ÖT PERC JÖVÕ, Jövõszeminárium, 1993 tavasz
A jövõ eszkalálódik.

Míg a jövõszeminárium 1992 õszén szelíd gyûjtögetést jelentett, melynek eredményeként egy nyilvános kiállítással demonstráltuk e munkát, addig mára nyilvánvalóvá vált, hogy e tettel saját elhatározásunk önmagát új minõségû feladattá formálta át. Így szükséges a következõk megállapítása:

Hogyan látja a jövõt a
fizikus (kozmikus jövõ)
történész (lokális jövõ)
pártpolitikus (provinciális jövõ)
filozófus (eszmei jövõ)
futurológus (szakmai jövõ)
mûvész (mûvészi jövõ)
teológus (megváltó jövõ)
nyelvész (grammatikai jövõ)
szociológus (egzisztenciális jövõ)
vállalkozó (profitjövõ)
sportoló (csúcs-jövõ)
gyermek (növekvõ jövõ)
szülõ (múló jövõ)
jósnõ (látható jövõ)
meteorológus (jövõ idõ)
archeológus (múltbeli jövõ)
háziasszony (havi jövõ)
mérnök (tervezhetõ jövõ)
táncosnõ (koreografikus jövõ), stb.

Meg kell õket kérdezni és a válaszokat rögzíteni, majd (müvészi eszközökkel) elemezni. Az elemzés egyetlen korlátja - a témából adódóan - idõbeli: öt perc alá kell sûríteni mindazt, ami - egy adott szempontból - mondható. Ezen öt percek azután bármikor - öt perc szabad adásidõ esetén, mintegy jolly-jokerként - adásba kerülhetnek, mivel a jövõ mindig aktuális.


ÖT PERC JÖVÕ (mûsorterv az FMS számára)

A mûsor ötlete részben az INTERMEDIA Jövõszeminárium munkáiból, részben a televízió médiumának különösségébõl, részben pedig a mai (magyarországi- és világ-helyzet) sajátosságaiból származik. Utóbbi ugyanis gyanúsan jövõorientált: ritkán hallatszik és olvasható ennyiszer eladható szempontként a jövõre való hivatkozás, a jövõ-orientáció mint mostanában, a második milleneum felé közeledve, más fogalmazásban: a rendszerváltás idején. A megelõzõ (a tévé) olyan különös médium, mely ugyan szinte állandóan, folyamatosan (sõt önmaga alternatíváját képezve is) ad, sugároz, mégis állandóan küzd a - minél rövidebb - mûsoridõért és -vel, miközben a saját maga által teremtett mûsorhézagokat igen drágán képes kiárúsítani s ebbõl jelentõs bevételhez jutni. A reklámok - melyek betöltik az "üres" idõt - képesek számban és hosszban növekedni (akár külön mûfajt és csatornát teremteni: lásd videó-clip és Music Tv.), a többi mûsor rovására is.E helyzetet felismerve választottuk meg a tervezett munkák formáját mely persze a témával is összefügg: az 5 perc idõtartamot (gyors jövõ), mely így, emiatt is bármikor adásképessé teszi az elkészülõ munkákat 5 perc "üres " idõ esetén (másfelõl: a jövõ mindig, tehát bármikor aktuális).

Az egyes ötpercesekben a közös, hogy mindegyik más-más szempontból vizsgálja vagy közelíti meg a jövõ fogalmát (tehát nem csak a jövendõt, mint idõdimenziót, de azt is, hogyan használják ezt egyes, egymástól eltérõ szakmák, tudományágak, hétköznapi emberek, miként kerûl elõ egyes életszakaszokban vagy létszinteken.) A különbségek, a sokféleség miatt e "jövõ" úgy konkretizálódik, hogy az egyes, speciális artikulációk révén a nézõ személyes jövõképét teszi új szempontokkal gazdagabbá (a jövõ mint probléma).

Az egyes részek hallgatói választások és döntések nyomán készülnek: a hallgatók maguk választhatják meg a szakterületet vagy a szempontot, ahol vagy ahonnan a jövõformát vizsgálják, s ez valamint egyéni alkotói stílusuk határozza meg a feldolgozás hogyanját.