A Média Modell rendezvény keretében indult az Örökmozgóban a C3 Alapítvány Videómûvészet - videóarchívum projektjével közös szervezésben az a fél éves videósorozat, mely a magyar videómûvészet elmúlt három évtizedérõl ad áttekintést.

      A magyar videómûvészet, illetve általában a videózás története feldolgozatlan. Ennek részben az az oka, hogy a téma iránt érdeklõdõ - hacsak nem kísérte figyelemmel a történet résztvevõjeként az eseményeket -, szinte lehetetlen helyzettel szembesül: írásos forrásokat alig, nyilvános archívumot, speciális gyûjteményeket egyáltalán nem talál. Múzeumi gyûjteménybe videómûvek nem kerültek, nem tartoznak a Magyar Film Intézet profiljába, a videóforgalmazók és kiadók nem foglalkoznak vele, minthogy nem piacképes, nagy nemzetközi gyûjteményekbe pedig a nyelvi, s korábban politikai korlátok miatt csak elvétve kerülhettek magyar anyagok. Az a néhány stúdió illetve független mozgóképkészítõ csoport, mely a videózás kezdetei óta folyamatosan jelen van, saját anyagát jó esetben õrzi, de a szereplõk és a gazdasági körülmények változása miatt itt is komoly meglepetésekre számíthat a kutató.

      A független vagy annak tekintett mûhelyek - Balázs Béla Stúdió, Mozgókép Innovációs Társulás, Magyar Független Film és Videó Szövetség, FMS, Közgáz Vizuális Brigád, BME Amatõrfilm Klub, ELTE Vizuális Mûhely, Kõbányai Filmstúsió, stb. - az 1970-es és 1980-as években, illetve az 1990-es évek elsõ felében fontos, de nem kizárólagos bázisai voltak a kreatív, a médium sajátosságain alapuló videóhasználatnak. A produkciók jó része önálló alkotói kezdeményezésre, gyakran csak jelképes támogatással készült. Leginkább az új médiumok lehetõségei iránt érdeklõdõ képzõmûvészek voltak a szerzõk, az elkészült mû is leggyakrabban így az õ tulajdonuk maradt. A ma is létezõ mûhelyek állományáról katalógusaik adnak közel pontos tájékoztatást, s igen fontos forrássá vált az 1988-1993 között rendszeresen megjelenõ televíziós magazinmûsor, a Videóvilág kazettasorozata.

      Ismert tény, hogy videók kb. 12-15 év alatt eltûnnek a mágnesszalagokról, ha közben át nem másolják õket. A magyar videómuvészet egy része már csak adat. A többi résszel is ez történik, ha nem kerül archíválásra, összegyûjtésre, megmentésre. Tipikus a Bódy Gábor által világelsõként létrehozott kazetta-folyóirat esete. Magyarországon és a világon egyedülálló kezdeményezés, az Infermental nevû videókazettán megjelenõ periodikum, melynek 1982-1991 között tíz kiadása jelent meg: nincs teljes sorozat a kötetekbõl egyetlen hazai intézményél sem. A magyar videómûvészet hazai corpusának megmentése és feldolgozása mellett így szükséges a nemzetközi szinten ismertté vált, határainkon kívül dolgozó mûvészek - itthon jórész "láthatatlan" munkáinak beszerzése is (Hámos Gusztáv, Lux Antal, Hegedûs Ágnes, Waliczky Tamás), hiszen csak így kaphatunk teljes képet a történetrõl.

      A C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány 1996-os megalakulása óta foglalkozik a videómûvészettel, mint a médiamûvészet részével, illetve az Internet fejlõdésének irányát látva a hálózati adatbázis és mozgóképes archívum összekapcsolásának lehetõségével. Számos tanfolyamot, illetve bemutatót szerveztünk, saját archívumunk az eddigi rendezvények során jött létre s több mint 300 kazettát tartalmaz. Az elmúlt években a nagy sávszélességu technológiák kipróbálása valamint a real-video, mint valós idejû on-line kommunikáció és mozgóképi reprodukciós lehetõség használata megerõsített abban, hogy egy új tipusú archívumi struktúra megteremtése a jelen realitása. A magyar videómûvészeti alkotások teljes körû összegyûjtése, megmentése, feldolgozása, archiválása, korszerû adathordozókra való átírása, hozzáférhetõvé tétele a cél, melynek keretében e bemutatósorozat is megszületett.

A C3 Videómûvészet - videóarchívum projektjét a Magyar Mozgókép Közalapítvány is támogatja.