A telefon közismert, nemzetközileg használt jelentkező szava a "halló". Használata nálunk a budapesti távbeszélőhálózat létesítése /1882/ óta fennál. Az előfizető csengetésére a központ "halló" szóval jelentkezett. A közönség használatára kiadott "Tudnivalók" közül már 1890, 1893, 1897 és 1904 évi szabályozta a "halló" szócska mikénti használatát. A hivott a felhiváskor "halló, ki beszél" kifejezéssel jelentkezik be, mire a hivó "halló itt X. Y. vagy 16-36 szám" szavakkal válaszol, majd erre a hivott mutatkozik be hasonlókép.
A "halló" szócska keletkezésére, származására vonatkozólag nagyon ellentétes vélemények alakultak ki:
A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadásában megjelenő "Magyar nyelv" című folyóirat 1942 évidecember havi 5. száma foglalkozik a szócska jelentésével. Megállapítása szerint az ófelnémet "halon" szóból származik a halló szócska, amellyel a tulsó parton lévő révészt hívták, később vadászati műszó, majd általános hívó szó lett belőle. Jelentése kiáltással követni valakit, valakire rákiáltani. Francia formája: "halloo". Angol: "Halló /hé'lou/" jelentése: 1. hé!, halló! 2. hallózik, kiáltozik, odakiállt valakinek.
Az 1940-es évek elején egy mozgalom indult nálunk, amelynek célja az volt, hogy a közhasználatban lévő idegen szavakat kiküszöbölje. Ennek keretében merült fel a "halló" szócskának a megmagyarosítása. Az ujságok buzgó olvasói külömböző magyar szavakat ajánlottak helyette, mig valaki ki nem mutatta, hogy a halló szócska tulajdonkép magyar származású.
Kéméndi Szalay Miklós a Magyar Nemzet 1941. évi szeptember24. -iki számában azt fejtegette, hogy Puskás Tivadar, aki Edison munkatársa volt, a távbeszélőközpont megtervezésekor használta először -Amerikában- ezt a szót és vele nagy találmányával kapcsolatban magyar szót akart megörökíteni.
Dr. Csatkai Endre a "Magyar Nyelv" cimű folyóiratban /1951 évi 1. szám./ közölt cikkében megállapítja, hogy a "halló" szó magyar indulatszó és azt mint hívó szócskát a régi magyar irodalomban is megtaláljuk. Igy Arany János is használja a szót a legkorábbi művében, az "Elveszett alkotmány" -ban, az első ének 27. szakaszában, amikor Rák Bendét a barátai keresika viharban és hivogatják:
"Hallik a " Bende jer erre, ne arra, elő ide" szózat,
A "halló!, a hahó"! meg ördög tudja mifélék."
Arany János ezt a müvét 1845 év körül irta, amikor még híre sem volt a telefonnak. Puskás Tivadar tehát egy régóta ismert magyar hívó szót illesztett bele a közhasználatba.
Egyébként a"halló" szónak mint hívó szónak a használata "hallja-?!" jelentéssel a nyelvünkben gyakorlatilag ma is megvan.
Mûszaki magyarázat szerint különös jelensége a telefonnak az, hogy amély hangokat jobban átveszi, mint a magasakat. Ezért alkalmas a telefon használatában hívó és jelentkező szónak a csupa mélyhangzású hangból álló "halló" szócska, amelyet a telefon igen jól vissza tud adni.