|
A magyar videóművészet, illetve általában a videózás története feldolgozatlan. Ennek részben az az oka, hogy a téma iránt érdeklődő - hacsak nem kísérte figyelemmel a történet résztvevőjeként az eseményeket -, szinte lehetetlen helyzettel szembesül: írásos forrásokat alig, nyilvános archívumot, speciális gyűjteményeket egyáltalán nem talál. Múzeumi gyűjteménybe videóművek nem kerültek, nem tartoznak a Magyar Film Intézet profiljába, a videóforgalmazók és kiadók nem foglalkoznak vele, minthogy nem piacképes, nagy nemzetközi gyűjteményekbe pedig a nyelvi, s korábban politikai korlátok miatt csak elvétve kerülhettek magyar anyagok. Az a néhány stúdió, illetve független mozgóképkészítő csoport, mely a videózás kezdetei óta folyamatosan jelen van, saját anyagát jó esetben őrzi, de a szereplők és a gazdasági körülmények változása miatt itt is komoly meglepetésekre számíthat a kutató.
A független, vagy annak tekintett műhelyek - Balázs Béla Stúdió, Mozgókép Innovációs Társulás, Magyar Független Film és Videó Szövetség, FMS, Közgáz Vizuális Brigád, BME Amatőrfilm Klub, ELTE Vizuális Műhely, Kőbányai Filmstúdió, stb. - az 1970-es és 1980-as években illetve az 1990-es évek első felében fontos, de nem kizárólagos bázisai voltak a kreatív, a médium sajátosságain alapuló videóhasználatnak. A produkciók jó része önálló alkotói kezdeményezésre, gyakran csak jelképes támogatással készült. Leginkább az új médiumok lehetőségei iránt érdeklődő képzőművészek voltak a szerzők, az elkészült mű is leggyakrabban így az ő tulajdonuk maradt. A ma is létező műhelyek állományáról katalógusaik adnak közel pontos tájékoztatást, s igen fontos forrássá vált az 1988-1993 között rendszeresen megjelenő televíziós magazinmusor, a Videóvilág kazettasorozata.
Ismert tény, hogy a videók kb. 12-15 év alatt eltűnnek a mágnesszalagokról, ha közben át nem másolják őket. A magyar videóművészet egy része már csak adat. A többi résszel is ez történik, ha nem kerül archíválásra, összegyűjtésre, megmentésre. Tipikus a Bódy Gábor által világelsőként létrehozott kazetta-folyóirat esete. Magyarországon és a világon egyedülálló kezdeményezés, az Infermental nevű videókazettán megjelenő periodikum, melynek 1982-1991 között tíz kiadása jelent meg: nincs teljes sorozat a kötetekből egyetlen hazai intézményél sem. A magyar videóművészet hazai corpusának megmentése és feldolgozása mellett így szükséges a nemzetközi szinten ismertté vált, határainkon kívül dolgozó művészek - itthon jórész "láthatatlan" munkáinak beszerzése is (Hámos Gusztáv, Lux Antal, Hegedűs Ágnes, Waliczky Tamás), hiszen csak így kaphatunk teljes képet a történetről.
A C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány 1996-os megalakulása óta foglalkozik a videóművészettel mint a médiaművészet részével, illetve az Internet fejlődésének irányát látva a hálózati adatbázis és mozgóképes archívum összekapcsolásának lehetőségével. Az elmúlt években a nagy sávszélességű technológiák kipróbálása valamint a real-video mint valós idejű on-line kommunikáció és mozgóképi reprodukciós lehetőség használata megerősített abban, hogy egy új típusú archívumi struktúra megteremtése a jelen realitása. A magyar videóművészeti alkotások teljes körű összegyűjtése, megmentése, feldolgozása, archiválása, korszerű adathordozókra való átírása, hozzáférhetővé tétele a célunk.
|