Méhes László: Célpont, 1971.
Olaj, farostlemez, 60x80 cm.

A hiperrealizmus megszokott gyakorlatától eltérõen
nem fotóábrázolás volt a mûvész célja, hanem a puska
távcsövében megjelenõ látványé. Ez a szituáció bizarr
kontrasztban áll az egyébként érzelmes témával.

(Fotó: Petrás István.)

Baranyay András: Kivágás, 1972.
Színesceruza és nyomat, 67x47 cm.

A plasztikusan modellált testrészlet és a nagy, homogén
felületek ellentmondását fokozza, hogy a "kivágás" nem
következetes (lásd a sáv két végének kialakítását).

(Fotó: B. A.)

Major János: Önarckép, 1969.
Ceruzarajz.

A grafikus nemcsak a fiziognómia eltorzításával "licitál rá"
a fotóra hanem az arcnak a környezethez képest részletezõbb
megrajzolásával is.

(Fotó: M. J.)

Hencze Tamás: Underground, 1971.
Szerigráfia.

A szignatúra éppúgy a látvány szerves része, mint a többi felirat
vagy a ceruza - még az a momentum is sokszorosítva van, ami
a képet "egyedivé" tenné.

Pauer Gyula: Mûvészet, 1972.

A lap végleges formája csak fényképezõgép segítségével
jöhetett létre.

Türk Péter: Árnyékok, 1972.

"Az ember körvonalai ki vannak vágva, tehát negatív,
ez az üres folt »árnyékot vet». A fekete árnyék nem a
függõleges sík mögött van, hanem a függõleges síkra
van ráfestve. Csak fotóban lehet ez megtévesztõ."

(A mûvész magyarázata).
(Fotó: T. P.)

Jovánovics György:
Készülék tárgyak mennyezethez erõsítésére, 1971.

Fa és különbözõ anyagok.
(A képen Lakner László keze és "Neue Verband c. »mûvének»
reprodukciója látható a rúd végén."

(Mindkét fotó: Gadányi György.)

Attalai Gábor: Táj , 1970.

Maurer Dóra: Spotán mû. 1971.

Nem montázs!
Társszerzõk: Jovánovics György, Szentjóby Tamás,
Gáyor Tibor, Erdély Miklós.

(Fotó: M. D.)

Gulyás Gyula: Terv, 1971

Az eredeti lapot igazi zsinór fûzi össze,
a reprodukálás számára újabb fotó készült.
(Fotó: Szelényi Károly)

Tót Endre:
1. "Örülök, hogy magamat fényképezhetem"
2. "Örülök, hogy az árnyékom fényképezhetem", 1972

Döntse el az olvasó, hogy a két kép készítési
körülményei közt milyen összefüggés van.
(Fotó: T. E.)

Bódy Gábor:
Az akutancia-kritérium bizonytalansága, 1972.

Az akutancia-kritérium megadja azt a hívási pontot,
melynél a kép feketedése optimális részletgazdagságot
biztosít. A negatívon rögzített potenciális kép különbözõ
feketedési szinteken különbözõ információkat tárol.
Maga a potenciális kép csak az aktuális nagyítások
közti feszültségként érzékelhetõ.

(Fotó: B. G.)

Erdély Miklós: Önvilágosítás, 1969.
Értelmezõ alcím: "A fény megeszi az embert".

A villanófény-akció egyébként a body art
(emberi testtel manipuláló mûvészet) korai példája.

(Fotó: Zaránd Gyula.)

Bak Imre: Tájátalakítási folyamat, 1971.

A sorozat itt reprodukált harmadik darabján
a falusi tájkép struktúrája már teljesen felbomlott,
és új tartalmi s dekoratív egység jött létre.
Technikailag nézve ez a lap még csak fotómontázs;
a szitanyomat készítése során a raszterpontos faktúra
meg jobban elidegeníti a látványt.

Major János: Sírkõ-dokumentáció, 1972.