A MŰVÉSZETEN TÚL

LUDWIG MÚZEUM
1996. OKTÓBER 18 - NOVEMBER 24.

1. rész
Észlelés és mozgás

Geometrikus absztrakció
A húszas évektől - nagyjából a mozgásgépek keréktechnológiájának hatására - metamorfózis indult meg a tárgyak ábrázolásában. Mindenekelőtt az emberi testet ábrázolták a mozgás különböző fázisaiban. A kubizmus a különböző perspektívák, a futurizmus a különböző mozgásfázisok egyidejű megjelenítésével tagolta ízeikre a tárgyakat; e kettő nyomán született meg a Cizek-iskola bécsi kinetizmusa.
A magyar avantgárd viszont a gyorsaságnak az észlelést széttöredező hatásával foglalkozott, s ebből fejlesztette ki a vonalak és síkok mind elvontabb készletét, a konstruktivizmus dinamikus geometriáját.

Média
A húszas évek absztrakt festészetével párhuzamosan megszületett a mozgásnak és a mozgó képeknek egy másik absztrakt művészete is: a film. Az új művészeti ág fejlődését a fotográfiai kísérletek sokasága kísérte, melyek szintén a kép absztrakttá válását szolgálták.

Minták
A századforduló táján Bécsben textilmintákból és előzékpapírokkal folytatott színkísérletekből születtek meg az első absztrakt formák, melyekből ugyancsak egyfajta mértani, már az op-art korai előzményeit kitermelő absztrakció jött létre.

Op-art
A mértani absztrakció végül eljutott az absztrakciónak addig a fokáig, ahol maga az észlelés vált tartalommá. A tárgyak vonalak, színek és felületek általi ábrázolása az első szakaszban vonalak, színek és felületek önálló megjelenítésévé alakult át, a második szakaszban pedig az észlelés törvényeivel kapcsolódott össze. Most már az észlelés aktusa, a vonalak, színek és felületek által kiváltott optikai hatások váltak a képek tartalmává.

Látógépek
Az optikai jelenségek kutatása hamarosan kilépett a képek keretéből, s a gépekkel és a médiával együtt arra szövetkezett, hogy a film látszatmozgásán is túllépve hozzon létre optikai illúziókat. Megszülettek az első látszatterek, a kétdimenziós képi mintákból az észlelés gépi - analóg, majd digitális - támogatásával létrehozott térillúziók, az elektronikus korszak kibernetikus terének („cyberspace") előfutárai.

 

2. rész
Szimmetria és szimmetriatörés

Aligha kapcsolja össze fogalom szorosabban a művészetet és a tudományt, mint a szimmetria. Ez már az antik toposzra is érvényes volt, többek között Vitruviusnál találunk rá példát. Egy hajótörött szabályos geometrikus figurákat talál egy ismeretlen sziget partján. Vajon következtethet-e ebből intelligens alkotó (akár egy isten) létezésére?

Az újkorban ezt a kapcsolatot egy hosszadalmas átalakulási folyamat során újraértelmezték. Durván fogalmazva: a mai természettudomány már nem teleologikus magyarázatokra törekszik, már nem a szimmetria létrehozóját kutatja. Sokkal inkább az alaki képződmények struktúráját, pl. egy fizikai elmélet mérési eredményeit vizsgálja, egy olyan szimmetriafogalom segítségével, melyet e század elején a halmazelmélet tett pontosabbá. A szimmetria a kvantumelmélet és az elemi részecskékkel foglalkozó fizika kulcsfogalma lett, aminek következtében úgyszólván elavulttá vált a természeti törvény régebbi felfogása. Az úgynevezett fullerenek a legújabb és leglátványosabb felfedezések közé tartoznak egy olyan területen, ahol látszólag teljesen otthonosan mozogtunk (felfedezésükért ítélték oda a legutóbbi Nobel-díjat).

Mindazonáltal az olyannyira hasznos szimmetriák szinte soha nem valósulnak meg tökéletesen, hiszen egyéb kölcsönhatások megzavarják őket. A szimmetria megtörése nem pusztán zavaró mellékhatás. Végtére is rajta nyugszik az az alapvető tény, hogy a számunkra megszokott világban egyáltalán létezik tömeg és élet.

A modern művészet is fellépett a szimmetriafogalom normatív felfogása ellen, szakított a hagyományos szimmetriával és a fogalmat az absztrakciós tendenciák keretein belül mindinkább szerkezeti, alaki összefüggésként értelmezte. Ama központi szerep után, melyet a perspektíva a valóság ábrázolásában a reneszánsz óta játszott, aligha létezik még egy elv, amely képszerkesztési eljárásként olyan alapvető funkciót töltene be, mint a szimmetria az absztrakt művészetben. Az észlelési folyamatok geometrizálása és matematizálása - ami már a konstruktivizmusban és az op-artban megindult - a szimmetriára és szimmetriatörésekre épülő képeken lelte meg folytatását. Ez végül a hídverés újabb szakaszát tette lehetővé, amely ebben a részben előtérben áll: ez pedig nem más, mint az észlelés matematikai analízise.

 

3. rész
Mérés és megfigyelés

Míg a tizenkilencedik század fizikája beérte egyfajta naiv realizmussal, amely a felfedezett természeti törvényeket egy önmagáért való valóság végleges leírásaiként fogta fel, addig Einstein relativitáselmélete és mindenekelőtt a kvantumelmélet a megfigyelőt is bevonta a mérés által megragadott valóságba. Laplace démona, mely az összes kezdeti feltétel pontos ismeretéből képes volt kiszámítani az univerzumot, valamint az a remény, hogy a természettudomány egésze visszavezethető mechanikai folyamatokra, illúziónak bizonyult. A kvantumelmélet megalapítói között egyaránt vannak osztrákok és magyarok:elsősorban persze Erwin Schrödinger, Wolfgang Pauli és Wigner Jenő nevét kell megemlítenünk...

A kvantumelmélet Neumann Jánosnak köszönheti modern matematikai formalizmusát. Ugyanezt a hagyományt követi a matematikai fizika Walter Thirring által alapított 'bécsi iskolá'-ja. Ez utóbbi oly mértékben bonyolult kvantumrendszerek viselkedésére igyekszik egzakt becsléseket találni, amelyek szimulációja ma még utópikusnak tűnik. Amint az interjú mutatja, ebből a megközelítésből filozófiai megfontolások is adódnak a fizika végét beharangozó elsietett jóslatokkal szemben. Wolfgang Pauli, a "fizika matematikai lelkiismerete" filozófiailag két, egymással voltaképp ellentétes bécsi hagyományt egyesített élete során: Mach empirizmusát és a pszichoanalízist (C.G. Jung felfogásában).

A modern művész nemegyszer saját cselekvését és a megfigyelőét is beépíti művébe. Bizonyuljon a megfigyelő szerepe a kvantumelméletben bármilyen alapvetőnek - a kísérletező több puszta kézművesnél. Ez aláhúzza egy kísérlet jelenlétét egy múzeumban. Ezt támasztja alá Anton Zeilinger kísérletének jelenléte Sorosék C3 Centerében.

Ami a művészetet illeti, az észlelés feltételeinek vizsgálata során az észlelés észlelésének művészetéből kivált, elkülönült és abszolutizálódott a megfigyelő problémája. A kérdés immár nem úgy hangzik, mint az op-artban - hogy miként észlelek -, hanem úgy: mi történik a világban a megfigyelés aktusa során, az észlelési és megfigyelési láncok, a mérés közben. A néző szerepe, aki megfigyelői magatartásával mind konceptuálisan, mind materiálisan hozzájárul a műalkotás létrehozásához, egyre fontosabb lett, s egy új művészeti forma, az interaktív művészet megszületését eredményezte.

 

4. rész
Matematika és informatika

Az összes tudományág közül alighanem mindkét ország a matematika területén mutatta fel legjelentősebb teljesítményeit. Ezek pedig magukba foglalják az informatika matematikai megalapozását és alkalmazott matematikaként való termékennyé tételét a fizika számára is. A (gyakran külföldön élő) magyarok és osztrákok szinte minden szakterületen hozzájárultak az eredményekhez. A matematikai fizika és az információelmélet egyaránt fontos, Magyarorsyágon és Ausztriában született fogalma az entrópia. Ludwig Boltzmann ezzel alapozta meg a statisztikai fizika mint olyan területét. Szilárd Leó, Neumann János és Rényi Alfréd modern módon értelmezték és kvantumrendszerekhez is használhatóvá tették a fogalmat.
Hans Hahn a függvényanalízis egyik megalapítója volt, a kvantummechanika számára pedig Neumann János, s mellette Riesz Frigyes és Szőkefalvi-Nagy Béla tette termékennyé a területet. Központi szerep jut benne a valószínűségnek, amelynek modern értelmezése Richard von Misesre vezethető vissza. „Az osztrák matematika nesztora", a 105 éves Leopold Vietoris algebrai vonásokat kölcsönzött a topológiának, amelyek a fizika legújabb fejleményeiben, elsősorban a String-elméletben jutottak érvényre. Ez a terület a görögök és az arabok óta évszázadokban méri a haladást. A geometria viszont a legutóbbi és a mostani század során is több forradalmat élt meg, a bécsiek közül ezekhez például Karl Menger és Kurt Reidemeister járult hozzá. Kurt Gödel a logika lehetőségeinek körét tágította ki jelentős mértékben, egyszersmind rámutatott korlátaira is - már a logikatúl szűk értelmezéséből indulunk ki. Híres elégtelenségi tétele váratlan hidat ver a (matematikai) fizikához, mert indukció és intuíció visszanyeri jogosultságát. Olga Todd-Taussky munkássága egy század eleji matematikusnő életútjának példaértékű reprezentánsa.

A matematika mint a legformálisabb tudomány természetesen nagy vonzerőt gyakorolt a művészetekre is, s az absztrakt és szinsztematikus képszerkesztés modelljéül szolgált.

 

5. rész
Kibernetika és konstruktivizmus

Amikor a tudósok hozzáláttak ahhoz, hogy az absztrakt információelmélet eredményeit gépekbe ültessék át, létrejött az automaták elmélete és a kibernetika - a gépek és élőlények összehasonlító elemzése irányíthatóságuk szempontjából. Az automatizálás aspektusa nem maradt meg a jelfeldolgozás és adatmanipuláció szűkebb területén, hanem kiterjedt a kommunikáció és az élet valamennyi tartományára. E fejlődéshez mind Ausztria, mind Magyarország jelentősen hozzájárult.

A másodfokú kibernetika, a vezérlőmechanizmusok ellenőrzésének és vezérlésének elmélete hozta meg a felismerést, miszerint egyetlen megfigyelés sem megy végbe magától. A megfigyelés folyamatai maguk is megfigyelés alatt állnak. A látás folyamata, amint ezt a művészetek fejlődése is demonstrálta, szintén látás és megfigyelés tárgya. A kardinális jelentőség, amellyel ezek a visszacsatolási mechanizmusok az információtechnikában és a kibernetikában bírnak, vezetett el annak belátásáig, hogy a hurokképzés (Schleifenbildung) és cirkularitás a valóság felépítésében is fontos szerepet játszik.
A kérdést, hogy miként építi fel a látás a világot, a konstruktivizmus kitágította, immár azt kutatva: miként építi fel agyunk a világot.

 

6. rész
Evolúció és növekedés

Formakeresése során a művészet nem csupán a látható szerves természetet veszi figyelembe, hanem a természet matematikai modelljeit is.
A művészet a Fibonacci-számok óta foglalkozik numerikus modellekkel, a formák változásaival és növekedésével. A különféle számsorok mind a tudományban, mind a művészetben a természet fraktális geometriájának, a formák és organizmusok növekedését leíró matematikai modellek megfogalmazását szolgálják. Ezek az organizmusok a sejtektől (sejtautomatáktól) a városokig terjedhetnek.

Játékelmélet
A játékelmélet közös osztrák-magyar produkcióként indul. Alapja az osztrák közgazdasági iskola, amely a haszon fogalmát emeli ki a közgazdaságtanban. Az első nagy lépést a Karl Menger, Oskar Morgenstern és Neumann János kidolgozta szigorú matematikai megfogalmazás jelentette. A játékelmélet az embereket a piac formalizált résztvevőinek tekinti, akik különböző érdekeket követnek, bizonyos állapotokat másokkal szemben előnyben részesítenek (preferenciarend), illetve azoknak számszerű értéket tulajdonítanak: a hasznot. Ennek során, akárcsak a legtöbb fizikai-kémiai rendszer, a piac résztvevői is egyensúlyállapotra törekszenek, pl. kereslet és kínálat egyensúlyára. Kétségtelenül vannak bizonyos előfeltételek, amelyeket egy helyzetnek teljesítenie kell ahhoz, hogy egyáltalán rendelkezzen olyan egyensúlyi állapottal, amely felé a piac kereskedő résztvevői igyekeznek. Mára megannyi kísérlet és szimuláció készült a játékelmélethez, amelyek gyakorlatilag az élet valamennyi területére kiterjednek. Ugyanakkor még mindig vannak, akik a játékelméleti kiindulást cinizmusként értelmezik félre, nem utolsósorban a neve miatt. Ilyenkor persze teljesen elhanyagolják az elmélet deskriptív-normatív (ha...akkor-) szerkezetét. A játékelmélet azt írja le, milyen következményekkel jár, ha az emberek ilyen és ilyen normák szerint cselekszenek. Ugyanakkor az elmélet semmiképp sem individualista, hiszen a társadalmi haszon is definiálható, amennyiben az emberek nem szigorúan önzően viselkednek. A játékelmélet egyik úttörője, John C. Harsányi nem véletlenül bocsátkozott kiterjedt etikai fejtegetésekbe. A játékelmélet emellett fontos szálakkal kapcsolódik az evolúcióelmélethez, a mesterséges intelligenciához és a molekulák világában végbemenő fejlődéshez is.

Rendszerelmélet
A rendszerelmélet biológiai folyamatok, holisztikus megközelítését kínálja. Alapítóinak egyikét, Ludwig von Bertalanffyt eközben alapvetően filozófiai késztetés vezérelte. De voltak más atyjai is e tudománynak: Raoul H. Francé, Arthur Köstler és a korán elhunyt, igazában csak napjainkra felfedezett Zalai Béla. A rendszerelmélet, melynek alapjait Ausztriában és Magyarországon fektették le a harmincas években, a biológiaiaktól a társadalmi rendszerekig (N. Luhmann) megannyi kutatási ágazatban a legfontosabb interdiszciplináris modellek egyikévé lépett elő.

 

7. rész
Tudományelmélet/művészetelmélet

Ausztria és Magyarország egyaránt több olyan filozófiai iskolának adott othont, melyek a udomány analitikus fogalmát tartották szem előtt: ilyen volt a Galilei-kör, a Vasárnapi Kör, a Bécsi Kör. Mach különösen nagy befolyással volt a magyar szellemi életre, hatása aligha becsülhető túl. Ebben központi szerepe volt a Pickler Gyula és a Polányiék körül kialakult Galilei-körnek. Ernst Mach érzékletelmélete fontos kindulópontul szolgált Békésy György Nobel-díjjal méltatott kutatásaihoz, később pedig azon művészek számára is, akik mindinkább elméletileg közeledtek az észlelés problematikájához (lásd az 1. részt).

Művészet és tudomány között új kapocs jött létre abból a szemléletből, amely mind a kettőt társadalmi tevékenységnek tekintette. E megközelítés megtalálható egyrészről a Lukács György köré szerveződött Vasárnapi Körben, majd Hauser Arnold gondolkodásában, végül pedig legradikálisabban Paul Feyerabendnél, a tudományelmélet éppannyira vitatott, mint amennyire ellentmondásos fenegyerekénél. A modern tudomány- és művészetelmélet a művészettermelésbeli individuális-expresszív erők és mozzanatok visszaszorításán alapszik. Helyettük a szociális mozzanat került előtérbe. A művészet csak korlátozottan lehet a szubjektív kifejezés tiszta közege, sokkal inkább a művészeti köyösség (művészek, gyűjtők, kurátorok, múyeumok) intézményei által létrehozott társadalmi konstrukció terméke. A Bécsi Körnek az emigrációs hullámmal betemetett hagyománya nemcsak a filozófia fogalmát forradalmasította szorosan a természettudományokra támaszkodva, de az USA-ban, a modern tudományelmélet kifejlődésében is alapvető szerepet töltött be. Karl Popperen keresztül a Bécsi Kör hatott napjaink legismertebb magyar származású tudományteoretikusára, Lakatos Imrére is.

Akárcsak a Bécsi Kör, Arthur Köstler is azon fáradozott, hogy a tudományfilozófiát kivigye a nyilvánosság elé. Kivételes termékenysége miatt gyakran lebecsülték, akárcsak bécsi ellenpárját, Fritz Mauthnert, aki több mint egy nemzedékkel korábban írta terjedelmes nyelvfilozófiai műveit. Mauthner nyelvkritikája filozófiakritikaként nagy hatással volt Ludwig Wittgensteinre, rajta keresztül pedig a képzőművészetre is. A konceptuális művészet egyik centrális hittétele úgy hangzik: minden világmagyarázat a nyelvre épül fel.

 

8. rész
A pszichoanalízis és a bécsi akcionizmus

A szoros szálak Ausztria és Magyarország között megmutatkoztak a pszichoanalízis korai szakaszában is. A Freud és Ferenczi között folyt tudományos párbeszéd az egyik legjelentősebb a pszichoanalitikai iskola történetében. Ennek eredményeként került sor a fontos budapesti konferenciára. A pszichoanalízis magyar ágáról éppen olyan sokan emigráltak az irányzat kiemelkedő képviselői közül, mint az osztrák ágáról. A pszichoanalízisnek a magyar képzőművészetre gyakorolt hatását mindenekelőtt a média területén ismerhetni fel. Ausztriában a bécsi akcionizmus megszületése tudható be ennek a hatásnak - ez utóbbi irányzat a testet és funkcióit, ösztöneit és a kifejezés közegéül szolgáló nyelvét állította a középpontba.
A pszichikai médiumok, illetve a pszichikai zavarokban szenvedő emberek kifejezőképessége iránti érdeklődés (médium-, ill. állapotkötött művészet) ugyancsak a pszichoanalízisre vezethető vissza. Minden esetben határtartományok racionális megvilágítása a cél.

 

9. rész
Vízió és dekonstrukció

A konstruktivista képi nyelvet a Bauhaus magyar és osztrák művészei már korábban lefordították az építészet háromdimenziós nyelvére. Ebből fejlődött ki a következő évtizedek folyamán az a mindinkább konstruktivista szobrászat, amely valahol az építészet, a kép és a plasztika között helyezkedik el. A konstruktivista szobor- és képnyelv ennek során olyan komplexitásig jutott el, amely a négyzet és a kocka felbontásához és töredékekre való szétdarabolásához vezetett. A „dekonstruktivista" építészet, amely a hatvanas évek utópikus és vizionárius építészeti terveiből nőtt ki, a tér szétesésének ezt a folyamatát vitte tovább.

 

10. rész
Vizuális kommunikáció

Az igény, hogy a kommunikáció összetett aktusait és utasításait - különösen a nyilvános térben - vizuálisan leegyszerűsítve ábrázolják, döntő grafikai ösztönzést kapott mind Ausztriából, mind Magyarországról - lásd a Bécsi Kör ismert tagja, Otto Neurath által kifejlesztett izotípusokat. De nemcsak a könyvek, plakátok, táblák és falak számára dolgoztak ki egy új jelnyelvet, a grafikai tervezésnek, a kommunikációs dizájnnak tárgya lett az elektronikus kommunikáció is.