Narancs tér | Álművek | képek
Csörgő Attila: Narancs-tér
Fotóobjekt
A „Narancs-tér” alapgondolata a tér minél teljesebb fotográfiai megjelenítése. Ehhez olyan rendhagyó működési elvű fényképezőgépet építettem, mely a körülötte lévő teret majdnem teljes egészében lefényképezi.
A fényképezőgép tervezése során két dolgot kapcsoltam össze: a tér gömbként való felfogását (1.) és a gömb síkba történő közelítő lefejtését. (2.)
1. A körülöttünk levő teret gondolatban könnyen leképezhetjük egy gömb felületére. Ha a tér egy tetszőleges pontja köré egy képzeletbeli gömböt formázunk s e középpontból kiindulva a tér pontjaihoz egyeneseket húzunk, akkor a tér pontjait egyértelműen megfeleltethetjük a gömbfelszín pontjainak. Az egyenesek és a gömbfelszín metszéspontjai kirajzolják a tér gömbi képét.
2. Ha a tér gömbként ábrázolható, akkor - a narancshámozás analógiájára - meg is hámozható. Egy narancs hámozása geometriai megközelítésben két forgómozgás kapcsolata. Míg késünkkel az Északi-sarkról egy hosszúsági kör mentén haladva elindulunk Délre, a gömb többször körbefordul az É-D tengely mentén. A hámozás eredményeként egy kétkarú spirálist kapunk, amely a gömb síkbeli képének tekinthető. Ezen a spirálon értelemszerűen éppúgy megvan a gömbi kép, azaz látható minden, de a felület folyamatossága megszakad, az összetartozó dolgok olykor egymástól távolra kerülnek.
A hámozás tapasztalatait felhasználva a probléma fordítva is megközelíthető. Nem csak a gömbfelület hámozható meg s teríthető ki síkba (pontosabban majdnem-síkba, hiszen a tér- és síkgeometria e tekintetben nem átjárható), hanem a sík felől is közelíthetünk a térhez. Szerkeszthető olyan síkspirál, melyet kvázi-gömbbé illeszthetünk össze.
A „Narancs-tér” fényképezőgép többirányú forgómozgást végez az objektív körül. A kamerába fekete-fehér, gömbbé összehajtogatott fotópapírt helyezek, melyet a fent vázolt hámozási módszer alapján kiszámított spirális sablon mentén előzőleg kivágok.
A kamera ill. a benne lévő gömbbé összehajtogatott fotópapír mozgatása és a környezet között sikerült olyan szinkronizált kapcsolatot létrehozni, hogy a tér egyetlen folyamatos képként exponálódik a fotópapírra. (Vagyis nem állóképek sorozata jeleníti meg a teret, hanem egyetlen felvétel.) Egyedül a gömb tetején és alján marad ki egy-egy terület, rögzítési okok miatt ide nem kerülhet kép.
Az expozíció a nyersanyag érzéketlensége miatt viszonylag hosszú, normális fényviszonyok esetén, külső helyszínen kb. 45-60 perc.
Egy helyszínről két képet készítek. Ezek közül az egyiket gömbbé összahajtogatom s így az eredeti térbeli állapot újra megjelenik, míg a másik síkspirálként, síkbeli képként kerül bemutatásra. Így a térnek kétféle állapota látható egyszerre.
