Jancsi és Juliska - az ifjú és még éhes Bonnie és Clyde - olyan szituációba keveredik, hogy jelennel sodródásuk veszélybe, életveszélybe kerül. A boszorka fenyegetését csak úgy tudják kivédeni, ha tesznek egy kitérõt a tények, a halhatatlanság szintjére egy gyilkosság árán. A gyilkos minden erejét összeszedve még átszakítja a halandót a halhatatlantól elválasztó biztonsági sávot, de az ottani gravitációt már nem bírja szervezete, erejébõl folyamatosan örökérvényû tettekre már nem futja, nem képes a történelemmel szinkronban élést elviselni. Jancsi és Juliska - Bonnie és Clyde ifjú szerelmespárjával ellentétben - nem lefûrészelt csövû vadászpuskával dolgozik. Jelen változatban a fegyver helyett kezükben a videó van, mellyel a kenyérmorzsázás önfeledt idõszakában emlékképeket rögzítenek a szituációk fontosságának megfelelõen. A gyilkossággal, azaz a REC gomb fölengedésével átalakulnak zárt lánccá, mely az események sebességével halad, azaz a kamerának a megjelenése lesz maga az esemény. Az életveszélybõl kimenekülnek ugyan, de rögtön egy újabb nehézségbe ütköznek, mikor is választási lehetõségeik annyiból megszûnnek, hogy a továbbiakban csak helyesen szabad dönteniük. És itt a gondolkodás sem segít.

Sugár János



Ha a videó tudná, mit énekelnek róla egy újonnan írt operában, megfordulna exhumán tokjában. A mit (amit énekelnek) ugyan Sugár János szövegébõl ered, viszont A hogyan - Litván Gábor komponálásában - olyan adatokról gondoskodik, melyeket még a videó-zárt-lánc sem hasoníthatna saját önértelmûségéhez. Nem ám A. információként, még kevés, B. közömbösen is felsorolóként, és (ami csak a per/ C. öndokumentálóként. Mûfaja kicsorbulna rajta. Ezért míg Õ lehetõsülései tokjában, MI neo-operás, nem ABC-s taglalásban forgolódunk, az új istent valamely feltöltött Parnasszusról leteglezve.

Litván Gábor