Kiemelkedõ mozzanatok többek között "Jazz Images" (r.:Fred Barzyk), "Hello" (élõ kommunikációs projekt), illetve dokumentáció a "The First Ever ½ Video Festival - on the Air".

Rövid, gyakran személyes vonatkozású részletekbõl álló munka, mely az ötvenes évek stílusát ötvözve számtalan szappanoperából ismert elemmel. Az ICA ésWGBH (Boston) közremûködésével a CAT Fund produkciójában készült.

Egy újszerû elképzelés független alkotók és mûvészek által készített kreatív televíziósorozatból. A stílusok keveredése a dokumentumfilmtõl egészen a zenés videóig egy új lehetõséget nyithat elõttönk a jövõ televíziózására. 1991. tavaszán mutatta be a PBS országosan sugárzott tévésorozatként, melyet a tervek szerint 1992-ben is folytatni fog. A jövõben nemzetközi közremûködésre is számítanak.

Ez a munka a "New Television" címû mûvészeti sorozat számára lett kiválasztva a WGBH és a WNET (New York) által. Atlas, a neves videómûvész már számos "dance program"-ot készített a WGBH és a Brit négyes csatorna számára. Az alkotó Merce Cunninghammel együtt dolgozva fejlesztett ki a hetvenes évek folyamán újszerû videótechnikai megoldásokat. Az itt bemutatott munkát a PBS betiltotta filmben ábrázolt homoszexualitás és erõszak miatt.

Az "Alive From Off Center" tévé produkciója, mely az 1991-es PBS sorozat nyitófilmjeként kirajzolván fekete és multi- kulturális "rap", költészet arculatát ízelítõt ad New York City kultúrák közötti dialógusából.

A mûvészek három bostoni helyszín között teremtettek kapcsolatot videótelefon segítségével, illetve felkérték a közönséget, hogy telefonon kapcsolódjanak be mûsurunkba. A napi 4 órás adás során olyan technikai megoldást alkalmaztak , mely ismerõs lehet a Van Gogh TV európai adásaiból.

Az erõszak egy mindennapos dolog az amerikai TV-ben a teljes kínálatot átitatja. Az átlagos televízió nézõ nem kevesebb, mint 500 brutális jelenetnek lehet tanúja hetente. A mûvészek tematikus elemekként mutatják be a személyes és a politikai erõszakot, hangsúlyozva az embertelenség számtalan alakját. Videón az erõszak más szerepet játszik, mint a TV-ben. Itt nem a termékek eladása érdekében jelenik meg, hanem "média állításként", hangsúlyozva a kamera szerepét, illetve annak közvetlen hatását a nézõre. Sok amerikai mûvész vállalta magára azt a szerepet, hogy az alternatív televíziózás érdekében alkosson a nagyközönség számára. Gondot fordítanak a jelentésre, hogy a nézõk felismerjék az erõszakot - és jó esetben megundorodjanak tõle. A videó az õ kezükben tanu, egy narratív médium, egy felmérõ stratégia és az egyéni és polikai erõszak - és igazságtalanság-ellenes erõfeszítések dokumentuma.

Az Egyesült Államokbeli videómûvészek aktívan dokumentálják a cenzúra-, a jobboldali törvényhozás -ellenes erõfeszítéseket, valamint a születésszabályozás - és a szexuális szabadságért folyó harcot. A videó megfelelõ médium arra, hogy alternatívákat mutasson fel a kizárólagosság ellen, melyek különösen fontossá váltak mióta a televízió "tipikus" karaktereket és családokat sulykol a nézõbe.

A szociális öntudattal rendelkezõ mûvészek megértették, hogy aktív szerepet kell vállalniuk az értelmetlen erõszak és homofóbia ellen. A válasz ezekre a kérdésekre különbözõ mûfajokban jelenik meg, performance, dráma, elbeszélõ és alternatív dokumentumfilmek.

Ezek az alkotások, mint mûvészek üzenetei láthatók múzeumokban, galériákban, egyetemeken, és média-mûvészeti központokban.