130. lapról: A panorámát is, ha mindjárt egész körrekiterjesztetnék is a látás, helyesebb a körtrészekre osztva rajzolni, legföljebb 45 fokú húrokra,s ezen húrokon álló egyenes síkokra, mint megannyikülön álló képre: mindent mint egyenesvonalú távlatot, (nálam is ilyenformánkívántatott egy panoráma-készíttetôáltal 8 kép, de nem tudván a díjban megegyezni, nemjött létre, természetes, hogy ezek 8 üvegennézve körül egymáshoz 45 foknyielhajlásbanlettek volna felállítva.)