A Magyar Képzõmûvészeti Fõiskola INTERMEDIA Tanszék JÖVÕSZEMINÁRIUMÁNAK kollektiv PÁLYÁZATI TERVE a Világkiállítási Programiroda által az 1996. évi EXPO kabalafigurájának tervezésére kiírt nyilvános pályázat felhívása alapján


A pályázat tartalma: Eredeti, 1:1 arányú mûtárgy (kabalafigura) valamint magyarázó-értelmezõ, a felhasználhatóságot szemléltetõ mellékletek. A figura megnevezése: MÉZESKALÁCSHUSZÁR Mûfaja: Ready-made Anyag, technika: mézeskalács, celofán csomagolás

LEÍRÁS

Elgondolásunk szorosan kötõdik a tervezett világkiállítás központi témájának, a kommunikációnak emblematikus, ugyanakkor a regionális szineket is felmutatni képes megragadásához. A kommunikáció mindig határkérdés: valahonnan valahová eljutni, üzenetet eljuttatni, kapcsolatot keresni és találni olykor egymástól távoli helyek, dolgok, emberek, diszciplinák, ideológiák, korok, szokások között. Ha ez megtörténik, megjelenik a megosztott, mert közössé vált tér (ez a latin communicatio eredeti jelentése), s ez a communio (egyszerre "megerõsítés" és "közösség") alapja.

A MÉZESKALÁCSHUSZÁR olyan különös tárgy, mû, jelentéshordozó, mely épp azon a határon áll, melyen úgy e fent leírt tárgykör, mint a tárgyalás majdani helyszine, kontextusa (contextus lat."összeszõ") talán mindennél pontosabban érzékelhetõ. Olyan figuráról van szó, melynek szerzõje nem ismert (ebben a népmûvészeti és tömegkulturális termékekhez egyaránt hasonlít), vagyis nincs archetípus csak típus (tipikus). Ezt ugyanakkor (ennek konkrét egyedi megjelenési formáját) a kiválasztás, rámutatás, kontextusból kiemelés, új kontextsba ágyazás jól ismert - ready-made - mûvészi-autorizációs gesztusa által egyértelmûen mûvé avattuk, de pontosan azzal a céllal, hogy újra popularizálódjon (népszerûvé váljon), logo-kulturális technikák által terjedjen el.

Így áll e kabala egyszerre a népmûvészet és giccs, a "grand art" és az alkalmazott (applied art) határán. S éppígyléte más kultúrális szemüvegen át is hasonló határokon álló, vagyis hiperkommunikatív helyzetet mutat: egyszerre étel és dísztárgy, turisztikai kulcs-szuvenír (igy utal az EXPO- turizmusra is: a forgalmazók szerint leginkább külföldrõl jött túristák vásárolják) és tradícionális "vásárfia" (v.ö.:"Mit hoztál a vásárból? - Mézesbáb árnyékát."; v.ö. Kossuth-nóta). A közlekedés (több nyelven: communicatio) sokáig egyetlen gyors módját, a lovaglást mutatja, ám egyoldalúan: álló helyzetben valamint "üres" hátlappal (ebbõl persze kimozdítható: pl. animáció, vagyis "lelkesítés", vagy életnagyságú, mozgó figura). Egyszerre történelmi (jellegzetesen magyar történelmi: Nádasdy- vagy Bercsényi-huszárok, nem említve most a Bach-huszárt, "Vitam et sanguinem", stb.) figura és mesés, legendába veszõ (mítoszközeli) alak. Ugyanakkor militáns (katonát ábrázol) és békés (gyerekjáték), egyedi alakjában (csak egy alaptipusa van a mézeskalácshuszárnak) de szabadon variálható anyaga, technikája, és megjelenésmódja miatt (nem csak a mézeskalácshuszár képzelhetõ el más anyagokból, de megjelenhet környezetében az egész mézeskalács-arzenál, t.i. a babája, az annak adandó tükrös szív, a mézeskalács-házikó stb.)

Külön érdemes foglalkozni tervünk azon aspektusával, hogy a javasolt kabala egyszerre étel és dísztárgy (lényeges e szempontból is, hogy a beadott terv része a csomagolás), vagyis kiindulópontul használva pl. az arculatterv sematizált formáit (sütõ- és/vagy öntõformák), kialakítható lenne egy olyan gyorsbüfé-lánc, mely ételként forgalmazná, különbözõ ízzel, aromával, esetleg egyes országok nemzeti vagy karakterisztikus étel-sütemény receptjét e formához adaptálva (pl. mézeskalácshuszár alakú tarkedli, gofri, tócsni, fasírozott, nyalóka stb.). Hasonlóképp, most a dísztárgy-funkcióból eredeztetve felépíthetõ olyan szuvenír-rendszerterv, melyben helyet kap a Herendi porcellán mézeskalácshuszár, a matyóruhás huszár díszpárnán, az 50 huszár címû videójáték, a szoc. real stíl-huszár ólomból és a barokk (faragott fa)-huszár, huszárgombfoci vagy a Windows alatt futó huszár-komputer lóversenysoftware.Az utóbb felsorolt - s egyéb, itt nem említett - lehetõségek részletes kidolgozására díjazás ill. megfelelõ feltételek esetén a pályázatot benyújtó munkacsoport vállalkozik.

Budapest, 1993. április 19.   INTERMEDIA
(projektfelelõs:Bakos Gábor, résztvevõk: a Jövõszeminárium hallgatói: Glatz László, Szegedy-Maszák Zoltán, Gyarmati Éva, Valcz Gábor, Kapitány András, Kabai Csilla, stb. Szemináriumvezetõ: Peternák Miklós.

p.s. A szerzõk a pályázat egészét egy, komplex mûnek tekintik, kiragadott, rész-elemeinek önálló szerepeltetését megtévesztõnek és kerülendõnek tartják. Ugyanakkor fenntartják a jogot a mû kiállításokon való szerepeltetésére, publikálására - a pályázat eredményétõl függetlenül.


Jövõgyûjtés, 1993 február, Liget Galéria