|
"Mindannyian a hálózat vagyunk: mind, aki beszél, s aki figyelmesen hallgat."
Ricardo Dominguez net.performer, a nevadai Las Vegasban született, képzettségére nézve színész. Az 1980-as évek elején, a floridai Tallahassee-ben kezdte együttmûködését mûvészek, teoretikusok és aktivisták egy csoportjával, melybõl késõbb megalakult a Critical Art Ensemble. A Critical Art Ensemble tagjaként (1987 - 1995) részt vett az elektronikus polgári engedetlenség elméletének kidolgozásában, valamint egy erõszakmentes, közvetlen elektronikus akción alapuló performatív rendszer kifejlesztésében. Az elektronikus polgári engedetlenség elméletét a gyakorlatba kívánta átültetni, ezért 1991-ben New York-ba költözött. 1991 és 1994 között a New York-i "squatokban" (önkényesen foglalt épületekben) lakott, s tanulta az új technológiák használatát az egyszerû elektronikus levelezéstõl a korai html-kódolásig. A Thing hálózattal (http://bbs.thing.net) 1994-ben kezdett közös munkát, az alapító mûvésszel, Wolfgang Staehlével, valamint Jordan Crandallel, a Blast 5: Drama (http://www.blast.org/) fõszerkesztõjeként. Ugyanakkor részt vett személyesebb jellegû közös projektekben, mint a Dollyoko hauntings, (http://www.thing.net/~dollyoko), vagy a Diane Ludinnal készített Aphanisis Project. Az 1994-es év elsõ percében, mint annyian mások, e-mailt kapott a Zapatistáktól - Lacandona Elsõ Deklarációját -, amely a mexikói Chiapas 28 maja közösségének ellenállási mozgalmát jelentette be a mexikói PRI párt diktatúrájával, valamint a NAFTA-val (az USA, Kanada és Mexikó közötti szabad kereskedelmi egyezmény) szemben. E pillanattól vált Ricardo Utcai és Digitális Zapatistává. A Digitális Zapatizmus 1994. január 1. óta az Internet politikai felhasználásának ez idáig ismert, leghatásosabb módja. Több mint 100 hálózatba kapcsolt számítógép segítségével információs ellen-terjesztõ hálózatot hozott létre. 1996. folyamán Ricardo az MIT-ben elkészített Zapatista Kikötõ/Akciójához a RealAudio szoftvert használta, valamint a RealVideo béta verzióját. Ennek során, 4 hónapon keresztül a világ különbözõ tájairól származó Zapatistákkal készített élõ interjúkat, azzal a céllal, hogy erõsebb hálózatokat hozzon létre. Ezek a Zapatista terminológiában a "Küzdelem és Ellenállás Intergalaktikus Hálózatai". E performansz során ismerkedett meg az aktivista tudóssal, Stefan Wray-vel, valamint Carmin Karasic-csal (aki Ricardo technikai segítsége volt az MIT-nél) és Brett Stalbaum hálózati mûvésszel. 1997. december 22-én mexikói paramilitarista csapatok egy kis Zapatista közösségben, Actealban megöltek 45 nõt és gyermeket. Az acteali tömeggyilkosság hatására a Digitális Zapatista mozgalom új szintû választ dolgozott ki: feladta az Internet mint kommunikációs csatorna használatát - amelyet az amerikai katonai hírszerzés már amúgy is egyfajta információs háborúként értelmezett -, s inkább a közvetlen cselekvés színtereként használta az Internetet, az elektronikus polgári engedetlenség elméletének alapján. 1998. januárjában létrejött az EDT (Elektronikus Felforgató Színház), s elindította a Virtuális Ülõsztrájkok elsõ sorozatát a mexikói és az USA kormány ellen. Az ülõsztrájkokat az Elektronikus Felforgató Színház html, valamint a Zapatista FloodNet (Zapatista ÁradatHáló) elnevezésû javascriptes eszköz segítségével rendezte meg. A Zapatista FloodNet percenként többször újraindít egy URL-t (Internetcímet), s annál gyorsabban teszi ezt, minél többen csatlakoznak az ülõsztrájkhoz - hasonlóan a való élethez. Az Internet-akciók nem maradtak ellentámadás nélkül: nem csupán a mexikói kormány reagált on- és offline módszerekkel, hanem az USA Védelmi Minisztériuma is megtámadta egy alkalommal az Elektronikus Felforgató Színházat, Internetkeresõ (Browser) alapú kóddal. Az Elektronikus Felforgató Színház az elektronikus polgári engedetlenségre és a "hacktivizmusra" irányuló forró hangulatú viták színterévé vált. Balról és jobbról is több kritika éri ezeket a virtuális ülõsztrájkokat, sokan digitálisan inkorrekt akcióknak tartják a sávszélesség blokkolása miatt. Ezek a hálózatok úgy vélik, a kommunikációs csatornák eldugaszolása nem csak immorális, hanem olyan tett, amelyet az USA katonai szakértõi kiberterrorizmusnak vagy kiberbûntettnek neveznek. Az EDT azonban ezt a véleményt nem fogadja el, s úgy tartja, a katonai és kormány csatornákon (.mil, .gov) kívül nincs más kiberterrorista és -bûnözõ. Az EDT követi a Bertolt Brecht, The Living Theater, El Teatro Campesino, valamint a Bread and Puppet Theater nevével fémjelzett színháztörténetet, s különösképpen a Gran Fury (AIDS aktivista performansz csoport) munkásságát. Ezek az elektronikus gesztusok újfajta agitprop akciók, amelyek a világ minden táján élõ közösségek kritikáját és elégedetlenségét fejezik ki a NAFTA-ban megnyilvánuló neoliberalizmus strukturális alkalmatlanságával szemben. Az EDT hálózati performanszai három fontos csoport között is megnyitották a kommunikációs csatornákat: a hálózati mûvészet (net.arts), a hálózati aktivisták (net.activist) és a hálózati hackerek (net.hackers) között. Az EDT 1999 végén több fontos "hacktivista" akcióról is tudomást szerzett, mint pl. a WTO url-je elleni akció Seattle-ben, vagy az Etoys vs Etoy akció, amely az EDT 1998-ban megalapozott módszereit követte. Legutóbb Prágában zajlott online akció az IMF (Nemzetközi Valuta Alap) ellen, 2000. szeptember 26-án. Az EDT tovább folytatja az elektronikus polgári engedetlenség elméletére és gyakorlatára vonatkozó kutatásait, hogy eredményeit napjaink és a jövõ html-es közösségei hasznosíthassák. Ricardo Dominguez ezt a történetet meséli el részletesen, valamint beszámol a hacktivizmus, a taktikus média, a játékháborúk (toywars), net.art, Digitális Zapatizmus jelenlegi helyzetérõl, s elõrejelzéseket ad a jövõre nézve. De hallhatunk ezen kívül a maja technológiáról is. |